Egy felmérés szerint a szülők több mint fele úgy gondolja, hogy teljesen megengedett, ha a gyerek előtt káromkodnak a felnőttek.

káromkodás csúnya beszéd gyerekek

Kérdés persze, hogy eztán hogyan érik el, hogy a gyerek ne csak hallja, hanem használja is a cifra kifejezéseket.

További olvasnivaló a témában: Hány gyerekük van? 19, 20… 21???

 

A felmérésben 2000 olyan szülőt kérdeztek meg káromkodási „szokásaikról”, akik 16 évesnél fiatalabb gyermeke(ke)t neveltek. Ebből derült ki, hogy a megkérdezett szülők 52 százaléka minden fenntartás nélkül káromkodik és használ csúnya kifejezéseket a gyerek jelenlétében. A szülők több mint egyötöde van azon a véleményen, hogy az egészen kicsi gyerekek előtt azért megengedett káromkodni, mert a gyerek „úgyis túl kicsi ahhoz, hogy megértse”. A szülők egyharmada azonban azt követően sem hagy fel a csúnya vagy obszcén kifejezések használatával a gyerek előtt, hogy a gyerek már nyilvánvalóan megérti a szavak értelmét.

A felmérést végző ChannelMum.com vezetője, Siobhan Freegard szerint: „Az a téma, hogy káromkodnak-e a gyerekek előtt, nyilvánvalóan tabu téma sok családban. Mielőtt a gyerek megtanul beszélni, sok szülő azt érzi, hogy nyugodtan használhat ugyanolyan csúnya kifejezéseket, mint a gyerek születése előtt. Pedig meglepően rövid idő telik el addig, amíg a már egészen kisgyerek is elkezd apró szó- és mondattöredékeket elkapni, és kétéves korára – amolyan kis papagájként – elkezdi szóról-szóra ismételni, amit addig a szüleitől hallott.”

Bár „csak” valamivel 50 százalék felett van azok aránya, akik szerint normális dolog a gyerekek előtt káromkodni, valójában a megkérdezettek kétharmada teszi ezt rendszeresen – legfeljebb vannak olyanok is, akik csinálják, ám maguk sem tartják helyesnek. Minden ötödik szülő szerint a csúnya beszéd és a káromkodás teljesen ártalmatlan dolog, a mindennapi kommunikáció természetes velejárója. Minden 100 szülő közül 15-en úgy gondolják, hogy a gyerek valószínűleg több csúnya kifejezést hall a játszótéren vagy az iskolában a többiektől, mint otthon a szüleitől. (Azt viszont csak én kérdezem meg ezt olvasva, hogy ha egyik szülő sem káromkodna otthon, akkor is repkednének-e a cifra kifejezések a játszótéren vagy a suliban a többi gyerek szájából.)

A szülők egyötöde ismerte el, hogy kért már elnézést más szülőktől azért, mert a gyermekük előtt csúnya kifejezéseket használt, és ugyanennyi azok aránya is, akik figyelmeztettek már más szülőt azért, mert a saját gyerekük előtt káromkodott.

Minden káromkodásnak más az értéke

Úgy tűnik, hogy a csúnya szavak mértékének felmérése elég bizonytalan terület a szülők számára, bár minden 5 szülő közül négyen vannak azon a véleményen, hogy a csúnya szavak és a káromkodások súlya nem egyforma – vannak enyhébb és keményebb kifejezések is. A szülők több mint fele szerint a „bloody” (átkozott, istenverte) kifejezés sokkal inkább megengedhető akár a kisebb gyerekek előtt is, mint a f… you (b… meg).

Bár a szülők többsége minden fenntartás nélkül káromkodik a gyerekek előtt, 64 százalékuk elismeri, hogy aggasztja az, hogy a gyereke milyen kifejezéseket használ. Ám a gyerek csúnya beszédén kiakadó szülők csupán fele realizálja, hogy a gyerek csak azokat a kifejezéseket mondja vissza, amit korábban tőlük hallott.

Nem kétséges, hogy a szülők sokszor a munkahelyi stresszt vezetik le oly módon, hogy a gyerek előtt is eleresztenek pár káromkodást. Ilyen esetekre ajánlom az „a teremburáját” vagy az „azt a fűzfán fütyülő rézangyalát kifejezések használatát.

A káromkodás története

Magyar káromkodásokról a XIII-XIV. századtól kezdve találhatunk adatokat. Nagy részük különböző periratokban, panaszos beadványokban, különféle jegyzőkönyvekben maradt az utókorra. Néhány száz évvel ezelőtt nagyon súlyos következménnyel jártak a káromkodások, akár a durva formuláról, akár az eufemizált (enyhített) változatról volt szó. Sőt, a megszépített formuláknak volt a legsúlyosabb büntetése, mert a vallási felfogás szerint, ha Isten nevét például ördöggel vagy kutyával helyettesítették, akkor az ő mindenhatóságát vonták kétségbe.

Az eufemizált (enyhített káromkodások közé tartozó „a teremburáját” kifejezést Arany János Toldijában is olvashatjuk: „Hé, kocsmáros, hol vagy? a teremburádat!”. Valószínűleg a XIX. században keletkezett, szépítő célzattal. Eredetije: (baszom) a teremtő urát. Szintén szépítő kicsavarás eredménye „Az iskoláját!”, „Az istállóját!” is.

Nos tehát: „a gyerek előtt káromkodni nem kell, félnetek jó lesz” vagy „a gyerek előtt káromkodni nem kell félnetek, jó lesz”?

(A káromkodások nyelvi és történeti vonatkozásairól még sok érdekesség olvasható a Nyelv és Tudomány oldalon.)

Forrás: ChannelMum

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!