Egy csodaszép fotó kering mostanában az interneten, melyen egy apa öleli magához újszülött ikerfiait, a szülés utáni korai bőrkontaktus előnyeit hirdetve. Bár nem a szülők tették a világhálóra a fotót, hanem a császármetszésnél fotózó fényképész, nem bánják, hogy nagyon sokan látják a képet. Azt remélik, hogy a fotó révén minél több ember megismer egy ritka, öröklődő betegséget, a Krabbe-betegséget is.

bőrkontaktus kenguruzás kenguruztatás

Ami azért lenne jó, mert a súlyos, hamar halállal végződő genetikai betegség már a terhesség alatt kiszűrhető, a megszületett gyerekek életkilátásai pedig korai felismeréssel és kezeléssel valamelyest javíthatók.

 

Az anya, Lesa Brackbill nem tagadja, hogy kicsit meglepődött, hogy a fotóhoz érkezett kommentek alapján milyen sokan szokatlannak tartják, hogy a szülés utáni korai bőrkontaktus érdekében az újszülött ikreket nem az anya, hanem az apa mellkasára tette a szülésnél segédkező egészségügyi személyzet. Számára nem volt kétséges, hogy férje, Brennan ragaszkodni fog, hogy ő „kenguruztassa meg” az ikreket rögtön azután, hogy császármetszéssel világra segítették őket az orvosok. Most sem tett mást, mint első gyermeküknél, Victoriánál, akkor is ő ölelte először magához újszülött kislányát.

„Természetes volt számára, hogy ismét ő biztosítja a korai bőrkontaktust, mert korábban minden másodpercét élvezte a dolognak Victoriával a műtőben – mesélte az anya. – A korábbi szülésemnél nem számítottunk arra, hogy császármetszésre lesz szükség, de a dolgok így alakultak. A férjem beleegyezett, hogy az ő mellkasára helyezzék a babát, és csaknem egy órát töltöttek így, ami szoros kapcsot alakított ki közöttük már az első perctől kezdve.”

bőrkontaktus kenguruzás kenguruztatásA korai bőrkontaktusról

De mire jó a bőrkontaktus vagy más szóval „kenguruzás”? Kimutatták például, hogy azok a gyerekek, akik számára újszülöttkorban biztosították az anyával a korai bőrkontaktust oly módon, hogy a babát azonnal az anya mellkasára helyezték, hogy bőrük érintkezzen egymással, később az iskolában jobban teljesítenek, és a jótékony hatás még évtizedekkel később is kimutatható. A szoptatást támogató La Leche Liga (LLL) honlapja szerint: „Manapság számos tanulmány azt mutatja, hogy az anyának és az újszülöttnek a szülés utáni időt együtt kellene töltenie bőrkontaktusban (a baba csupaszon, nem becsomagolva csak egy pléddel betakarva legyen), csakúgy, mint később. A kisbaba így boldogabb, a bőrhőmérséklete, a szívverése és a légzése stabilabb és közelebb van a normálishoz, a vércukorszintje magasabb. Ezen kívül a szülést követő azonnali bőrkontaktus lehetővé teszi, hogy a kisbabán ugyanazok a baktériumok telepedjenek meg, amelyek az anyán is jelen vannak. Ez a szoptatással együtt az allergiás betegségek megelőzésében igen fontos tényező. Amikor a csecsemő inkubátorba kerül, a bőrén és a bélcsatornájában gyakran egészen más baktériumok telepednek meg, mint amelyek az édesanyján találhatók.”

Tudjunk meg többet a Krabbe-betegségről is!

Nem a szülők tették fel az internetre a fotókat, hanem a fotográfus, Erin Fortney. A szülők azonban egyáltalán nem bánják, hogy így alakult, mert ezzel talán hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy az emberek több ismerettel rendelkezzenek a Krabbe-betegségről. A pár első gyermeke, Victoria – vagy ahogyan ők nevezik, Tori – ugyanis mindössze 20 hónapot töltött ebben a világban, mert egy gyógyíthatatlan genetikai kórral, Krabbe-betegséggel született.

A Krabbe-betegség az úgynevezett anyagcsere-betegségek egy igen ritka formája. Ennek oka, hogy a szervezet nem termel egy bizonyos enzimet, a béta-galaktozidázt. Ennek következtében egy olyan anyag halmozódik fel a központi idegrendszerben, aminek nagyon nem kellene ott lennie, az úgynevezett galaktocerebrozid. Emiatt a csecsemő fokozatosan egyre ingerlékenyebbé válik, vakság, süketség, idegrendszeri görcsök jelentkeznek, és elég hamar bekövetkezik a halál.

A betegség recesszív módon öröklődik, ami azt jelenti, hogy a kóros gént az emberek többsége csak hordozza, de az nem okoz betegséget, tüneteket. Baj akkor van, ha két olyan ember találkozik, melyek mindketten hordozzák a kóros gént és ezt a kóros gént át is adják gyermeküknek. Ennek esélye két hordozó szülő esetén egy a négyhez, annak pedig, hogy a gyermek is hordozza majd a kóros gént anélkül, hogy beteg lenne, egy a kettőhöz.

Azért jó, ha minél többen tudnak a betegségről, mert mód van születés előtti (úgynevezett prenatális) genetikai vizsgálatra a betegség kiszűrésére, és a megszületés után korai felismeréssel és kezeléssel némileg javíthatók az egyébként nem túl jó életkilátások.

Ez a vizsgálat egyébként ez esetben is megtörtént, és szerencsére azt igazolta, hogy a most született ikerfiúk egészségesek.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!