A napokban megint egy Insta-fotó borzolja a szülői kedélyeket, ezúttal itthonról. Egy Istenes Bence által megosztott fényképről van szó, melyen magasba dobálja a kisfiát. Ahogyan az már lenni szokott, a kommentelők egy része kiakadt, másik része védelmébe vette a gyerekdobálást.

megrázott baba shaken baby levegőbe dobálás gyerek istenes bence mom shaming dad shaming instagram

Mi a helyzet a gyerek magasba dobálásával? Ártatlan családi szókarozás, vagy vannak veszélyei is?

További olvasnivaló a témában: Bezzeganya beszól: önző az a szoptató anya, aki iszik

 

Éppen tegnap írtam a mom-shaming egyik szép példájáról, amikor a mindent jobban tudó bezzeganyák és bezzegapák mindent jobban tudnak és az élő fába is belekötnek, amit a másik szülő csinál. Itt egy újabb történet, ezúttal a hazai celebvilágból, dad-shaming változatban.

A vitát kiváltó fotót Istenes Bence osztotta meg, és a hozzá fűzött kommentekből például a life.hu szemegzetett. A „Nyugi, elkaptam” szöveggel megosztott fényképhez többek között az alábbi kommentek érteztek: „Nem szabad ilyen magasra dobni a gyereket, Bence.” és „Jaj Bence! A barátnőm gyerekének így tört el a karja! Szerencse, hogy nem fejre esett! Nem azzal van a baj, hogy nem tudod elkapni! A baj, hogy a levegőben mozog, egy rossz mozdulat, és nem ott esik le, ahol várod! Isten őrizz!”

Természetesen voltak olyanok is, akik védelmébe vették a dobálózós kedvű kispapát, mondván, ne kössenek bele a kommentelők az égvilágon mindenbe, különben is mindenki törődjön a saját dolgával és gyerekével, ettől még az Istenes-házaspár nagyon jó szülő.

Ezekkel a kommentekkel az a baj, hogy a látottak megítélése mindig attól függ, hogy az írója szimpatizál-e az adott celebbel vagy sem, és nagyjából köze nincs ahhoz, mit mondanak a tények és a statisztikák az adott dologról.

Szóval most nézzük a tényeket, amiben azért is különösen könnyű dolgom van, mert Istenes Bence számomra a pont nem számít kategóriája, sem nem különösebben szimpatikus, sem nem különösebben antipatikus, nagyjából tök mindegy, mit csinál vagy nem csinál úgy egyébként.

A bulvársajtó felkapta a témát, de egyetlen olyan cikket sem találtam, aki az esettel kapcsolatban szakmai szempontból igyekezett tiszta vizet önteni a pohárban. Úgyogy most itt van, tessék.

Mit mond a tudomány a gyerek magasba dobálásáról?

A témával egyébként már érintőlegesen foglalkoztam már korábban is „Ne rázd, rángasd, pörgesd és dobáld a babát!” című írásomban, tehát nagyjából már most borítékolható a poszt tanulsága.

Alapvetően abból kell kiindulnunk, hogy minden erőteljes erőbehatás a sérülés veszélyét ejti magában a baba számára. Az erőteljes behatások egy része kellő körültekintéssel elkerülhető, másik része kivédhetetlen. A babadobálás az előbbi kategóriába tartozik, ezen nincs mit magyarázni többet.

A kockázat nagysága természetesen függ a baba korától is, egy fiatal, a fejét még megtartani nem képes baba számára nyilvánvalóan veszélyesebb, de a nagyobb gyerekek számára sem veszélytelen. Kisbabák esetében ott az úgynevezett „megrázott baba” (shaken bay) szindróma veszélye, mely abból adódik, hogy a babák feje aránytalanul nagy és nehéz a testük többi részéhez képest, így hirtelen helyzetváltoztatáskor, illetve lefékeződéskor az agyat az agyburkokkal összekötő vékony vénácskák, az úgynevezett hídvénák könnyen elszakadhatnak, ami súlyos koponyaűri vérzéseket okazhat, akár a baba halálával.

De nézzük, mi van még.

A nyak húzódása

Mivel a fej tartásának képessége általában 4 hónapos kor körül alakul ki, legalább 6 hónapos korig egyáltalán nem tanácsos levegőbe dobáláni a babát. Hat hónapos korra a nyakizmok már megerősödnek annyira, hogy a levegőbe dobálás ne jelentsen közvetlen veszélyt, de kicsit óvatlanabb vagy durvább dobálásánál a nyakizmok meghúzódhatnak.

Leesés

Bár a poszt apropójául szolgáló esetben az apuka „nyugi, elkapta” a gyereket, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a levegőbe dobáláskor van néhány másodperc, amikor a felnőtt nem tartja biztosan a gyereket, hiszen az éppen a levegőben „repül”. A gyerek dobálása azért is neccesebb az elkapás szempontjából, mert a gyerek nem egy tehetetlen tárgy, hanem a levegőben mozog, helyzetét változtatja, így nehezebben látható előre, pontosan hová és milyen helyzetben érkezik vissza – ahogyan arra adott esetben egy kommentelő is rámutatott. Ha pedig leesik, akkor annak koponyatörés, agyvérzés lehet a következménye, törhet vagy ficamodhat a nyaki gerinc, vagy törhet bármelyik másik csont is. Minél magasabbról esik a gyerek és minél keményebb felszínre, annál nagyobb a kockázat.

Megrázott baba szindróma

Erről a poszt elején már írtam, amihez csak annyit tennék hozzá, hogy megrázott baba szindróma okai között előkelő helyen áll a levegő dobálás, de kevesen gondolnak rá, hogy okozhatja például az is, ha a babát háti hordozóba téve kocogunk vagy karjánál fogva hirtelen fel-le hintáztatjuk a babát.

Hogyan előzhetjük meg?

A megelőzés módja kézenfekvő: ne játsszunk olyanokat a gyerekkel, melyek magukban rejtik a sérülés veszélyét. Elhiszem, hogy a gyerek nagyokat kacag, ha a levegőbe dobálájuk. Ahogy egy kommentelő írta: „Szegényt jól felküldted az égbe... Nálunk is csinálja az apuka, engem a szívbaj ver, a gyerek meg hangosan sikong, közben azt kiabálja, még…”. De soha ne feledkezzünk meg arról, hogy egyrészt azokból a gyerekekből is egészséges lelkű felnőtt cseperedik, akiket soha nem dobáltak a szüleik a levegőbe, másrészt a gyereknek nincs veszélyérzete, és nem olvas baleseti statisztikákat sem.

Ez utóbbi a felnőttek felelőssége és dolga. Ahogyan valaki írta: „Megéri egy jónak vélt fotóért reszkírozni??”

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Bezzeganya beszól: önző az a szoptató anya, aki iszik

Ne rázd, rángasd, pörgesd és dobáld a babát!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!