A Facebook és az Instagram lassan már szinte kizárólag az idősebb korosztály „játszótere”, így természetesen nem maradhatnak le a közösségi oldalakról a cuki gyerek- és unokafotók sem. Összeszedtem néhány szempontot, amire érdemes figyelni, ha az ismerősökkel meg akarjuk osztani a család szeme fénye életének minden mozzanatát. Mire ügyelj? Sorolom mindjárt.

közösségi oldalak facebook instagram gyerekek gyerekfotók sharenting

Mert amíg csak a jól sikerült töpörtyűs pogácsa fotóját posztolod, addig nincs is gond, mert a töpörtyűs pogácsának nincsenek személyiségi jogai, és nemigen akarhat neki ártani se senki.

 

A gyerekfotók viszont egészen más tészta – hogy a sütés példájánál maradjunk.

Csak bizonságosan ossz meg fotókat a kiskorúról…

…legyen akár a gyereked, akár az unokád! A gyerek fotóinak posztolása előtt annak is érdemes alaposan végiggondolnia, hogy egy meggondolatlanul feltöltött fénykép milyen utakat járhat be és milyen következményei lehetnek, aki egyébként nem sokat törődik azzal, hogy csak az ismerősök látják a profiljára felrakott tartalmakat, vagy Boldog és Boldogtalan is. Aki nagyon empatikus akar lenni, az például nem posztol naponta ötven fotót a család cuki apróságáról, ha pontosan tudja, hogy olyan közeli ismerőse is követi őt, akik mögött már több éves küzdelem áll a meddőséggel.

Nem csak városi legenda az sem, hogy a közösségi oldalakra feltöltött személyes fényképeket egyesek az ügynökségi fotókhoz hasonlóan adják és veszik az interneten, innentől pedig követhetetlen, hogy ki hogyan él vissza a személyes fényképekkel.

A megoldás tehát, hogy úgy állítsd be a közösségi oldaladat, hogy csak az ismerősök lássák, mit osztasz meg. (Ez sem 100 százalékos megoldás egyébként, mert tegye fel a kezét az, akinek egyetlen olyan ismerősei sincs a Facebookon, akit csak felületesen ismer, egyszer vagy egyszer sem találkozott vele személyesen, esetleg csak valakinek a valakije.)

Tudj különbséget tenni a jóindulatú laikus tanácsok és a megalapozott tények között!

Na, ez a kedvencem, egyben a vesszőparipám. Örök igazgság, hogy a neten mindenre található adat és bizonyíték. És az ellenkezőjére is. Az első gyerek megszületése utáni időszak különösen sérülékeny periódus az újdonsült szülők életében. Egy csomó bizonytalanság él bennük, és nap mint nap olyan helyzetekben kellene jó döntéseket hozniuk a csecsemőgondozással és gyerekneveléssel kapcsolatban, amelyekkel korábbi életükben még soha nem szembesültek. Ezek lehetnek teljesen hétköznapi élethelyzetek, de különösen húsbavágó a kérdés, ha a baba egészségéről van szó.

Nem, a Wikipédia nem számít hiteles egészségügyi forrásnak. Nem, a baba-mama blogok sem, maguk a posztok sem, de az azok alatt található kommentfolyam különösen az a hely, ahol elszabadul a pokol és az indulatok, muci3654 ad kért vagy kéretlen tanácsot mici1965-nek. Normálisabb helyeken van valamifajta szakmai felügyelete, moderációja a kommenteknek, hogy azért mégse írjon mindenki mindenfélét, de többnyire nincs, az oldal gazdái sem értenek hozzé és/vagy nem érdekli őket, lényeg a kattintásszám.

És ha az adott tartalom orvosra hivatkozik, még akkor is keskeny lehet a mezsgye, ami a hiteles tartalmat elválasztja az egetverő hülyeségtől. A múltkor éppen beleszaladtam véletlenül egy ilyenbe. A mód és hangnem, ahogy az illető oldal egyik szerkesztője reagált a szakmai kritikára, már csak ráadás arra katyvaszra, amit egyes oldalak az egészségügyi tartalmak tekintetében gátlástalanul és felelőtlenül tolnak. Hozzáértés nulla. Szakmai kontroll nulla. Önkritika nulla. Felelősségérzet nulla. Kommunikációs készség a negatív tartományokban.

