Kisgyerekes anyák számára visszatérő intelem, különösen nagymamakorú járókelők részéről, hogy az ember lánya az utolsó cseppig és állandóan élvezze a gyerekkel töltött idő minden pillanatát, hiszen ripsz-ropsz elszalad az a cirka 10-15 év, és akkor mi lesz? Miért nem jó, ha az anyaságot egy véget nem érő boldog fiesztának igyekszünk feltüntetni valaki szemében, aki a gyerek születése óta nem aludt át egy éjszakát egyfolytában, és különben is most jön a gyerek foga? Egyszerre négy, természetesen.

gyereknevelés anyaság vélemény pszichológia

Nekem is mondtak ilyen okosságokat annak idején, de én biztosan nem fogok. Ma nem tudományos adatokat hoztam. Véleményposzt következik.

 

Amikor a gyerekeket még babakocsiban tologattam, lépten-nyomon megállítottak járókelők – tipikusan idősebb hölgyek. Bekukkantottak a babakocsiba, megdicsérték, milyen nagyon-nagyon-nagyon cuki is a kislányom. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az akkori fotókat nézve utólag már kétségbe vonom a lelkesedés őszinte voltát, nagyobbik lányom kifejezetten nyúzott kis béka volt, de sebaj, csodaszép nagylány lett belőle.) A lelkendezés kötelező eleme volt az is, hogy „kedveském, élvezze ki az anyaság minden pillanatát, mert olyan gyorsan elszáll ez az idő, egykettőre felnőnek a gyerekek”. Így mostanában, bölcsebb fejjel azt gondolom, hogy persze, természetesen igazuk volt, az ember lánya egyet pislant, és máris itt az érettségi, még egy pillanat, és már a diplomaosztón könnyezik a meghatott család, aztán hirtelen veje is lesz az emberek, rögtön kettő, a nagymamaságról nem is beszélve.

Szóval igaz persze az ezerszer hallott bölcsesség, mégsem gondolom, hogy bármivel is segíti az anyaság nehéz pillanatait átvészelni ott és akkor, amikor éppen benne vagyunk. Ráadásul azt a hamis képet sugallja főként a kevésbé tapasztalt első gyerekes anyák felé, hogy ha egy nehézség előtt megtorpan, ha nem érzi sikerélménynek az anyaság minden pillanatát, akkor rossz anya, akkor valamit nagyon rosszul csinál. Ráadásul persze bezzeg mások…

Úgyhogy most jöjjenek az én tanácsaim, melyek között még véletlenül sem fog szerepelni az, hogy „élvezd az anyaság minden pillanatát, mert…”. Szóval lássuk!

Az idő valóban gyorsan száll, de ez ebben a pillanatban sovány vigasz

Való igaz, hogy az évek nagyon gyorsan elszállnak, és a gyerekek hamar felnőnek. De mivel ezt úgyis csak akkor érzékeljük, amikor már valóban eljárt felettünk – felettünk, anyák és a gyerekek felett is – az idő, felesleges azzal sokkolni bárkit is, hogy a pillanat visszahozhatatlanságától félve örüljön annak, ami pillanatnyilag nehéznek, embert próbálónak vagy éppen aktuálisan megoldhatatlannak látszik.

Amikor az ember lánya éppen krónikus kialvatlanság közepette küzd a fogzásban lévő félévessel vagy a makacsul dacoló kétévessel, sovány vigasz számára, hogy valamikor, a messze bizonytalan jövőben már derűs nosztalgiával fog gondolni ezekre a helyzetekre, és különben is „ki kell élveznie minden pillanatot, hiszen úgyis hamar elszáll az idő”.

Igen, rendben van, valóban így működik az élet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az édes szuszogó kis csomag világra jövetele és az egyetemi diplomaosztó között nincs megszámlálhatatlan pillanat, ami korántsem az anyai élvezetek netovábbja.

Nem vagy egyedül!

Mindig gondolj arra, hogy a gyereknevelés problémái – néhány egészes speciális helyzettől eltekintve – egyáltalán nem egyediek. Millió anya küzd hasonló gondokkal nap mint nap, adott helyzetekben érez pontosan ugyanúgy. Csak egy részük bevallja, a másik részük meg nem. Utóbbiak azok, akik a babamama fórumokon regélnek soha nem volt tökéletes családi életükről vagy a közösségi oldalakon építgetik a maguk ki bulvármédiáját, ahol természetesen ők a főszereplők egy olyan csilivili világban, ahol nincsenek nyűgös gyerekek, a házimunka alól trükkösen vagy a legnagyobb természetességgel kibújó férjek/apák, halomban álló mosatlan edény. Azt vettem észre, hogy különösen ott gyanús, hogy nagyon nincs rendben valami, akinek a klaviatúrája lassan már elkopik a #nekemvanalegjobbdolgomavilágon #imádomaférjemet #alegjobbférj #mindigilyenéletrőlálmodtam és hasonló hashtagektől, illetve ezek tetszőleges angol nyelvű változataitól és persze egy olyan élet fotóitól, ahol a partedli soha nem maszatos, a gyerekek mindig önfeledten kacagnak, a férj minden nap vörös rózsacsokorral állít haza, és háztartási alkalmazott nélkül is 7/24-ben csillog-villog a lakás.

E tekintetben a tanácsom nagyon rövid és egyszerű: ne dőlj be minden hamis látszatnak. Ehelyett keresd hozzád hasonló helyzetben lévők társaságát, légy őszinte (de semmi esetre sem mártír!), és hamarosan máris a tiéd az „ó, hát nem én vagyok a Földön az egyetlen szerencsétlen, nagyon sokan vannak hozzám hasonló helyzetben” megnyugtató élménye.

Van még néhány kipróbált ötletem, tanácsom, de mára legyen elég ennyi, hosszú írásokat úgyse olvas el senki a neten. Legközelebb újabb túlélési praktikákkal jövök, melyek között garantáltan nem fog szerepelni, hogy „kedveském, élvezze ki az anyaság minden pillanatát, mert olyan gyorsan elszáll ez az idő, egykettőre felnőnek a gyerekek”.

Ez is érdekelhet:

Ne élvezd ki az anyaság minden pillanatát - második rész

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!