Egy brit házapár ellen éppen most folyik per amiatt, mert 9 hónapos kislányukat felügyelet nélkül hagyták a fürdőkádban, és mire az apa visszament hozzá, a kislány belefulladt a kád vizébe.

vízi balesetek kisgyermekek halál fulladas fulladásos balesetek

A 22 éves Emma Oliver a kádba helyezett babakádban fürdette a kis Daisyt, amikor hirtelen úgy döntött, hogy átmegy a szomszédba egy kis tereferére. Megkérte hát a kislány apját, a 25 éves Dale Andersont, hogy vigyázzon addig a pancsoló kislányra. Igen ám, de az apa meg hirtelen észrevette, hogy se tiszta törülköző, se tiszta pelenka nincs a fürdőszobában a keze ügyébe készítve, ezért lement a földszintre, hogy törülközőt és pelenkét keressen. Egyelőre nem tisztázott, mennyi ideig volt távol, az viszont biztos, hogy mire visszatért, a kislány arccal lefelé feküdt a kádban és nem lélegzett.

A nyomozás során tett vallomása szerint megpróbálta újraéleszteni a kislányt, míg a szomszédból időközben hazaérkezett anya visszarohant a szomszédba, hogy segítséget hívjon. De hiába instruálta a segélyhívó diszpécsere a szülőket, hogyan élesszék újra a kislány, és hiába érkezett meg a hívást követően két percen belül a szakszerű segítség, a mentőautó személyzete sem tudta újraéleszteni a kislányt. „Amikor megérkeztünk, rendetlenség volt a házban, ruhák, játékok szerteszéjjel – vallotta a mentőorvos. – A kislány a konyhában feküdt ruha nélkül, a teste száraznak tűnt. Amikor megkérdeztük a szülőket, hogy mi történt, nem említették a fürdőkádat, csak azt, hogy a kislány légzése minden átmenet nélkül, hirtelen leállt, néhány perccel azelőtt, hogy a mentőt hívták telefonon.”

A szülők ellen most gyermekelhanyagolás miatt folyik rendőrségi eljárás, bár a szomszédok azt vallották, hogy nem tudatos elhanyagolásról volt szó, hiszen a szülők szerették a kislányt és gondoskodtak róla, és rettenetesen megviselte őket Daisy halála. Nem folyamatos elhanyagolásról volt szó, csak egyszer lankadt a figyelmük, amiért hatalmas árat fizettek.

Korábban bár írtam róla – akkor más gyermekbalesetek kapcsán −, hogy nincs rövid idő, nincs „csak egy percre kiugrom”, ha a kisgyerek víz közelében van. Akkor idéztem azt az ezerszer bizonyított tételt is, miszerint az egyévesnél kisebb gyerekek balesetei mindig – lassan mondom, hogy mindenki értse: m-i-n-d-i-g – egy felnőtt hibájából következnek be. És végül idéztem azt az amerikai tanulmányt is, mely az ablakból kieséseket a minimális odafigyeléssel megelőzhető balesetek közé sorolja.

De térjünk vissza a fulladásos balesetekhez, a babakádakhoz és medencékhez is. Tudtátok-e, hogy minden ötödik nyári napon úgy hal meg egy kisgyerek, hogy belefullad a kerti medencébe? Legalábbis egy amerikai felmérés szerint. És most senki ne mondja, hogy hja, ez legyen a gazdag amcsik problémája, kinek van pénze úszómedencés házra? Mert most nem a profi, épített, földbe mélyesztett, vízforgatós csodamedencékről beszélünk. Hanem azokról az olcsó, felfújható színes műanyag vagy gumi pancsolókról, melyek úton-útfélen szinte fillérekért kelletik magukat a szupermarketek polcain. A szülők pedig bedobják a bevásárlókocsiba a rekesz tej, a mosópor és az intimbetét mellé a havi nagybevásárláskor, jól ellesz benne a gyerek ebben a hőségben felkiáltással.

