Már-már közhelyszámba megy, hogy hatalmas nyomás van a nőkön. Ha anyák, akkor még inkább. Nyomás a család, a barátok, a társadalom, az orvosok részéről, hogy minden tökéletesen működjön. Hibázni nem szabad, különben ítélnek. Meg- és elítélnek.

A The Daily Beast oldalon Jean Kim ír a jelenségről „Szülés után stigma: miért követett el öngyilkosságot a betegem?” címmel.

Azzal az evidenciával indít, hogy az anyák nem (sem) tökéletesek – még ha mindenki (az utca embere, a rokonok, a média vagy a gyereknevelési „szakértők”) ezt is várják tőlük. És a nyomás hatására várják a nők saját maguktól is. A probléma csak az – folytatja a gondolatmenetet −, hogy ezeknek a szavaknak, ennek a hatalmas nyomásnak mérgező következményei lehetnek. Az oly könnyen ítélkező kívülálló – a kibicnek semmi sem drága alapon – legtöbbször bele sem gondol, hogy az anyákon mekkora nyomás van – külső, belső, társadalmi, hormonális, testi, lelki, amit csak el lehet képzelni. És ez a nyomás sosem enyhül. A legnagyobb nyomás talán éppen a belső önmarcangolás, amikor az anya azt érzi, hogy egyszerűen képtelen megfelelni ennyi elvárásnak – amit csak fokozhat a szülés utáni (posztpartum) depresszió, ami nem is olyan ritka, mint ahogyan sokan gondolják.

Eztán Jean Kim elmondja egyik betegének esetét. Így ír: „Volt egyszer egy betegem, szép, intelligens, jólelkű asszony, aki elhatározta, hogy gyereket szül. A szülés után sajnos súlyos depresszió lépett fel nála, ami szinte pszichotikus viselkedésformákba, haragba és önvádba hajszolta őt. Nem érzett kötődést a babához, nem tudott megbirkózni a felelősségérzet rá nehezedő terhével, álmatlanságban szenvedett és állandóan szorongott. Bármit is próbáltunk tenni érte, végül az öngyilkosságba menekült. Sok tényező vezetett ide, de nagy része volt benne a kulturális és csalási elvárásoknak, annak, hogy egy anyának mindennel meg kell tudnia birkóznia és szuperanyává kell válnia – bármi is az ára. Még akkor is, ha ebbe beleőrül.”

A mai modern társadalomnak a leginkább elítélő jelző, amit egy anyára lehet mondani az, hogy önző anya. Az emberek nem késlekednek, ha valami kedvezőtlen fordulatért az anyát kell hibáztatni, legyen az neveletlen gyerek vagy baleset. Még szomorúbb, hogy a random idegeneken kívül maguk a legközelebbi családtagok azok, akik a legkeményebb nyomást gyakorolják az anyára. A hagyományos családokban erősen túlértékelt az anya mindenek feletti szerepe, és sokszor elvárják, hogy az anya mindent feláldozott a gyerekért és a családért.

A cikk folytatásáért látogass el a NőBlogra.

Tetszett? Lájkolj a Facebookon!

Ha tetszik az Anyavilág, nézz körül női oldalamon, a NőBlogon is!