Szóval legyetek óvatosak. Valami mankó azért persze kell, hiszen nem lehet szakképzett mindenki mindenben. Ha egészségügyi tartalom, akkor például jó támpont lehet az e-kommandó hitelesítő „pecsétje”. Garantálni persze ők sem garantálhatnak semmit, de azokon az oldalakon, melyet ők hitelesítettek külföldön már jól bevált speciális szempontrendszerük szerint, nagyobb eséllyel találni szakmailag megbízható tartalmakat.

Te tengj túl a közösségi médiában!

Érthető persze, ha dagad a szülői kebel a gyerek zongoravizsgája, kitűnő bizonyítványa vagy a századik tanulmányi versenyen szerzett ötszázadik oklevél okán, de nem. kell. mindent. kiposztolni. A jelenségnek egyébként már neve is van az angol nyelvben, a gyerek fotóival és egyéb ügyes-bajos dolgaival a közösségi oldalt elárasztó szülő tevékenyégét a sharenting szóval illetik, a share (megosztás) és a parenting (szülőség, gyereknevelés) szavak összeolvasztásával.

Én például töröltem már távoli ismerőst az iskolai mesemondó versenyen nyert századik oklevél, a zongoravizsgáról készült hatodik videó és azt azt sugalló posztok százai után, hogy "hm, aztán mindig értékes időt töltünk együtt, úszunk, futunk, biciklizünk, olvasunk és barkácsolunk" minden percben.

Mérlegeld, hogy az éppen feltöltésre váró fotó mit tesz hozzá gyermeked digitális ujjlenyomatához!

Az interneten örök igazság, hogy mindennek örökre nyoma marad, ami egyszer oda felkerült, azt nagyon bajos, sőt lehetetlen utólag teljes mértékben eltüntetni. Vannak szülők, akik gátlástalanul hoznak létre közösségi profilt a gyerekük nevében, legtöbbszür mit sem törődve még az életkori korlátozásokkal sem. Bár lehet, hogy elsőre mulatságosnak tűnik a baba nevében „posztolgatni”, a dolog nem mentes a veszélyektől sem. Például fogalmunk sem lehet arról, hogy kiskamasz korba lépve mit szól majd a gyerekünk a közkinccsé tett pucér babafotókhoz. Már ha akkor még lesznek közösségi oldalak egyáltalán. A kamaszok különösen érzékenyek tudnak lenni az iránt, mi kerül ki róluk a közösségi oldalakra a tudtuk és belegyezése nélkül. Kritikus pont lehet a gyerek által megosztott tartalmakhoz való szülői kommentelés kérdése is, jó ezt is előre tisztázni, hogy cikinek vagy cukinak tartják, ha a szülők is megjegyzéseket fűznek az általuk feltöltött fotókhoz.

Légy ura az érzéseidnek!

A közösségi oldalakon nem vagy egyedül. Az ismerősök profilját nézegetve sok minden a szemed elé kerül, ami dühöt, szomorúságot, csalódottságot, irigységet vagy féltékenységet is kiválthat. Vannak ismerősök, akiknek nyitott könyv az élete, ráadásul mintha mindig csak az élet napos oldalán élnének. Vagy csak úgy tesznek. Ahelyett, hogy féltékenyen legyintesz, hogy biztos csak egy hamisan idilli képet fest magáról, és neki se jobb, intézd úgy, hogy ne kerüljenek eléd azok a tartalmak, melyek felizgatnak vagy negatív érzésekkel töltenek el. Erre valók a szűrők, használd őket bátran és okosan.

Ha nem így teszel, akkor az ismerősök Facebook- és Instagram-profiljainak nézegetése akár önértékelési zavarokat is kiválthat. (Erről is tervezek írni a közeljövőben.)

Őrizd meg az emlékeid digitális formában!

Bár sokan mintegy digitális fényképalbum gyanánt használják a közösségi oldalakat, a fotók és videók digitális megőrzésének egyéb, rendszerezettebb módjai is vannak. Járulékos előnye a kifejezetten erre a célra szolgáló alkalmazások és oldalak használatának, hogy könnyebben megtalálod, amit keresel, ha mondjuk úgy három év múlva vissza szeretnél nézni egy nyaraláson készült videót. Ezeken az oldalakon (pl. eFamily) arra is van mód, hogy jelszóval védve, csak általad elérhető formában tárold a gyerek fotóit. Ami persze nem opció annak, aki lájkvadászat céljból töltögeti fel szorgalmasan a család szeme fényéről szóló fényképeket és videókat.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!