A gyermekkori kövérség szinte mindenhol a probléma. Az angolok külön intézkedéscsomagot dolgoztak a gyermekkori elhízás legyőzésére. Ilyen például, hogy mostantól tilos az a gyakorlat, amikor a pénztárnál, a fizetés előtti utolsó pillanatban a pénztáros még mindenféle akciós édességre igyekszik rábeszélni a gyanútlan vásárlót.

elhízás kövérség gyerekkori gyermekkori

Igen, ha a vásárló kisgyerekkel van, akkor is.

 

További olvasnivaló a témában: Plus-size gyerekholmik kövér gyerekekre

Talán nálunk is, de Angliában saját tapasztalataim szerint is élő gyakorlat, hogy a pénztáros a vásárolt áruk blokkolása után még rámutat a pénztár körüli pultra pakolt akciós édességekre, hogy esetleg akarok-e még azokból vásárolni. Drogériában persze nem csokira vagy kindertojásra, hanem valami másra, de mai posztunk témája a kövér gyerek, úgyhogy most ne foglalkozzunk az akciós mosószappanokkal. A pénztáros nem válogat, akkor is megkérdezi, ha édességgel és nassolni valóval dugig megpakolt bevásárlókosár tartalma ment át éppen az imént a keze alatt, de akkor is, ha kizárólag egészséges élelmiszereket vásároltam. Én már kisgyerek nélkül megyek be a boltba, de ugyanez a gyakorlat a kisgyerekes vásárlókkal is. Ez utóbbiak esetében külön veszélyt jelent, hogy gyerek jelenlétében mindig nagyobb kockázat nemet mondani, így könnyen bele tudom magam képzelni a gyerekes anyák helyzetébe, akik talán sokszor még a hisztit elkerülendő is inkább hagyják, hogy a nyomulós pénztáros rábeszélje őket valamire, amit eredetileg eszük ágában sem volt megvenni.

Egy átfogóbb stratégia része

Ezt persze ne úgy képzeljük, hogy az angolok külön törvényt hoztak arra, hogy mostantól a pénztáros nem kínálhat direkt módon akciós édességeket, csipszeket és egyéb luxuskalóriás rágcsálni valókat, hanem ez a tiltás egy átfogóbb projekt része, melynek az a célja, hogy 2030-ra jelentősen csökkentse a gyermekkori elhízás előfordulását a szigetországban. A vásárlókra tukmálás másik módja az egyet fizet-kettőt kap akció, az egészségtelen, hizlaló ételek esetében ez a marketingfogás is tilos lenne a jövőben.

Ezen kívül még több része is van a tervnek, lássunk ezek közül néhányat!

  • Azt tervezik, hogy megtiltják, hogy reggel 9 óra előtt (amikor a gyerekek még otthon vannak, és a reggeli készülődés közben sok családban megy a háttérben a tévé) olyan reklámok fussanak, melyek nagy cukor, zsír- és/vagy sótartalmú ételek fogyasztására ösztönöznek.
  • Kötelezni akarják az éttermeket, kávéházakat és ételeket elvitelre kínáló kifőzdéket, hogy ételeiken és italaikon is tüntessék fel azok kalóratartalmát.
  • Ha meglépik, amit terveznek, akkor nemsokára törvény tiltja majd az üzleteknek, hogy gyerekkorú vásárónak energiaitalt adjanak el, azaz ezzel nagyjából szeszes italok kategóriájába sorolják az energiaitalokat. Az már régi és bevett gyakorlat, hogy 21 év alattiak nem vásárolhatnak alkoholtartalmú italokat – és ezt nagyon komolyan veszik. (Ez utóbbival kapcsolatban zárójelben elmesélem, hogy velünk előfordult, hogy természetesen bőven nagykorú férjemnek azért tagadta meg egy angliai szupermarket pénztárosa egy doboz sör eladását, mert vele volt a már nagyobbacska, de jogilag még éppen kiskorú lányunk, a pénztáros pedig a náluk lévő iratok ellenére azzal az előfeltételezéssel élt, hogy a férjem a lányunk számára vásárolja az alkoholt.)
  • Az előbbi pontban említett tiltólistára nemcsak az energiaitalt akarják felvenni, hanem minden olyan cukros tejitalt, cukros teát és kávét is, melyre cukortartalma miatt vonatkozik az egészségtelen élelmiszerekre kivetett termékadó (a nálunk is létező úgynevezett „csipszadóhoz” hasonlóan).

Ugye senki nem lepődik meg rajta, hogy az élelmiszergyártók tiltakoznak?

A törvénymódosítás által érintett élelmiszerek gyártói természetesen nem értenek egyet az elképzelésekkel. Azt mondják, hogy ha minden pont megvalósul, ezzel rengeteg munkahely kerülhet veszélybe.

De mi ez azokhoz a statisztikákhoz képest, melyek szerint Angliában és Walesben a 11 és 15 év közötti gyerekek 37 százaléka túlsúlyos van elhízott? Hatalmas szám, az arány akkor lenne 33 százalék, ha minden harmadik gyerek esne ebbe a kategóriába, ez még annál is magasabb! A mostani helyzet 30 százalékos rosszabbodást jelent az 1990-es évek közepéhez képest.

Egy brit háziorvos így vázolta a helyzetet: „Ez nem úgy történt, hogy hirtelen itt állt előttünk egy generáció, aki lusta, nem mozog és folyton valami szemetet rágcsál. A környezet változott meg körülöttük, és a kormány felelőssége, hogy ismét egészséges irányba formálja ezt a környezetet.

A szülőknek kellene példát mutatniuk

De mit várhatunk egy olyan korban, amikor például külön kampányt kell indítani arra, hogy a család naponta legalább egy étkezést költsön el úgy, hogy együtt körülülik az asztalt és minden családtag együtt vacsorázik például? Ami a szülői példát illeti a gyerekkori elhízás megelőzésében, ez azért is nehéz kérdés, mert a kövér gyerekek szülei sokszor maguk is elhízottak, sőt voltak lyan vizsgálatok, melyek azt igazolták, hogy a kövér szülők testképérzékelése is torzít kövér gyerekeik esetében: ha a normális, az alatti vagy a feletti testsúlyt szemléltető ábrák közül ki kellett választaniuk, melyik jellemzi legjobban a gyereküket, akkor az elhízott szülők rendre a normális testsúly szimbolizáló rajzra mutattak.

És akkor azt várjuk, hogy majd nemet mondanak a pénztáros tukmálására… hiszen ez a gyerek nem kövér, csak szereti a csokit.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!