Otthon aztán apuci gyorsan felfújja, előbb vizet bele, aztán a kis vödröt és a piros lapátot, végül a gyereket. És közben talán senkiben nem tudatosul, hogy a csalókán kevés vízben pont annyira veszedelmes egyedül hagyni a gyereket, mint ha mi is gazdag amcsik lennék, hatalmas úszómedencés házzal.

„A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a felfújható kerti pancsolók éppen annyira veszélyesek, mint az „igazi” úszómedencék” – figyelmeztet dr. Gary Smith, a Pediatrics című lapban megjelent cikk egyik szerzője. – 2001 és 2009 között 209, 12 év alatti gyerek fulladt ilyen medencékbe az Egyesült Államokban, és 35 olyan esetet jelentettek, ahol majdnem bekövetkezett a fulladás. Százból 94 áldozat 5 évesnél fiatalabb volt, és a tragédiák 81 százaléka nyáron következett be. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyári időszakban minden ötödik napon úgy veszíti el egy család a gyermekét, hogy az a kerti pancsolóba fullad.”

A szakemberek szerint azért becsüli alá sok szülő a veszélyt, mert megtéveszti őket, hogy ezekhez a színes medencékhez bárhol hozzá lehet jutni, egy hirtelen ötlettől vezérelve megvásárolják, a biztonsági szabályokkal pedig mit sem törődnek.

Dr. Smith olyan eseteket idéz, amikor a kisgyerek egy óvatlan pillanatban kinyitotta az ajtót és valamire felállva bemászott a medencébe, de olyan eset is előfordult, hogy a szülő a közelben tartózkodott, de a figyelmét elterelte a kerti munka vagy egy telefonhívás.

De mit lehet tenni, hogy ne történjék minden ötödik nap egy újabb tragédia? Kerítsük körbe a medencét, szereljünk fel riasztót, fedjük le a medencét erre szolgáló ponyvával, amikor nem használjuk, és a megközelítésére használt kislétra legyen eltávolítható vagy lezárható. Igen ám, de ezek egyike sem olcsó megoldás, jószerével mindegyik a többszörösébe kerül az olcsó medencék árának – és ezzel a szakemberek is tisztában vannak. Éppen ezért egy nagyon olcsó, valójában egy fillérbe sem kerülő módszert ajánlanak: a felnőttek állandó figyelmét, amelyet egy pillanatra sem von el semmi más. Emellett persze be lehet vetni bármilyen egyéb biztonsági kütyüt is, ezek azonban csak a második „védelmi vonalat” jelenthetik. És persze nem elég megvenni a századik lakatot, kerítést, riasztót és egyebet, hanem használni is kell azt. Használni, szigorúan az előírások szerint. Vagy kiüríteni a medencét. Az utolsó cseppig természetesen, mert 10 centiméteres vízbe is bele lehet ám fulladni, nem csak olyanba, ami ellepi a gyereket.

Az első és legbiztosabb „védelmi vonalnak” a felnőttek figyelmének kell lenni, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A mostani felmérés szerint a fulladások több mint felénél (57 százalékánál) a dolog már itt elbukott: 100-ból 57 gyerekre ugyanis senki nem figyelt, amikor bekövetkezett a tragédia. Az nem szakszerű felügyelet, ha a szülő egy pohár bor mellett békésen cseveg a kerti partin a barátaival vagy éppen egy telefonbeszélgetésbe mélyed.

Még ennél is elgondolkodtatóbb adat, hogy a mentők megérkezése előtt 100-ból mindössze 15 esetben kezdték meg a helyszínen lévők az újraélesztést. Nálunk vajon mennyi lenne ez a szám? Pedig a fulladás abban különbözik más gyerekbalesetektől, például egy játszótéri mászókáról való leeséstől, hogy itt soha nincs második dobás, ha későn érkezik a szakszerű segítség.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!