Ha valaki az ismerősi körében azzal szembesül, hogy egy pár hiába szeretne gyereket, a terhesség valamiért nem jön össze, akkor persze hogy feléled benne a segíteni akarás. De ami innen jó mondatnak tűnik, az onnan nézve haszontalan, káros vagy éppen „csak” bántó.

meddőség babaprojekt nem jön össze a terhesség

Mit ne mond annak, aki egy ideje már hasztalan akar teherbe esni? Sorolom. Ne feledd, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!

 

„Ne görcsölj rá, és meglátod, rögtön összejön a baba!”

Ilyen helyzetekben ez a környezet első számú jó tanácsa, amit szinte mindenki ezerszer megkap, ha a környezet tudomására jut a babaprojekt elakadása. Ezzel csak az a baj, hogy bár az esetek bizonyos részében igaz – gondoljunk például azokra a meddő párokra, akik sok éves-évtizedes sikertelen próbálkozás után feladják és inkább az örökbe fogadás mellett döntenek, majd a lelki kényszer alól felszabadulva hipp-hopp összejön a saját gyerek −, az adott pillanatban és adott szituációban azonban az érintett az égvilágon semmit nem tud vele kezdeni.

„Uh, ne bánd, a terhesség életem egyik legszörnyűbb időszaka volt.”

Tényleg ezt mondod olyan valakinek, aki az égvilágon már mindent megpróbált, egy csomó kényelmetlen, fájdalmas, drága és hosszadalmas beavatkozást is bevállalt, nem mellesleg a fél karját is odaadná, hogy gyereke legyen? Egy ilyen embert riogatsz azzal, hogy a terhesség csak macera, állandó hányinger, dagadt lábak és kényelmetlen éjszakák, amit normális ember inkább igyekszik elkerülni ahelyett, hogy végigjár minden létező lehetőséget, hogy gyereke lehessen? Te hallod, amit mondasz?

„Ó, bárcsak nekem is ez lenne a legnagyobb problémám! De nálunk elég, ha csak rám néz a párom, és máris teherbe esem.”

Ehhez nagyjából ugyanazokat tudnám írni, mint az előző ponthoz. Azzal kiegészítve, hogy nem állt az első sorban, amikor az empátiát osztogatták az, aki ilyet ki tud ejteni a száján, hiszen csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy mindent, de mindent csak a saját szemszögéből képes látni a világból. Azt mondanám, hogy távoli ismerősök – például olyanok között, akik csak akkor dobnak egy hepibörszdéjtujút a másiknak, ha a Facebook által feldobott szülinapi listán meglátják a nevedet – között talán elmegy, hogy ennyire nem képes valaki beleképzelni a másik helyzetébe, de közeli ismerősök között megengedhetetlen. De igazából nem, távoli ismerősök között is nagyfokú egoizmusra vall. És még a Facebookon is.

„Próbáltad már az akupunktúrát?”

És itt az akupunktúra helyére az égvilágon bármi behelyettesíthető a homeopátiától a kineziológián át az éjfélkor a keresztútnál bagolyzsírban feloldott szárított varjúhájig. Ezzel a mondattal két esetben van baj. Egyszer akkor, ha az érintett is hisz ezekben a tudománytalan marhaságokban, és tényleg végig próbált már mindent, és kábé egy kocsi árát otthagyta ezeknél a csodadoktoroknál. Másodszor akkor, ha az érintett nem hisz ezekben a tudománytalan marhaságokban, ellenben végigjárta a tudományosan megalapozott összes utat. Egy kétségbeesett ember az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik, ráadásul szeretné azt érezni, hogy a maga részéről mindent megtett a siker érdekében, miért lököd felelőtlenül egy olyan útra, amire más helyzetben, önszántából soha nem lépne rá?

„Nem gondoltatok még az örökbefogadásra?”

Komolyan gondolod, hogy a saját gyermek születése és az örökbefogadás egymás alternatívái, egymással szabadon behelyettesíthetők? Komolyan gondolod, hogy egy saját gyerek után sóvárgó nő majd pont tőled tudja meg, hogy gyereket akár örökbe is lehet fogadni, eddig soha az életben nem hallott róla? Az örökbefogadás gondolata egy hosszú, nagyon hosszú folyamat végeredménye, melyről a döntést mindig a párnak kell meghoznia önként, minden siettetés és külső behatás nélkül. Természetesen mindenki tudja már kezdettől fogva, hogy az örökbefogadás is egy opció ilyen helyzetben, de egészen más dolog tisztában lenni ezzel a lehetőséggel, és megint más dolog készen állni rá lelkileg. Sem jogod, sem dolgod beavatkozni ebbe a folyamatba.

Szóval gondolkodj, számolj el tízig és csak aztán beszélj!

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

 

Ez is érdekelhet:

Eső után szivárvány - a meddőséggel nem vagy egyedül!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!