Egy amerikai iskola színjátszókörében levették az előadásról Aladdin klasszikus meséjének feldolgozását. Az ok: egy muszlim anya kifogásolta, hogy a történet alkalmas arra, hogy erősítse az arabokkal szembeni negatív sztereotípiákat, hiszen elhangzik benne, hogy az arab egy barbár nép. Az iskola vezetése vállon veregette magát, de nem minden szülő értett egyet a betiltással.

aladdin sztereotípiák mesék

Tényleg egy régi mese szőnyeg alá söprésével kell küzdeni a sztereotípiák ellen? Igen, tudom, így egyszerűbb, mint megtanítani a gyerekeket arra, hogy helyén kezeljenek egy mesét. Mondom: egy mesét.

További olvasnivaló a témában: Mikor csúszik ki a kezünkből a gyeplő?

 

A marylandi általános iskolában arra készültek, hogy előadják az 1992-es Disney-film alapján készült adaptációt Aladdin történetéről. Egy anya, bizonyos Danette Zaghari-Mask azonban kifogást emelt ellene arra hivatkozva, hogy a kisfia felzaklatva jött haza az iskolából amiatt, hogy a színdarabban barbár népként aposztrofálják az arabokat. Az anya – aki egyébként jogász, az Arab-Amerika Kapcsolati Tanács ügyvédje −úgy gondolta, ez elég ok arra, hogy lépjen és hivatalosan is panaszt tegyen az iskolában. „A színdarabban az arabokat barbároknak írják le, pontosan ezt a szót használva rájuk. Azt gondolom, hogy az előadás alapjául szolgáló Disney-feldolgozás már a maga idejében az 1990-es évek elején is meglehetősen ellentmondásos volt” – érvelt.

Az iskola is lépett, és a drámakörös gyerekek szüleinek írt levélben bejelentette, hogy mégsem adják elő a színjátszókörben Aladdin történetét. Így szólt a levél: „Nemrégiben a tudomásunkra jutott, hogy a Disney-féle Aladdin-történetet amiatt kifogásolják, hogy pontatlan, negatív sztereotípiákat közvetít az arab kultúráról… Alapos megfontolás után – a tanárokat, szülőket és a közösség tagjait megkérdezve – arra a döntésre jutottunk, hogy az Aladdin nem méltó iskolánk szellemiségéhez.”

Az anya örömmel fogadta a döntést: „Érdemes jelezni a problémákat at iskola felé, ahogyan én most is tettem, és annyira megnyugtató, hogy az iskola elkötelezett a sokszínűség mellett.”

Az egyik drámakörös gyerek anyukája, Emily Shaw szerint az iskola kiválóan teljesített, amikor megmagyarázta, miért jutott arra a döntésre, amire jutott. „Az egyik szülő jelezte, hogy a gyerekét mélyen sérti az, ahogyan a darab leírja saját kultúráját, és úgy tűnt, hogy változtatni kell. Ezért egyértelműen az a véleményem, hogy a lehető legjobb döntés született a darab betiltásával” – nyilatkozta.

„Arra hivatkoznak, hogy a döntés előtt megkérdezték a közösségünk tagjait, de ez nem igaz, senkit nem kérdeztek meg, egyszerűen csak hoztak egy önkényes döntést, emiatt csalódott vagyok” – fejezte ki egy másik szülő egyet nem értését a döntéssel és annak módjával.

A történetnek külön apró pikantériája, hogy az iskola fizetett a darab előadási jogáért, de utólag azzal nyugtatták a szülőket, hogy az iskola visszakapja majd ezt a pénzt.

És még egy plusz érdekesség, hogy a történet eredetileg egy arab nyelvű hírportálon jött velem szemben, ahol minden külön pozitív vagy negatív kommentár nélkül röviden ismertették, mi történt a marylandi iskola színjátszókörében.

Nem betiltani, hanem megtanítani a helyén kezelni

Erről az esetről az a szülői mentalitás jut eszembe, amikor a szülő kategorikusan tiltja például a tévénézést – ahelyett, hogy megmutatná a gyereknek, hogyan lehet okosan válogatni a műsorok között és mértékkel tévézni. Mert a tévében érdekes és hasznos dolgokat is láthat. Vagy amikor kategorikusan tilos a csokievés – ahelyett, hogy megtanítaná neki, miért nem okos dolog állandóan nassolni, és azt is megtanítaná, mennyi az a csokimennyiség, amit büntetlenül elfogyaszthat. Mert a csoki finom. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb, és nem állhatunk ott mindig a gyerekeink mellett, hogy minden lépését kontrolláljuk. És erre nincs is szükség – ha jól csináltuk.

Erről a történetről is inkább az jut eszembe, hogy a betiltás helyett értelmesebb lett volna megtanítani a gyerekeknek, hogy egy mesét mindig a helyén kell kezelni, nem mellesleg jó alkalom lett volna a sokat emlegetett sztereotípiák elleni nevelésre. A mesék egyébként tele vannak sztereotípiákkal, leegyszerűsített figurákkal. Egy mesében minden fekete vagy fehér, ilyen alapon a világ fél meseirodalmát be lehetne tiltani. Egy így szerintem öngól, mert a készülő darab betiltása, amire a gyerekek már lelkesen próbáltak, az afelett érzett csalódottság, hogy ment a kukába minden, amiért addig dolgoztak, legalább annyi gyerekben erősítette a negatív sztereotípiákat, mint ahány gyerekben csökkentette.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!