Kevés olyan megosztó téma van a kisgyerekesek között, mint az, hogy éjszakára magunk mellé vegyük-e a babát a szülői ágyba. Sokak szerint erősíti az anya és a baba közötti kötődést, mások azon a véleményen vannak, hogy a könnyebb utat választják azok a szülők, akik nem szoktatják a kiságyban alváshoz a gyereket. A gyerekorvosok ellenzik a dolgot és bölcsőhalált emlegetnek. 

alvás közös ágyban alvás csecsemő újszülött bedsharing roomsharing

A poszt végén néhány tipp, ha vissza akarod szoktatni a babát a saját ágyába.

 

Körülnézve bármelyik babás fórumon, a gyerekkel való együtt alvás (angol kifejezéssel bedsharing) egy olyan téma, melynek már a felvetése is garantálja, hogy pillanatokon belül egymásnak feszülnek az ellenfelek. Az egyik fél szerint a gyereknek is kiságyban a helye, a szülőknek is joguk van a nyugodt pihenéshez, amit akár azon az áron is ki kell csikarni, ha esetleg pár éjszaka sírni hagyjuk a gyereket. A másik fél szerint a baba igényei az első, és a gyerek−szülő kötődést csak megerősíti, ha a baba közöttünk alszik a szülői ágyban. Igen, végletesen sarkítottam, a két ellenpólus között számtalan köztes vélemény is létezik, de most egyszerűsítsük a kérdést feketére és fehérre.

Akkor jutott eszembe, hogy írjak a témáról, amikor nemrégiben egy lapban egy anya dilemmáját olvastam ebben a témában. Azt mesélte, hogy 8 hónapos kisfia szépen elvan a kiságyában az esti fürdetés után, majd az este 10 órai etetést követően is. Annak ellenére, hogy nem éhes, és nap közben is kap eleget enni, néhány óra múlva, az éjszaka kellős közepén látszólag minden ok nélkül felébred és sírni kezd. A családnak van egy nagyobb gyereke is, egy 5 éves kislány, aki kora hajnalban értelemszerűen még aludni szeretne csakúgy, mint az anya mellett alvó édesapa. Az anya azért döntött amellett, hogy ilyenkor a babát maga mellé veszi az ágyba, mert nem szeretné, ha a kisfiú az egész családot felverné a sírásával, és őszintén szólva ő is félig alszik még, amikor úgy éjjel három körül menetrendszerűen felharsan a sírás. Ezért aztán az anya maga mellé fekteti a síró babát, és teszi ezt a gyerek három hónapos kora óta. Nem minden éjszaka, de meglehetős rendszerességgel. Ha így tesz, a baba percek múlva édesdeden alszik, ellenkező esetben a jó ég tudja, meddig ordítana. Ha őszinte akar lenni magához, az anya elismerte, hogy kezdetben azt remélte, hogy csak időlegesen lesz szükség erre a praktikára, és a kisfiú hamarosan leszokik az éjszakai koncertektől anélkül, hogy maga mellé kellene vennie az ágyba. De egyelőre nem tűnik úgy, hogy a baba vissza akarna szokni a saját ágyába, sokkal inkább ráérzett a szülőkkel való alvás nagyszerűségére, ezért ma már szinte minden éjjel igényli azt. Ráadásul most már az anya is úgy érzi – vagy lehet, hogy csak becsapja önmagát −, hogy neki is kifejezetten jót tesz az együttalvás.

Az orvosok nem javasolják a közös ágyban alvást

A dolgok ilyetén alakulása azonban szorongást és félelmet kelt az anyában, mivel a gyerekgyógyászok szakmai irányelveit olvasgatva egyértelmű számára, hogy az orvosok nem ajánlják a babával egy ágyban való alvást. Erre sokféle érvet hoztak már fel, mindig nagy nyilvánosságot kapnak például azok az esetek, amikor a szülő – különösen akkor, ha extrém módon kimerült (amit nem nehéz elérni egy folyton síró újszülött mellett, lássuk be) vagy lefekvés előtt alkoholt vagy drogot fogyasztott – álmában ráfordult a gyerekre, aki ennek következtében megfulladt. Az orvosok másik érve az egy ágyban alvás ellen, hogy a statisztikák szerint gyakoribb az úgynevezett SIDS azoknak a babáknak a körében, akik szüleikkel egy ágyban alszanak.

