Az alábbi írás az Anyavilág és a NőBlog pályázatára érkezett. Ha te is szeretnél írni, a részleteket itt találod.

A Magyar Köztársaság szerint minden ember, aki betöltötte tizennyolcadik életévét, nagykorúnak számít. Amerikában huszonnégy, Angliában huszonegy a gyermekkor határa.

Sokan úgy gondolják, hogy ez a szám törvényszerűen meghatározza az adott egyén értelmi, érzelmi érettségét is, holott ez személyfüggő.

A kislányok szívesen bújnak bele anyukájuk köntösébe, ruháiba vagy épp magas sarkú cipőibe, kíváncsiskodva kutakodnak a sminktáska rejtekében egy sámlin állva és magukra kennek szinte mindent, amit találnak. A fiúk is kipróbálják, apukájuk mit is használ az arcára, megkérdezik tőle, mire való az a fehér hab, amitől úgy néz ki, mint egy mikulás, és ők is igyekeznek leutánozni minden egyes mozzanatot, amit a szüleik csinálnak.

A mai tizenévesek felnőttesen viselkednek, az öltözködési stílusuk az idősebb generáció trendjeit követi, az arcukra használt rengetek kencének köszönhetően pedig jó pár évvel idősebbnek tűnnek. Ám ettől még nem lesznek „felnőttek”, hiszen észjárásuk nem változik meg a ruhák lecserélésétől.

Szerintem a „felnőttség” nem köthető egy adott életkorhoz, sokkal inkább viselkedéséből, gondolkodásmódból szűrhető. A felnőttek önállóan intézik hivatalos ügyeiket, dolgoznak, adóznak, szavaznak, döntéseket hoznak, amelyek saját és mások életére is hatással vannak.

A felnőtt élet félelmetes lehet egy tinédzser számára, hiszen ez az elszakadást jelöli. Kibújást a meghitt otthon melegéből, anya szoknyája alól és egy teljesen új, önálló élet kezdetét is. Minden fiatal vágyik a szabadságra, egy kis felügyelet nélküli életre, de amikor választás előtt állnak, többen a könnyebb útra lépnek, vagyis inkább a megszokott mellett döntenek. A régi gyerekszoba lakói maradnak, akár még 30-40 éves korukig is, a szüleik mellett maradnak és nem alapítanak saját családot. Ezt a manapság nagy népszerűségnek örvendő szingli élet is elősegíti. Ezeket az illetőket a szociálpszichológia gyermekfelnőtteknek nevezi, náluk a felnőtté válás folyamata kimaradt. Spiró György írta le ennek a fogalomnak a lényegét a Csirkefej című művében. Az író egyfajta tükröt mutat a társadalomnak ezzel az írásával, bemutatja milyenek az emberi kapcsolatok többsége a XXI. században. Elbeszélünk egymás mellett, nem foglalkozunk a másikkal, döntéseink után nem vállalunk felelősséget és a személyes kapcsolataink is háttérbe szorulnak a technikai fejlődés előrehaladtával.

A társadalmunk nagy része fél a felelősségtől, a családalapítástól. A gyermekvállalás fontos szerepet játszik az ember életében, amely egy nagyon megfontolandó döntés, hiszen egy gyerek szeretetet, időt, törődést igényel. Ám ezt nem mindenki látja be.

A XX. században a falusi lányokat szüleik 14-16 éves korukban dolgozni küldték a nagyvárosba, mert otthon nem tudták őket „hasznosítani”. Akkoriban a fővárosi nemesség tárt karokkal fogadta a városba érkező kislányokat, előszeretettel alkalmazták cselédként őket. Kosztolányi Dezső ezt a világot, életstílust mutatja be Édes Anna című regényében. A fiatal lánynak hamar fel kellett nőnie, már tizennégy éves korában mások házát kellett takarítania, munkájáért pedig szállást kapott.

Karinthy Frigyes két alkotásában is megjelenik az ifjú korban kitűzött célok és a megvalósított álmok, a húszas évei elején járó álmodozó és a realitások talaján álló felnőtt. Az Én és énke az emberek kettősségét jellemzi, az egyik a társadalom felé mutatott kép, amely megfelel az elvárásoknak, a másik pedig a valós akaratunk, a bennünk lakozó kisördög.

A Találkozás egy fiatalemberrel pedig az idősebb én néz szembe a fiatal kalandozóval. A fiatalember érdeklődik, hogy sikerült e megvalósítani minden tervet, úgy él-e a felnőtt, ahogy azt korábban elképzelte.

A felnőttek élete nem habos torta. Hatalmas felelősség és véleményem szerint, egyáltalán nem életkorhoz köthető ez a jelző. Attól, hogy valaki nem töltötte még be az adott ország állam által meghatározott kort, még lehet érett. Szerintem ez a gondolkodásmódtól függ. Ha valaki felelősséggel tud dönteni saját és mások sorsa felett, ha önálló, legyen akár 16 -17 éves, felnőtt lehet. Igaz még az állam által ráruházott jogait nem gyakorolhatja, nem intézhet hivatalos ügyeket.

Egy harmincas éveiben járó személy saját családjával él, önállóan tervez, anyagi ügyeit tudatosan szervezi, neveli a gyerekét és próbálja a jó útra terelni, vagyis arra, hogy ő is a saját döntéseire alapozza a jövőjét.

Lina

Tetszett? Lájkolj a Facebookon!

Ha tetszik az Anyavilág, nézz körül női oldalamon, a NőBlogon is!