A szoptatás kontra tápszer kérdése örök megosztó téma lesz az anyák között, én is írtam már róla itt az Anyavilágon. Egy anya őszinte vallomása arról, miért nem szoptat és ez ma már miért nem szégyelli. És milyen úton jutott el idáig. Nem mellesleg egészen jól összeszedte azokat az okokat is, ami miatt egy anya inkább a tápszert választja a szoptatás helyett.

szoptatás anyatej

Innentől őt idézem.

 

További olvasnivaló a témában: Stigma a homlokon - tudnék szoptatni, de nem akarok!

„Valamilyen oknál fogva a „Szoptatsz-e?” kérdés igen előkelő helyen áll a kérdések sorában, amikor valakiről kiderül, hogy nemrégiben szült. Rögtön annak tisztázása után, hogy kisfiú vagy kislány és mi a neve, és még azelőtt, hogy a kedves ismerős vagy ismeretlen rátérne arra, hogy jól alszik-e a baba. Nem tudom, más hogy van vele, de én nagyon tolakodónak érzem ezt a kérdést.

Én szoptattam a nagyobbik fiamat, egészen addig, amíg szülés utáni depressziót diagnosztizáltak nálam, és olyan gyógyszereket kellett szednem, melyek mellett nem szoptathattam. Borzasztó érzés volt, hibásnak éreztem magam azért, mert nem tudok neki mindent megadni, amire szüksége van. Azt hiszem, akkor a teljes összeomlás határán voltam.

Miért nem engedte a testem, hogy olyan szoptató anya legyek, amilyenekről a könyvekben olvastam és akiket az orvosi rendelőben kihelyezett brosúrákban láttam? Valamit rosszul csináltam? Miért történt velem az, ami történt?

Mindannyiszor szorongani kezdtem, amikor valaki rékérdezett nálam a szoptatás témájára, legyen az valamelyik kollégám vagy egy random ismeretlen az utcán. Soroltam az okokat, hogy miért nem szoptattam. Úgy éreztem, hogy bizonygatnom kell, hogy ennek ellenére jó anya vagyok. Szégyelltem magam. És tudod mit? Soha nem a valódi okokat mondtam, mert amiatt is szégyelltem magam, hogy szülés utáni depresszióval diagnosztizáltak.

Azt gondolom, hogy egyetlen anyának sem lenne szabad szégyellnie magát amiatt, hogyan döntött a csecsemőtáplálás kérdésében, bármi is volt az oka erre. Akár szoptatsz, akár tápszert adsz, nem ettől vagy jó vagy rossz anya.

Kisebbik fiamnál már tudatos döntés volt, hogy el sem kezdtem a szoptatást, mivel féltem, hogy a szülés utáni depresszióm visszatér. Folyamatosan akartam szedni a gyógyszereimet, hogy mentálisan és érzelmileg is meg tudjak felelni az újszülött és a nagyobb gyerek gondozásával járó feladatoknak. Tudtam, hogy ahhoz, hogy jól legyek, meg kell hoznom a döntést az anyatej és a tápszer között.

Mára eljutottam odáig, hogy ha valaki a szoptatásról kérdez, arról, hogy szoptatok-e, egy egyszerű nemmel felelek. Ha ennyivel nem éri be az illető és tovább feszegeti a témát, akkor elmondom neki a valódi okot. Mert már nem szégyellem magam miatta.

Mielőtt ítélsz és elítélsz, gondold végig, ismered-e a hátteret!

Az a tény, hogy egy anya valamiért nem tud szoptatni, nagyon sokunk problémája, És vannak anyák, akiknek megvan a saját okuk arra, hogy nem akarnak szoptatni, és ez is teljesen rendben van.

Előfordulhat, hogy a baba nem képes szopni, bármennyire is igyekszik az anya és bárhányszor is próbálkozott vele.

Előfordulhat, hogy nem termelődik elég anyatej, és az anyát aggasztja, hogy a baba nem kap elegendő táplálékot.

Előfordulhat, hogy a szorongás akadályozza a sikert, amikor valamelyik kolléga már századszor nyit be abba a helyiségbe, ami a munkahelyen ki van jelölve az anyatej lefejéséhez, de olyan is van, hogy egyszerűen nem tudja az ember mindenhová magával vinni a fejéshez szükséges kellékeket.

Előfordulhat, hogy olyan orvosi állapot áll fenn az anyánál, ami megnehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi a szoptatást.

Előfordulhat, hogy valaki egy korábban elszenvedett nemi erőszak miatt nem érzi magát késznek a szoptatásra.

Előfordulhat, hogy valaki egyszerűen csak nem akar szoptatni, és úgy gondolja, hogy a baba a tápszerből is megkap minden fontos tápanyagot, amire szüksége van.

Előfordulhat, hogy egy anya – hozzám hasonlóan – olyan gyógyszereket kénytelen szedni, melyek mellett nem szoptathat.

Előfordulhat, hogy a baba még az intenzív újszülöttosztályon van, és még nem elég erős ahhoz, hogy szopjon.

Bármelyik is áll fenn, az anyában soha nem szabad bűntudatot ébreszteni amiatt, ahogyan a babáját táplálja. Ne engedjük, hogy a környezete azt éreztesse az anyával, hogy rosszabb anya akkor, ha nem szoptat. Ezt nem engedhetjük meg a rokonoknak, az idegeneknek, de leginkább saját magunknak nem.”

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

 

Ezek is érdekelhetnek:

Stigma a homlokon - tudnék szoptatni, de nem akarok!

Te etetnéd netről vett anyatejjel a gyerekedet?

Szoptatással a szülés utáni depresszió ellen

A szoptatás színe nem csak a fehér

Nemcsak tápszerlobbi van, hanem szoptatáslobbi is?

A halál az anyatejből érkezik

Szoptatás - mindhalálig!

Nem szoptatsz? Szaranya vagy!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!