A SIDS a hirtelen csecsemőhalál szindróma angol elnevezéséből származó rövidítés, melyet a köznyelvben bölcsőhalálnak neveznek. A bölcsőhalálról is tervezek írni a közeljövőben, most legyen elég annyi, hogy SIDS-ről vagy bölcsőhalálról akkor beszélünk, ha a látszólag egészséges csecsemő minden kimutatható ok nélkül meghal. Tipikus szcenárió, hogy a szülők este lefektetik a babát, aztán a reggeli ébredéskor azt tapasztalják, hogy a baba órák óta halott. A félelmetes a dologban az, hogy ilyen esetekben a boncolás sem mutat ki semmilyen okot a váratlan halál hátterében. Okként feltételezik például az újszülött légzésszabályozásának fejletlenségét, de igazából senki sem tudja a biztos okot.

A gyerekorvosok szerint az egy ágyban alvás, azaz a bed-sharing helyett inkább a room-sharinget kell alkalmazni. Ahogyan a nevéből is sejthető, ez azt jelent, hogy nem az ágyunkat, hanem csak a szobánkat osztjuk meg a babával. Ez azt jelent, hogy a kiságyat a szülői hálószobában helyezzük el, akár csak éjszakára. Így a baba éjszaka is élvezheti a szülők megnyugtató közelségét, ugyanakkor saját ágyában alszik, így elkerülheti a közös ágyban alvásból eredő veszélyeket.

5 tipp, hogyan vegyük rá a babát a kiságyban való alvásra

Válasszuk külön a baba agyában az éjszakai alvást és az anyai ölelést, kényeztetést!

Ez azt jelenti, hogy az éjszakai ébredéskor ne az anyai ölelés jelentse a babának a megnyugvást, hanem valamilyen más dologhoz, körülményhez vagy tárgyhoz kapcsolja azt, Adjunk neki például alvójátékot vagy alvóplédet, a lényeg az állandóság és kiszámíthatóság, hogy mindig ugyanaz nyugtassa meg az éjszaka felsíró csecsemőt.

Tegyük barátságossá, meghitté a babaszobát!

Itt nem kifejezetten arra – de arra is! − gondolok, hogy aggassuk tele a falakat vidám képekkel és akasszunk forgót a babaágy fölé. Hanem arra, hogy nap közben is töltsünk minél több időt a babával együtt a babaszobában, hogy a szoba légköre később akkor is megnyugtassa, ha mi éppen nem tartózkodunk a helyiségben.

Mindig azonos rutint kövessünk a baba lefektetésekor!

Az esti teendők, az etetés, fürdetés, ringatás stb. mindig megnyugtató állandóságban kövessék egymást. A kiszámíthatóság mindenkire megnyugtatóan hat, és ez alól nem kivételek a csecsemők sem.

Tegyük egyértelművé a baba számára, hogy a kiságy az ő saját helye!

Alváshoz és pihenéshez maradjon a kiságyban nap közben is, és ha nyugtalan, mert ebbe nem szívesen törődik bele, akkor inkább maradjunk mellette, míg el nem alszik. A kulcs itt is a következetesség.

Ne vigyük túlzásba a megnyugtatást!

Természetesen nem arról van szó, hogy hagyjuk órákon át sírni a babát. Ha azonban a fenti lépések következetes betartása után néhány nappal a baba mégis megébred éjszaka, akkor ne rohanjunk át hozzá azonnal megnyugtatni. Előbb néhány percig csendben várakozzunk, nem reagálva a baba jelzéseire. Ha mégis sírni kezd, akkor persze valóban kénytelenek leszünk felkelni hozzá és valamilyen módon megnyugtatni.

Ha így teszünk, akkor ideális esetben egyre rövidebbek lesznek az éjszakai ébredések, majd végül teljesen el is maradnak. Ígérik a szakértők. Ha pedig nem, akkor így jártunk. Egy próbát mindenesetre megér, mert az esetek legnagyobb részében valóban működik.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

 

Ez is érdekelhet:

Mikor is voltunk kettesben utoljára?

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!