Az egyik brit bíróság a közelmúltban precedens értékű ítéletet hozott, amikor elmarasztalt egy anyát azért, mert az tinédzserkorú lányával hazautazott Pakisztánba, ahol a lányt hivatalosan is házasságra kényszerítette egy nála 16 évvel idősebb rokonához.

gyermekházasság kényszerházasság

A per során a bíró meghallgatta a tizenéves áldozatot is, aki zokogva számolt be a vele történtekről a birminghami bíróságnak.

 

Már a per maga is érdekes példája annak, ahogy az ősi szokások az új hazában, a nyugati világban is tovább élnek (ezt eddig is tudtuk), ám arra is bizonyíték, hogy nem lehetetlen azoknak a szokásoknak a jogi szakcionálása, melyek nem illeszkednek a nyugati értékrendbe. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ősi szokások továbbélésének orvosi szempontból is aggasztó másik példája a női nem iszervek megcsonkítása, melyet angol rövidítésével gyakran csak FGM-ként szokás emlegetni a nyugati sajtóban, erről is tervezek írni hamarosan.)

De térjünk vissza a birminghami bíróság tárgyalótermébe. A tárgyalások során az is kiderült, hogy nem ez volt a tini lány első találkozása a család által választott férjjelölttel, hiszen a házasság „előkészítéseként” az anya már évekkel korábban is Pakisztánba utazott a lányával, ahol a férfi – a lány akarata ellenére – elvette a lány szüzességét. Akkor az aktusnak ráadásul terhesség lett a vége, noha a lány akkor még mindössze 13 éves volt. Az abortuszt Pakisztánból visszatérve már az Egyesült Királyságban végeztette el a család, melynek kapcsán a háziorvos már akkor riadójeleket küldött a gyermekjóléti szolgálat felé.

Ahogyan már említettem, az ítélet precedens értékű, hiszen ez az első eset, hogy angol bíróság kényszerházasság miatt elítélt valakit. Az ítélet alapját egyébként nem maga a kikényszerített gyermekházasság ténye, hanem az képezte, hogy az anya a lányt akarattal megtévesztve vette rá arra, hogy beleegyezzen abba, hogy együtt hazautazzanak Pakisztánba. Az anya azt mondta a lányának, hogy egy nagy családi eseményre utaznak, hogy megünnepeljék a lány közelgő 18. születésnapját. Az utazás célja azonban valójában a kényszerházasság volt, és mivel az anya a per során hamisan vallott, ezért megtévesztés és kényszerítés mellett hamis tanúzásért is felelnie kellett a bíróságon.

Kikényszerített igen

Vallomásában a lány elmondta, hogy az esküvői előkészületek hogyan folytak zavartalanul annak ellenére, hogy minden lehetséges módon tiltakozott az esküvő és a házasság ellen. Elmesélte, hogyan készítették elő a ceremóniára, ahol az imám papírokat adott neki aláírásra, mielőtt megkérdezte, hogy kíván-e házzasságra lépni a jelen lévő férfi rokonnal. A lány – anyja nyomására – igent mondott, majd aláírta a házasságlevelet. Az angol bírák előtt azt is fel kellett idéznie, hogyan zokogott az anyjának, aki állhatatosan terelte a karjánál megragadva leendő férje felé, aki az ujjára húzta a gyűrűt.

Az Egyesült Királyságba visszatérve a hatóságok azért állították bíróság elé az anyát, mert a lánnyal való bánásmódja terén komoly aggályok merültek fel, ám rákérdezésre azt állította, hogy lánya nincs férjnél. Az hazudta, hogy a lány és a férfi között nincs hivatalos kapcsolat, ők „csupán két tinédzser, akik titokban szexelnek”. Súlyos lelki bajokat jelzett a kislánynál, hogy az évekkel ezelőtti abortusza után (ne felejtsük el, akkor még csak 13 éves volt!) rászokott az alkoholra és a kábítószerekre.

Az ítélet hamarosan várható, addig az anya előzetes letartóztatásban marad.

Gyermekházasságok a statisztikák fényében

A precendens értékű per és a várható ítélet biztató arra nézve, hogy végre történik valami változás e téren, bár számomra elég elgondolkodásra ad okot, hogy a per alapját voltaképpen most sem maga a kikényszerített házasság képezte, hanem a körülményekben sikerült olyan tényezőket találni, ami alapján jogilag megfogható volt az anya tette.

A gyermekházasság pontosan azt jelenti, amit a kifejezés sugall. Ez esetben a szülők döntik el, hogy kivel házasodjon gyermekük, abba az érintettnek semmi beleszólása nincs, és a házasságra legtöbbször nagyon fiatal korban kerül sor a szülők kényszerítése hatására – sokszor egy jóval idősebb férfival.

A gyermekházasságok társadalmilag elfogadottak sok helyen, például Indiában, Pakisztánban vagy Jemenben, és a családok legtöbbször azt követően is tartják magukat a hagyományokhoz, hogy már akár évek-évtizedek óta élnek Európában. A témában jellemző egy Norvégiában élő, akkor 12 éves kislány, aki 2014-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy blogjában ezt írta: „12 éves vagyok és egy hónap múlva férjhez megyek.” A férjjelölt – nem mellesleg – 25 évvel volt nála idősebb.

Az UNICEF becslései szerint naponta (igen, naponta!) 39 ezer kislány kényszerítenek házasságra akaratukon kívül. A kikényszerített gyermekházasság főként a világ elmaradott országaiban gyakori és elfogadott, ahol a hagyománynak jórészt anyagi okai vannak, hiszen az asszonyt az esküvő után már nem a családnak, hanem a férjnek kell eltartania.

No de a XXI. században Norvégiában és most Angliában is???

(A fotó illusztráció, nem a történet szereplőit ábrázolja.)

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

 

Ez is érdekelhet:

Elveszített, majd visszaszerzett szüzesség

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!