Bár a bullying jelensége – azaz egymás zaklatása, kicsúfolása, kiközösítése, valótlanságok terjesztése – leginkább a gyerekközösségekben, azon belül is az iskolában felbukkanó probléma, de jelen van a családokban, a testvérek között is.

bullying család testvérek

Úgy tűnik, hogy a probléma inkább a sokgyerekes családokban létezik, de nem mentesek tőle a két- vagy háromgyerekes családok sem.

További olvasnivaló a témában: Azt mondják, túl keményen megbüntettem a lányom…

 

Egy most megjelent felmérés szerint azok a gyerekek esnek leginkább áldozatul a családon belüli kortárszaklatásnak, akiknek egynél több fiú- vagy lánytestvérük van, és elsősorban az elsőszülött gyerek vagy az idősebb fiútestvérek bántják a kisebb testvéreket valamilyen módon – számoltak be róla az Amerikai Pszichológiai Társaság legfrissebb kutatása alapján. 

„A testvérek közötti zaklatás a családi erőszak leggyakoribb formája, melyet a szülők, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók is sok esetben a fejlődés normális részének tekintenek, ám egyre több bizonyíték szól amellett, hogy hosszú távú kedvezőtlen hatásai lehetnek az áldozatra nézve. Ezek közé tartozik többek között a magányosság érzése, kisebb bűncselekmények elkövetése, illetve mentális problémák” – figyelmeztet Dieter Wolke, az eredményekről beszámoló közlemény első szerzője.

A szerzők azt vizsgálták, milyen okok vezethetnek oda, hogy az egyik gyerek módszeresen piszkálni, zaklatni, bántalmazni kezdi valamelyik testvérét, illetve ez hogyan hat a család szerkezetére, a szülők hozzáállására a problémához, illetve a korai szociális kapcsolatokra.

A vizsgálatban 6838, 1991-ben vagy 1992-ben született gyerek és édesanyjuk vett részt. A kutatók a testvérbullying formájaként definiálták a pszichológiai terrort (csúnya vagy bántó dolgok odamondogatását), a testi bántalmazást (a másik megütését, megrúgását vagy lökdösését), illetve a lelki abúzust (az egyik testvér mellőzését, róla valótlanságok vagy hamis pletykák terjesztését).

A gyerekek és/vagy az anyák elmondása alapján az derült ki, hogy a gyerekek körülbelül 28 százaléka (vagyis majdnem minden harmadik gyerek) volt érintett testvérek közötti zaklatásban, melynek leggyakoribb formája a pszichológiai terror volt.

Pontosan tudják, mire ugranak a tesók

A pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy a bullying jelensége leginkább olyan közösségekben, szituációkban fenyeget, amikor nem mi magunk választjuk meg, hogy kivel vagyunk szívesen egy társaságban, ilyen például az iskola, de a család is. „A testvérek szoros közelségben élnek egymással, és egymás alapos ismerete alapján pontosan tudják, hogy melyik „gombot kell megnyomniuk”, hogy ezzel azonnal testvéreik elevenére tapintsanak, így garantált, hogy azok azonnal ugranak a provokációra. Ez mindkét irányban működik, ami lehetővé teszi, hogy a gyerek bántalmazott és bántalmazó is lehessen egyszerre” – magyarázza a vizsgálat vezetője.

Az adatok azt mutatják, hogy a bullying leginkább a három vagy annál több gyermeket nevelő családok problémája. A bántalmazó pedig leggyakrabban a legidősebb testvér, azaz az elsőszülött vagy az áldozat valamelyik bátyja. Azt a tényt, hogy a többgyermekes családokban gyakrabban bukkan fel a probléma, a kutatók azzal magyarázzák, hogy a nagyobb családokban a gyerekek korlátozottabban jutnak hozzá mind a szülői figyelemhez, mind az anyagi javakhoz. Azt mondják, hogy azért a legidősebb gyerek a leggyakoribb bántalmazó, mert ő úgy éli meg, hogy testvére születésével minden megfeleződik, ami addig egyedül neki jutott, aztán a további testvérek érkezésével a „torta” csak még tovább szeletelődik. Ezért van az, hogy megindítják a harcot a dominancia visszaszerzéséért.

Úgy tűnik, hogy a testvérzaklatást nemigen befolyásolja a család anyagi helyzete, hiszen a tehetősebb családokban éppúgy előfordul, mint a szegényebb vagy egykeresős családokban.

A szerzők fontosnak tartják, hogy a szülők tisztában legyenek az okokkal, ami az idősebb testvért a kicsik piszkálására készteti. Azt az örök – és szerintem is jól bevált – gyakorlatot javasolják, hogy a szülők igyekezzenek megszervezni, hogy időről-időre minőségi időt tölthessenek egy-egy gyerekkel úgy, hogy arra az időre minden figyelmük csak arra az egy gyerekre irányuljon.

Forrás: American Psychological Association

Fotó: Pexels

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ez is érdekelhet:

Azt mondják, túl keményen megbüntettem a lányom…

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!