A múltkor Schobert Norbi egyik (újabb) botrányos médiamegjelenése kapcsán dr. Zacher Gábor is megszakértette a Schobert-családot. Ebből kiderült, hogy ha a szénhidrátguru szerint minden szülő alkalmatlan a gyereknevelésre, akinek túlsúlyos a gyereke, akkor éppen a Schobert-családnak se sok dicsekednivalója van, mert ők pedig meggondolatlanul futtatják a médiában a gyerekeiket és gátlástalanul felhasználják őket önös marketingcéljaira.

közösségi média szociális média függőség addikció

Zacher doktor gyorsdiagnózisa szerint tehát a Schobert-szülők függővé váltak a közösségi médiától, és a közösségimédia-addikció jelei már a gyerekeiknél is felütötték a fejüket. És ez nem jó.

 

További olvasnivaló a témában: Függőségben a népszersűséggel és a figyelemmel

Akkor írtam egy posztot a jelenségről, a közösségi- (vagy szociális-) média-függésről, és az akkori poszt végén azt ígértem, hogy hamarosan jövök a folytatással.

Akkor tessék, itt van.

Az első posztot a közösségimédia-függésre figyelmeztető jelek ismertetésének a kellős közepén hagytam abba (az első részt itt elolvashatod), adós maradtam a többi figyelmeztető jellel, a veszélyekkel és a kezeléssel.

4. Nyugtalanságot vagy zavart érzel akkor, ha valamilyen ok miatt nem jutsz fel a kedvenc közösségi oldaladra. Ez is ismerős lehet a drogosok világából, hiszen kábítószer-használat kapcsán jól ismertek az elvonási tünetek. A vizsgálatok azt jelzik, hogy nemcsak olyan kézzel fogható élvezetek megvonása járhat elvonási tünetekkel, mint például az alkohol vagy a drog, hanem például a kóros játékszenvedély is. Ez a közösségimédia-függőség abban nyilvánul meg, hogy idegessé válsz, ha nem jutsz fel az oldalra, például azért, mert ahol éppen vagy, ott nincs internetelérés.

5. A közösségi oldalakon való mértéktelen jelenlét kedvezőtlen hatással van a társas kapcsolatokra is. Ahogyan egyre inkább oly módon tartod a kapcsolatot a külvilággal, hogy üzeneteket írsz, fotókat és posztokat osztasz meg, és mások fotóihoz és posztjaihoz lájkolsz és kommentelsz, elérezhet az a pont, amikor komfortosabbnak érzed az online kapcsolattartást, mint az offline, azaz a valós kapcsolatokat. Szociális igényeidet egyre inkább kielégíti a Facebook, és egyre több időt töltesz ott ahelyett, hogy például a barátaiddal beszélgetnél egy barátságos kávézóban. Ez egészen odáig fajulhat, hogy már kényelmetlenebbnek és félelmetesebbnek érzed a közvetlen face-to-face kommunikációt, holott az sokkal több tapasztalattal gazdagíthatna, mint az online kapcsolattartás, hiszen olyan nonverbális jelek is segíthetnék a beszélgetőpartner mondanivalójának pontosabb megértését, mint a testbeszéd, a gesztusok, a mimika vagy a hangszín. Nem véletlen egyébként, milyen sok, addig jól működő ismeretség szakad meg egy-egy kissé elmérgesedett facebookos vita során, mely a való életben nem jelentene szakítópróbát, az online térben használt hangulatjelek alkalmazása azonban csak rész- és szükségmegoldás, mellyel messze nem lehet visszaadni teljes mélységben a mondanivaló és a gondolatok finom árnyalatait.

A közösségimédia-függőség veszélyei

A figyelmeztető jelek felsorolása során már részben kitértem rá, milyen veszélyekkel járhat, ha valaki a közösségi média rabjává válik. Első pillantásra talán nem tűnik túlságosan nagy problémának, hogy valaki folyton a Facebookon lóg, ott „éli” az életét, és életének minden apró részletét megosztja boldog-boldogtalannal. De nagyon gyakori ilyen esetekben – és ezek között nagy arányban vannak a tizenévesek −, hogy ezek az emberek szoronganak és a közösségi médiát azért a megerősítését és társaságért keresik fel állandóan, ami a való életükből hiányzik. És éppen a szorongó, esetleg depressziós személyek azok, akik függővé válhatnak, akik túlságosan is ottragadhatnak a szociális média virtuális világában. Ez pedig egy egészségtelen megoldás a problémákra. Ez a népszerűség és visszajelzés ugyanis csalóka, sokszor hamis, és ha amikor akár a közösségi oldalon, akár a való életben elmarad ez a pozitív visszajelzés, akkor ezek az emberek csalódottá válnak, és szorongásuk csak erősödik.

Ugyanígy veszélyeztetettek azok, akik nem rendelkeznek kellő gyakorlattal a társas kapcsolatok kiépítése terén, ám ezzel az a baj, hogy ez egy ördögi kör: nem találja a helyét a hús-vér közösségben, ezért a virtuális világban elégíti ki ilyen irányú szükségleteit, ennek következtében pedig még kevésbé fejlődik ki a kapcsolatok kiépítésének képessége, egy a végén teljesen elszigetelődik. A végén pedig már sokkal könnyebbnek érzi a kapcsolatok közösségi oldalon történő kiépítését és ápolását, mint a való életben programot szervezni egy ismerőssel.

A mentális szakemberek egyre gyakrabban találkoznak olyan tinédzserekkel, akiknek az a problémájuk, hogy valami miatt nem tudnak beilleszkedni a saját közösségükbe. Ilyenkor fordulnak sokan a közösségi oldalakhoz, olyan közeget keresve a szocializációjukhoz, mely szélesebb, mint az iskolai közösségük. Ez vigaszt jelenthet egy félénk gyerek számára, aki úgy érzi, hogy kiközösítik társai, és a megoldás hamis illúzióját kínálja.

Mi a megoldás a közösségimédia-függőségre?

Mint minden nem „normális” állapot esetében, itt is az a legfontosabb, hogy az érintett felismerje, hogy baj van. Addig semmilyen megoldás nem lehet célravezető, míg az érintett tagadja a függőségét. A következő fontos lépés az értesítések kikapcsolása, hogy nem érkezzen állandó inger az új posztok és frissítések csekkolására. Ezzel együtt gondosan meg kel tervezni a közösségi média használatának a menetét a jövőre nézve. El kell például határozni, hogy a teljesen random „beugrom egy picit, megnézem mi újság” használat helyett például naponta kétszer húsz percet töltünk a közösségi oldalon. Ennek valamifajta digitális „diétaként” kellene működni, mint ahogyan a fogyókúrázó megszabja, hogy mikor és mennyi táplálékot visz be a szervezetébe. Kezdetnek tehát megteszi a közösségi oldal használatának korlátozása, a következő lépés azonban más alternatívák keresése a környezettel való kommunikációra, programok szervezésére, az ismerősökkel való személyes kapcsolattartásra. Jó megoldás lehet, ha az ember szöveges üzenetek küldése helyett inkább felhívja a barátait, úgy szervez közös programokat, hogy közben egyetlen szelfi sem készül gyors megosztás céljaira, illetve a barátokkal inkább kirándulni megy a közösségi oldalon való csetelés helyett.

Forrás: NetAddiction

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

 

Ezek is érdekelhetnek:

Függőségben a népszerűséggel és a figyelemmel

A gyerekek nem szeretik a kütyüfüggő szülőket

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!