Egy orvos amolyan „csináld magad” módon oldotta meg a gyermekre vágyó nők megtermékenyítését a meddőségi klinikáján. A dolog most, évtizedekkel később tudódott ki, úgyhogy most legalább három tucat ember tekintheti őt biológiai apjának.

meddőség meddőségi klinika megtermékenyítés saját spermával orvos meddőségi specialista

Cline doktor azt ígérte a nőknek, hogy a partnerükhöz hasonló férfi spermájával végzi majd a megtermékenyítést, de valójában nagyon sok esetben a sajátját használta.

További olvasnivaló a témában: Az Angelina Jolie-jelenség – az örökletes mellrákról

 

Dr. Donald Cline Indianapolisban működő meddőségi klinikáját nagyon sok nő kereste fel az 1970−1980-as években azok közül, akiknek valamilyen egészségi vagy nem tisztázott okból nem lehetett természetes úton gyermekük. Ezeknek a pároknak gyermekeik születtek, sőt sok esetben már ők maguk is szülők. Akkoriban az orvos azt ígérte, hogy a klinika spermabankjából olyan, egyébként anonim férfi spermájával végzi majd a megtermékenyítést, aki külső jegyeiben hasonlít a hozzá forduló pár férfi tagjára. Azt mondta, hogy a megtermékenyítéshez használt sperma közelebbről meg nem nevezett kórházi rezidensektől származik, és egy adott személy spermáját legfeljebb három nőnél használja fel.

Sok évvel később, mostanában derült ki azonban, hogy az orvos sok esetben a saját spermáját használta fel a meddőségi kezelés során. Hogy pontosan hány esetben, az a mai napig nem tisztázott, sőt talán soha nem is derül majd ki a pontos szám.

Kérdés kérdés hátán

Az eset kipattanását követően dr. Cline korábbi pácienseiben és azok gyermekeiben számtalan kérdés fogalmazódik meg: Hány nőt vezetett félre az orvos? Valójában hány gyermek tekintheti őt biológiai apjának? Egyáltalán, miért tette ezt, mi szükség volt erre?

A hatóságok a DNS-vizsgálatok alapján eddig két nő esetében mondták ki, hogy kétségbevonhatatlanul Cline doktor a biológiai apjuk. Egyikük, a 38 éves Jacoba Ballard szerint a különböző genetikai tesztekkel foglalkozó weboldalakon eddig három tucat „testvérére” talált rá, és ez a szám azóta is folyamatosan emelkedik.

A nyomozó hatóság szerint olyan eset is előfordult, hogy az orvos azt ígérte a meddő nőnek, hogy a férje spermájával történik majd a megtermékenyítés, de ahhoz végül a saját spermáját használta. Az amerikai sajtó természetesen megpróbálta elérni az orvost is, aki azonban ügyvédjén keresztül azt üzente, hogy a megfelelő fórumokon majd tisztázza magát a vádak alól, de addig nem kíván semmilyen kérdésre, sajtómegkeresésre reagálni. Még ha ez sikerül is neki, annyi már bizonyos, hogy hamis tanúzásért felelősségre fogják vonni, hiszen az ügy kipattanását követően, a nyomozás kezdeti szakaszában tagadta a hatóságoknak, hogy valaha is saját spermáját használta volna fel a kezelések során, és ezzel félrevezette a hatóságokat.

Dr. Cline egyébként 2009-ben nyugdíjba vonult, és 2017-ben orvosi működési engedélye is lejárt, tehát az eddigi – már feltárt, illetve még feltáratlan – esetek egészen biztosan nem bővülnek majd újabbakkal.

Nem ez az első eset

Ha valaki azt hiszi, hogy extrém, egyedi esetről van szó, az nagyon téved. Például 1992-ben Virginiában is elítéltek már egy meddőségi specialistát azért, mert 52 esetben saját spermájával termékenyítette meg a meddőség miatt őt felkereső nőket. Mivel e tett megítélése az amerikai jog szerint nem teljesen egyértelmű, a mostani eset kapcsán ismét megnövekedett a nyomás abban az irányban, hogy az USA minden államában minősítsék egyértelműen bűncselekménynek, ha egy orvos ilyet tesz. A szigorítást sürgetők azzal érvelnek, hogy súlyos büntetés hiányában nincs visszatartó erő, másrészt az érintettekben is csalódást kelt, hogy nem sújt le a törvény szigora az etikátlan orvosokra.

Dr. Cline ismert biológiai gyermekei mindenesetre azóta is folyamatosan bújják a genetikai tesztekkel és családfakutatással foglalkozó honlapokat, hátha újabb „testvérekre” bukkannak. Akiket így megtalálnak, azokat egyenként felkeresik és megpróbálják elmagyarázni nekik a helyzetet. Vannak, akik nyitottak a tények megismerésére, míg mások azt mondják, hagyják őket békén, nem szeretnék bolygatni a múltat.

Öröklődő hajlam és betegségek

Igazsága lehet annak is, aki azt vallja, hogy amit eddig nem tudott a származásáról, azt már eztán sem akarja tudni. Ebben nyilván vannak lelki tényezők is, hiszen ha például valaki abban a hitben nőtt fel, hogy az őt felnevelő férfi egyben a valódi biológiai apja is, sokkoló lehet megtudni, hogy semmi nem folyik az ereiben annak a férfinak a véréből, akit mindig is apjának tekintett. A genetikai háttér megismerésének azonban gyakorlati jelentősége is lehet az örökletes betegségek megelőzése és korai felismerése szempontjából.

Korábban már írtam például az örökletes mellrákról és ennek kapcsán arról, hogy olyan családokban, ahol kimutatható a fokozott rákhajlamot mutató génhiba, fiatalabb életkorban megkezdett és nagyobb gyakorisággal végzett rákszűrés szükséges a betegség korai felismerésére, mellyel nagyban javíthatók a kezelési és túlélési esélyek. Bár a BRCA-mutációk kérdése érthető módon a nők esetében a leginkább húsba vágó, ezeket a mutációkat férfiak is hordozhatják – és továbbadhatják gyermekeiknek. A Journal of American Medical Association című lapban ez év áprilisában megjelent egyik cikk sokkoló adattal szolgált: eszerint bár jóval ritkábban, de férfiaknál is kimutatható a mellrákot okozó génhiba, a nők és férfiak aránya e tekintetben 10 az 1-hez.

A Stanford Egyetem 2017 februárjában végzett el felmérést frissen diagnosztizált mellrákos nők körében annak megítélésére, milyen a genetikai tanácsadáshoz és vizsgálatokhoz való hozzáférés aránya. Bár a több mint 2500 megkérdezett nő 66 százaléka azt válaszolta, hogy szeretett volna genetikai vizsgálatot végeztetni, ez végül csak 29 százalékuknál történt meg. Ha csak azokat nézték, akiknél valamilyen kockázati tényező állt fenn, mely mellrák kialakulására hajlamosított, akkor is azt találták, hogy csak alig több mint felük, egészen pontosan 53 százalékuk jutott hozzá a BRCA-mutációk kimutatására alkalmas genetikai tesztekhez.

Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy tisztában vagyunk-e, ki is valójában a biológiai apánk.

Forrás: Stanford MedicineNew York Times

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!