Agnodice személyét gyakran említik az orvostörténeti írások, de alakja úgy általában meglehetősen ismeretlen a közvélemény számára. Ma róla szeretnék mesélni egy kicsit, akár könnyed hétvégi olvasnivalóként is. A végén persze rátérünk a napi aktuakitásokra is: nő vagy férfi legyen-e a nőgyógyász?

Agnodice orvostörténet férfi orvosok szülészet-nőgyógyászat

 

Ki is volt hát Agnodice?

Agnodice a maga korában az orvos szerepét töltötte be, noha ezt akkortájt a törvény tiltotta. Egyesek szerint még az sem biztos, hogy az ókori athéni társadalom valóban élt alakja volt, inkább a mítoszok és népmesék világába sorolható. Személyét egy latin szerző, Hygius írásaiból ismerhetjük.

Eszerint egy férjezett asszony, Agnodice úgy döntött, hogy orvostudományt tanul, ezért apja tudtával és beleegyezésével levágta a haját és férfinak öltözött, hogy Herophilos felvegye tanítványai közé. Tanulmányait kiváló eredménnyel végezte. Tanulmányai befejeztével egyszer meghallotta egy vajúdó asszony kiáltásai és odasietett, hogy segítsen neki. A nő abban a hiedelmében, hogy egy férfival van dolga, visszautasította a segítséget, Agnodice azonban a ruhája felemelésével bizonyította, hogy maga is nő, ezért a vajúdó asszony elfogadhatja a felkínált segítséget.

Amikor a férfi orvosok észrevették, hogy a nők már nem tartanak igényt a szolgálataikra, ezt Agnodice bűnéül rótták fel, azzal vádolva őt, hogy elcsábítja a nőbetegeket és megrontja a férjes asszonyokat. Amikor a törvény elé idézték, Agnodice ismét a ruhája felemelésével bizonyította, hogy nő. Ezt követően a vádak köre kibővült azzal is, hogy Agnodice megszegte azt a törvényt, mely tiltja a nők számára, hogy orvostudományt tanuljanak és orvosként dolgozzanak. Ekkor érkeztek a tárgyalóterembe a város vezető tisztségviselőinek feleségei, akik ezt mondták: „Ti, férfiak, nem házastársak vagytok, hanem ellenségek, ha azt vádoljátok, aki eljutatta az egészséget hozzánk, a nőkhöz is.”

Agnodice büntetése ennek ellenére halál volt azért, mert nőként gyógyított. Gyógyult betegei azonban tüntetést szerveztek, melyen kinyilvánították: ha Agnodice meghal, ők is vele halnak. A tömeg nyomására a bírák megváltoztatták az ítéletet és engedélyezték, hogy Agnodice tovább gyógyítson. Egy évvel később pedig az athéni törvényhozók úgy módosították a törvényeket, hogy minden, szabadnak született nő számára lehetővé tették, hogy orvoslást tanuljon.

A szülészetet és a nőorvoslást azonban nem mindig uralták a férfiak. Időszámításunk előtt bevett szokásnak számított, hogy a nőket képzett nőtársaik és már gyermekes szomszédaik segítették a szülés során. Közülük alakkultak ki később a bábák vagy szülésznők, akik munkájuk során ismereteket szereztek a nők szexuális egészségének egyéb aspektusairól, például a meddőségről, abortuszról, fogamzásgátlásról, sőt arról is, hogyan lehet befolyásolni a születendő gyermek nemét (hogy ez utóbbi mennyire állta meg a helyét, az más kérdés. Később azonban ez a hagyományos női monopólium megszakadt a gyermekszülés körül, és a férfi orvosok egyre nagyobb részt kértek maguknak a nőgyógyászati esetek ellátásában is. Ennek egyik oka az volt, hogy a férfiak nem nézték jó szemmel, hogy a nők a lehető legszélesebb kontrollt kívánják saját testük felett. És ez már az ókorban is legalább annyira kényes kérdés volt, mint manapság.

Ki legyen a nőgyógyászom: sármos macsó, aranyos bácsi vagy nő?

Ha ezt a kérdést még akár 10 évvel ezelőtt tettük volna fel, biztosan sokan felkapták volna a fejüket: hát persze, hogy férfi, ki más? Van egyáltalán női nőgyógyász? Bár régebben valóban ritkaságnak számított az a nő, aki a nőgyógyászatot választotta hivatásának, de azért elvétve akadt egy-egy nő ezen az orvosi szakterületen is – bár valóban inkább a gyermeknőgyógyászok között. Ha pedig valaki nő létére mégis arra adta a fejét, hogy a nőgyógyászat felé szakosodjon, akkor legalábbis furcsálló, rosszalló tekintetekre számíthatott a férfi kollégák részéről.

Manapság azonban már nem számítanak ritkaságnak a nők a nőgyógyászati vizsgálóasztal másik oldalán sem. Az, hogy valaki nőt vagy férfit választ nőgyógyászának, egyéni preferencia kérdése, és egészen biztosan szerepet játszanak benne a tradíciók és a társadalmi elvásárok is.

Az Origó SHE nevű női oldala korábban egyik cikkében összeszedte a tipikus indokokat, amiért valaki egyik vagy másik nem képviselőt részesíti előnyben, amikor nőgyógyászt választ magának.

„Bennem ne kotorásszon nő” – szól azok tipikus érve, akik maradnak inkább a hagyományos nemi szerepek mellett, azaz annak ellenére kitartanak a férfi nőgyógyászok mellett, hogy manapság már egyre nagyobb a „választék” női nőgyógyászokból is.

„A nők érzékenyebbek, empatikusabbak. Nekik nem kell sokat magyarázni ezeket a női bajokat, hiszen jó eséllyel maguk is megtapasztalták” – érvelnek azok, akik inkább egy női nőgyógyászba vetik a bizalmukat.

Ez ezzel el is érkeztünk a kérdés kulcsához. Bizalom. Mindegy, hogy férfi vagy nő, mindenki válasszon olyan nemű nőgyógyászt, akiben jobban megbízik, akinek őszintébben el tudja mondani gondját-baját, és akinek jelenlétében kevésbé érzi feszélyezve magát a nőgyógyászati vizsgálat során.

Ha viszont Agnodice kerülne az utadba, akkor bajban van: nő vagy férfi?

Tetszett? Lájkolj a Facebookon!