Nemrégiben belefutottam a Twitteren egy brit etikettszakértő posztjába, aki azt fejtegette, hogy az Angliában is mostanában esedékes őszi szünet a legjobb alkalom arra, hogy a szülők megtanítsák a gyerekeket, hogy a tömegközlekedési eszközökön adják át a helyüket az idősebbeknek. A szakértő szerint az 5 év az a korhatár, ami felett egy gyereknek nem illik ülnie, hanem át kell adnia a helyét az időseknek.

tömegközlekedés udvariasság

Engem az lepett meg a leginkább, hogy voltak hozzászólők, nem is kevesen, akik vehemensen vitatták ezt a magától értetődő elvárást.

 

A nagy vitát keltett posztot egy William Hanson nevű etikett- és protokollszakértő írta, akik szerint az iskolai szünet alatti közös utazások kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a gyerekeinket megtanítsuk az udvarias közlekedés szabályaira. Arra bátorította a szülőket, hogy ötévesnél idősebb gyerekeiket figyelmeztessék a buszon, villamoson vagy metrón, hogy a helyüket illik átadniuk az idősebbeknek – vagy legalábbis felajánlani számukra, hogy üljenek le. William Hanson szerint ez – amellett, hogy az idősek valóban nehezebben őrzik meg egyensúlyukat a mozgó járműveken – arra is neveli a kicsiket, hogy tiszteljék az idősebbeket.

Sokan egyetértettek, sokan nem

A bejegyzés egymástól élesen elhatárolódó két ellentétes táborra osztotta a twitterezők népét. Vannak, akik teljesen, mások részben egyetértettek vele, míg szép számmal voltak olyanok is, akik vitaták a javaslatot.

Az egyik kommetelő szerint az etikettgurunak tökéletesen igaza van, hiszen még ő maga is emlékszik, hogy gyerekként hányszor szóltak rá, hogy adja át a helyét az időseknek. Ma viszont pont fordítva van, az idősek ácsorognak a buszon, miközben a gyerekek terpeszkednek az üléseken. Egy másik kommentelő magával az ötlettel egyetért, de öt helyett nyolc évnél javasolná meghúzni a határt. Szerinte az ennél kisebbek még simán elüldögélnek a szüleik ölében.

Volt, aki komplett erkölcsi eszmefuttatást kanyarított a kérdésből: „Éppen ma utaztam egy zsúfolt vonaton, ahol az álló utasok többsége idős volt, miközben egy csomó gyerek ült a szülei társaságában. Egyetértek vele, hogy oda az idősek iránti tisztelet, pedig alapvető udvariasság lenne a fiatalabbak részéről, hogy átadják a helyüket az idősebbeknek – függetlenül attól, hogy hány évesek.”

Az egyik kommentelő, bizonyos Tom Oulton ugyanakkor teljes mellbedobással vetette magát a vitába William Hanson javaslatával szemben, újabb és újabb kommentekkel visszaatérve és ellenérveket felsorakoztatva. Szerinte az idősek sincsenek jobban rászorulva az ülőhelyekre, mint a gyerekek, akkor meg miért a gyerekeknek kéne lemondaniuk a kényelemről? Arra a felvetésre, hogy a gyerekek talán könnyebben bírják az állást, azzal vágott vissza, hogy szerinte éppen a felnőttek képesek hosszabban álldogálni. Vannak persze várandósok és betegek is – érvelt −, de szerinte számukra mindenkinek illik átadnia helyét, ez nem csak a gyerekek dolga.

Egy másik kommentelő egy felmérést idézett, mely szerint a tömegközlekedésben minden 10 ember közül négyen soha nem adják át a helyüket a terheseknek, időseknek és betegeknek.

Megint más úgy látja, hogy ez nem udvariassági, hanem biztonsági kérdés, mert szerinte egy zsúfolt járművön a gyerekeknek nagyobb az esélyük arra, hogy megsérüljenek. Ezért kell nekik ülniük, a várandósokhoz ás az idősekhez hasonlóan. Hiszen egy felnőtt 80+ kiló, míg egy gyerek csak 25-30 – érvelt.

Volt olyan érv is, hogy mivel a kommentelő feleségének soha egyetlen felnőtt utas sem adta át a helyét, az udvariasságot és a tiszteletet ne a gyerekeken kezdük már számon kérni!

Nos, ez a Twitter-bejegyzés – amolyan állatorvosi lóként – az összes érvet felsorakoztatta pro és kontra, ami ilyenkor elő szokott jönni. További érvek vagy ellenérvek?

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!