A várandósság a legtöbb nő életében egy csodálatos, várakozásokkal teli időszak, mely természetesen nem mentes a kisebb-nagyobb aggodalmaktól sem. Meg tudom-e szülni? Egészséges lesz-e? De egyáltalán nem számít extrém ritkaságnak az az eset, amikor éppen a terhesség alatt derül fény valamilyen betegségre, például a mellrákra.

terhesség szoptatás mellrák emlőrák

Néhány szó a terhesség alatt diagnosztizált mellrákról, tények és tévhitek. Aztán két érintett története következik, majd a poszt második részében újabb két anya történetét olvashatod.

További olvasnivaló a témában: Az Angelina Jolie-jelenség – az örökletes mellrákról

 

Bár a várandósság nem zárja ki a mellrák lehetőségét, és nem kivételesen ritka, hogy éppen egy várandóst diagnosztizálnak mellrákkal, de azért szerencsére gyakorinak sem mondható. A brit rákstatisztikák (National Cancer Registration and Analysis Service) adatai szerint például minden 1000 terhesség közül egyben fordul elő, hogy éppen a várandósság ideje alatt derül fény a mellrákra. Bár viszonylag ritkák az ilyen esetek, ám a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az esetszám folyamatosan emelkedik – ezt részben azzal is magyarázzák, hogy manapság a nők idősebb életkorban vállalnak gyermeket. Egy másik vizsgálat szerint, melyet az Annals of Internal Medicine című lapban hoztak nyilvánosságra, a szülés utáni egy évben a mellrák előfordulásának kockázata emelkedik, majd a még nem szült nőknél észlelhető szint alá csökken.

„A terhességi emlőrák egy nagyon speciális helyzetet jelent, több szempontból is. Az emlőrák az esetek egy részében ilyenkor genetikai hátterű, sokszor családi halmozódás is felderíthető, máskor azonban semmilyen nyilvánvaló ok-okozati összefüggés nem fedezhető fel az emlőrákkal, egyszerűen arról van szó, hogy a betegség kialakulása időben egybeesik a nők gyermekvállalás szempontjából legaktívabb életszakaszával. Hiszen ma már egyre inkább a harmincas évek felé tolódik el az első terhesség időszaka, és ebben az életkorban már az emlőrák is gyakoribb, mint 20 és 30 éves kor között” – mondta dr. Szentmártoni Gyöngyvér onkológus szakorvos az Intimának.

(A mellrák és a terhesség közötti összefüggésekre vonatkozó további információkért ide kattints.)

Olyan nők vallomásai következnek, akiknél a várandósság alatt derült ki, hogy mellrákjuk van:

Laura: „Szabad sírni, kiabálni – de nevetni is.”

Laura várandósságának 20. hetében járt, amikor az egyik reggel egy csomót vett észre a mellében. Akkor 35 éves volt. „Öltözködés közben egy apró, kemény csomó tévedt az ujjaim alá a jobb mellemben, éppen a mellbimbóm alatt. Egy órával később már a kórházi váróteremben ültem vizsgálatra várva. Éppen azon gondolkodtam, milyen nevet adjunk a babának. Aztán eszembe jutott a csomó, és egészen magától értetődően jött a gondolat, hogy ez akár rák is lehet – emlékszik vissza most, három évvel később. Az is eszébe jutott, hogy talán meg kell szakítani a terhességét, de erre végül szerencsére nem került sor, a 35. héten az orvosok megindították a szülést, és egészséges kislány jött a világra.

„Azoknak, akiket éppen most diagnosztizáltak mellrákkal, azt üzenem, hogy sok minden áll előttük, aminek csak nagyon kicsi része az, ami jó. Sírjatok és kiabáljatok, ha azt érzitek, hogy erre van szükségetek. Ne szégyelljétek, ha vannak olyan napok, amikor csak feküdni és jajgatni van kedvetek. De mindig van segítség, ezeket két kézzel ragadjátok meg. Sokat segíthet, ha megpróbáljátok valahogyan kifejezni érzéseiteket, például valamilyen művészeti ág segítségével. Ha az emberek azt kérdezik, segíthetnek-e valamiben, fogadjátok el a segítséget és mondhatok egy konkrét dolgot a segítőkész ismerősnek, amivel valóban könnyebbé teheti az életeteket. Mondjátok például azt, hogy igen, holnap jól esne egy finom tészta, ha teheti, készítse el nektek. Tudom, hogy nem mindig megy, de próbáljatok nevetni, például a kemoterápiás nővérekkel, akik hihetetlenül jó emberek. Vagy a barátaitokkal, akik ajándékkal lepnek meg, például egy tálca finom süteménnyel” – ad tanácsokat sorstársainak Laura.

Szonja: „A betegség elvette tőlem a választási lehetőségek egy részét.”

Szonjánál 2018 júliusában diagnosztizáltak mellrákot, amikor hét hónapos várandós volt második volt. Bár az orvosok azt mondták, hogy a betegség nem veszélyezteti közvetlenül a terhességet, a 36. héten megindították nála a szülést.

„Nehéz volt megbirkóznom a bűntudattal, hogy a kislányomnak miattam kell korábban megszületnie” – mondja Szonja, aki számára további lelki terhet jelentett, hogy csak két hétig szoptathatta a babát, ellentétben az első gyermekével, aki 13 hónapos koráig szopott.

„Pokolian nehéz volt megélni, hogy vannak választási lehetőségek, melyektől a betegségem miatt elesek. Amennyit csak tudtam, szoptattam és fejtem a kemoterápia elkezdése előtt, de az összes rossz élmény közül mégis az a legrosszabb, hogy második kislányomnál a betegség megfosztott attól az ölelő összetartozástól, amit a szoptatás jelent. Kiesett egy időszak az életemből, ami soha többé nem jön már vissza” – mondja Szonja.

Éppen most fejeződött be az utolsó kemoterápiás kezelése, és úgy érzi, hogy az összes nehézség – fájdalom, nagyfokú kimerültség, ízületi fájdalmak, hányinger, görcsök és egyebek – közül azt a legnehezebb megélni, hogy elveszítette a kontrollt saját élete felett. „Arra kényszerített az élet, hogy teljes mértékben más emberektől függjek, hogy meg kelljen bíznom bennük. Nem vagyok képes ellenőrizni, hogy jól van-e bepakolva a mosatlan a mosogatógépbe, vagy hogy a nagyobb gyerekem időben lefekszik-e. Nem tudok szoptatni, és a legrosszabb napokon még az ágyból sem vagyok képes felkelni. Nagyon nehéz lelkileg feldolgozni a helyzetet, és még nehezebb, ha anya vagy, és folyton azon aggódsz, hogy az emberek kérdezősködni fognak arról, hogyan tudsz megfelelni a szülői feladatoknak, te pedig kénytelen leszel elismerni, hogy nem tudsz megbirkózni vele. Nekem is hónapokba telt, hogy kimásszam ebből a helyzetből. Azt javaslom azoknak a nőknek, akik az enyémhez hasonló helyzetbe kerülnek, hogy fogadjanak el minden segítséget, amit felajánl számukra a környezetük. Legyenek biztosak magukban, abban, hogy erősek és meg tudják csinálni, még akkor is, amikor a leggyengébbnek érzik magukat.”

További élettörténeteket olvashatsz ide kattintva.

Forrás: Annals of Internal Medicine, Intima

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Az Angelina Jolie-jelenség – az örökletes mellrákról

Férfi nemi szervet lehet mutogatni, női mellett nem?

Gyermeket vártam, de mellrák érkezett – a terhesség alatti mellrákról 2. rész

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!