Egy szemérmes brit házaspár a közelmúltban egy gyereknevelési oldalra feltett hirdetéssel keresett valakit, aki felvilágosítaná gyermekeiket mindenről, amit a nemi életről tudni érdemes, legyen az menstruáció, fogamzásgátlás vagy maszturbálás. Ezért hajlandóak akár jelentős összeget is fizetni az alkalmas vállalkozónak.

szexuális felvilágosítás gyerekek szülők nemi élet iskolai felvilágosító órák

A Bathban élő szülők olyan részmunkaidős gyerekfelügyelőben látják a megoldást, aki ezekről a dolgokról elbeszélget majd 8 éves kislányukkal és 7 éves fiukkal.

 

A hirdetéshez fűzött kísérő szövegben az anya elmagyarázza, hogy nem elégedett az ezzel kapcsolatos iskolai oktatással, ők maguk pedig feszélyezve érzik magukat, ha otthon szóba kerülnek ezek a témák. Beismeri, hogy számára az lenne az ideális helyzet, ha ők teljesen kimaradhatnának az ezzel kapcsolatos kérdezősködésekből, inkább fizetnek akár 2500 fontot (kb. 900 ezer forintnak megfelelő összeget), ha ezt a feladatot valaki hajlandó lenne átvállalni tőlük.

Az ideális jelöltnek többek között az alábbi témákról kell tudnia beszélni a gyerekek nyelvén és értelmi szintjén:

- hogyan történik a szex két ember között, akik szeretik egymást (elsősorban házastársakra gondolunk, de vagyunk annyira modernek, hogy tudjuk, ez nem mindig lehetséges)

- beleegyezés (ezen belül esetleg kitérve a nemi erőszak kérdésére is)

- nemi élet mindkét nem esetében

- menstruáció (a fiunk részére is, mert azt akarjuk, hogy természetese legyen számára a női lét eme eleme)

- nemi betegségek (mik ezek, mi okozza, hogyan lehet megelőzni)

- nem kívánt terhesség elleni védekezés (tabletták, óvszerek, önmegtartóztatás stb.)

- női és férfi anatómia

- terhesség

- eltérő nemi identitások (transz neműek, biszexuálisok stb., el kell ismerjük, ez az a terület, ami a legnagyobb gondot jelenti számunkra)

A hirdetésben az is szerepel, hogy az órák a család otthonában zajlanának, de a szülők nem lennének jelen a helyiségben a szexuális felvilágosítás alatt.

Nem mondom, impozáns és mindenre kiterjedő „tanmenet”. Azon már erősen elgondolkodhatunk, hogy valóban ez-e a legjobb módszer, illetve valóban ilyen mélységig ismernie kell egy 7 éves és egy 8 éves gyereknek a szexuális élet minden aspektusát.

De mégis kinek a dolga a szexuális felvilágosítás?

Az egyik weboldal néhány éve négy generáció tagjainak tette fel ezt a kérdést.

A 93 éves Ica néni szerint: „Nem emlékszem, hogy a szüleimmel valaha is beszélgettünk volna a szexualitásról. Kislánykoromban fogalmam sem volt róla, hogy ha szerelmeskedem, terhes lehetek. Amikor a gyerekeim nagyobbak lettek, én már beszélgettem velük arról, miért fontos, hogy kivárják a megfelelő alkalmat.” „Sosem beszéltem a szüleimmel vagy más felnőttel sem a szexről, viszont anyámék direkt elérhető helyen könyveket hagytak elöl, amiket persze érdeklődve böngésztem… Nem emlékszem, hogy direkt erről a témáról kezdeményeztem volna beszélgetést a gyerekeimmel, de amikor kérdéseket tettek fel, soha nem beszéltem mellé” – mesélte a 63 éves Gizi néni. A 44 éves Judit ezt mondta: „Tisztán emlékszem, hogy anyám és apám kétségbeestek, teljesen zavarba jöttek, amikor egyszer hazavittem a barátomat. Éppen a Delta ment a tévében, és a mesterséges megtermékenyítésről folyt a szó. Odaültettek minket a tévé elé, hogy nézzük meg együtt. Nagyon ciki volt, de megtettük.” És végül a 19 éves Eszter: „Én inkább a barátnőimmel beszéltem és beszélem meg a cikisebb témákat, és örülök, hogy anyu nem erőlteti rám magát, hiszen szerintem senki nem akar a szüleivel a szexről beszélgetni.”

Mit mond a gyermekpszichológus a szexuális felvilágosítás legjobb módjáról?

Egyetért abban, hogy az iskolai felvilágosítás nem tölti be a feladatát. A felvilágosító órákkal véleménye szerint az a baj, hogy valami különálló, a mindennapi élettől elszigetelt dologként kezeli a szexualitást, amitől a gyerekek zavarba jönnek, erre vezethető vissza a felnőttek által sokszor idétlennek, éretlennek minősített nevetgélés, vihogás. Helyesebb lenne, ha a biológia- vagy természetismeret-órákon kerülne szóba a téma minden alkalommal, amikor az aktuális tanmenethez passzol.

A gyermekpszichológus szerint a legfontosabb, hogy a beszélgetés alatt se a gyerek, se a szülő ne érezze magát kínosan, feszélyezve. Az otthoni felvilágosítás során is természetesen kell kezelni a témát, és mindig olyan módon, ami alkalmazkodik a gyerek életkorához és értelmi szintjéhez. Érdemes rákérdezni a gyerektől, ő mit gondol a témáról, és ehhez a gondolatmenethez kapcsolódni saját gondolatainkkal. Nem szabad olyan információkat zúdítani rá, melyek befogadásához még nem eléggé érett.

A bevezető esetből kiindulva, amikor a brit szülők komplett tanmenetet állítottak össze kisiskolás gyermekeiknek, az is kérdés, mikor érdemes először belevágni a témába. A gyermekpszichológus helytelennek tartja azt a szemléletet, hogy a szülők serdülőkorig várnak szóba hozni a témát. Pontos időpontot azért nem lehet megjelölni, mert minden gyerek más-más életkorban kezd érni. Ettől függetlenül már egészen kicsi korban is szóba kerülhet a téma, mindig úgy, hogy a gyerek kérdéseire válaszolunk. Például ha a gyerek egy várandós nőt látva megkérdezi, miért olyan nagy a néni hasa, akkor elmagyarázhatjuk, hogy baba növekszik benne.

Alapelv, hogy ha nyíltan beszélünk a témáról, akkor a gyerek is meri nyíltan szóba hozni és kérdéseket feltenni. Ezzel egyben egy általánosabb őszinte légkört is megalapozunk a szülő és a gyerek között.

Kicsit macerásabb módszernek tűnik, mint feldobni egy hirdetést a netre és majdnem egymilliót fizetni a bátor vállalkozónak. Mindenesetre biztosan jobb és távolabbra mutató.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!