A friss vagy leendő anyák előtt nem ismeretlen az a tény, hogy a szoptatás, az anyatejes táplálás mind az anya, mind a csecsemő számára előnyös. De mi a helyzet azokkal, akik bár szeretnének, valamely okból mégsem tudnak szoptatni? Kerül-e stigma az ilyen anyák homlokára?

szoptatás anyaság tápszer stigma

„A szoptatás a mama és a baba számára egyaránt előnyös. Ez az egyik leghatékonyabb módszer arra, hogy az anya javítsa saját és gyermeke egészségi állapotát” – mondta el dr. Nancy Lee, az Egyesült Államok egészségügyi minisztériumának munkatársa a Medical News Today tudományos hírportálnak.

 

A fenti kijelentés valószínűleg nem éri meglepetésként az anyákat. Az utóbbi években ugyanis kampányok sora célozta a szoptatási kedv növelését. Ennek kiemelkedő eseménye a Szoptatás Hete, melyet minden évben augusztus 1-je és 7-e között tartanak.

De miért is van ennyire a figyelem központjában az anyatej?

Amellett, hogy az anyatej gazdag tápanyagokban, antitesttartalma révén védi a csecsemőt a fertőzésekkel szemben és elősegíti az egészséges fejlődést, a korábbi kutatások bebizonyították, hogy csökkentheti a hirtelen csecsemőhalál szindróma (röviden bölcsőhalál), az elhízás, az asztma, a cukorbetegség és egyes rosszindulatú daganatok kockázatát is. De a jótékony hatások nem korlátozódnak kizárólag a csecsemőre. A vizsgálatok szerint a gyermeküket szoptató anyák körében ritkább az emlő- és petefészekrák, a 2-es típusú cukorbetegség és a szülés utáni depresszió előfordulása is.

De teljesíthetők-e a hosszú távú szoptatásra vonatkozó ajánlások?

A BMJ Open című lapban 2012-ben nyilvánosságra hozott vizsgálat arra világított rá, hogy az új és leendő anyák a kizárólagos szoptatásra vonatkozó globális ajánlásokat „irreálisnak” és „elérhetetlennek” tartják, néhányuk úgy fogalmazott, hogy ezek az ajánlások „magukban hordozzák a kudarc lehetőségét”. Alapvető megállapítás volt, hogy a vizsgálatban részt vevő anyák úgy érezték, hogy nem kapták meg a hosszú távú szoptatáshoz szükséges támogatást és segítséget. Voltak, akik úgy látják, hogy az egészségügyi dolgozók az egészségügyi dolgozók csak arra figyelnek, hogy az anyák elérjék a kizárólagos szoptatás minimális 6 hónapos időtartamát, ahelyett, hogy arra ügyelnének, mi a legjobb a mamának és a babának.

„Azzal, hogy az egészségpolitikusok a 6 hónapos kizárólagos szoptatást népszerűsítik, idealisztikus elvárásokat és célokat támasztanak a várandósok számára, ugyanakkor az egészségügyi szolgálatok nem biztosítanak szakképzett segítséget a szoptatás megalapozásához az újszülött világra jövetelét követően. Valószínűleg az ideális és a valós helyzet közötti ellentmondás áll a sajtóban megjelenő azon történetek mögött, melyekben az anyák a szoptatásra irányuló társadalmi kényszerről, nyomásról vallanak” – mondják a kutatók.

Megbélyegzettséget jelent-e, ha valaki nem szoptat?

Természetszerűleg nem minden anya érzi könnyű feladatnak a szoptatást. A The Independent egyik 2012-es cikkében egy 28 éves anya így vall erről: „A szoptatás lehet, hogy a legjobb, de ez nem azt jelenti, hogy könnyű is egyben. Fájdalmas lehet, fizikailag kimerítő és állandó terhet ró az anyára. Duzzadt és váladékozó melleket jelent, ipari méretű melltartókat, a munkába visszatérés után pedig ebédidőben a WC-ben történő fejést, hogy a babának legyen mit ennie. Nekem ez csak egy támogató csoport és némi antibiotikum (utóbbi a mellgyulladásomra) segítségével sikerült az első hónapban.”

Vannak anyák, akik nem tudják szoptatni gyermeküket. A becslések szerint a frissen szült anyák között 5 százalék körül van azok aránya, akik különböző ok miatt nem képesek szoptatni, például olyan betegségben szenvednek, mely csökkenti a tejelválasztást. Idén korábban egy ellentmondásos tanulmány eredményeit hozták nyilvánosságra, melynek szerzői azt állítják, hogy a szoptatás előnyeit gyakran „eltúlozzák”, sőt a szoptatás a hosszú távú egészségi kimenetel − például az elhízás − szempontjából semmivel nem jobb, mint a tápszeres táplálás. E vizsgálat vezető szerzője, Cynthia Colen, az Ohio State University pszichológus professzora szerint a hosszú távú szoptatásra vonatkozó ajánlások stigmatizálják azokat a nőket, akik nem tudják szoptatni gyermeküket. „Jóval óvatosabban kell szemlélni mindazt, ami az élet első évében történik, és meg kell értenünk, hogy a szoptatás akár igen nehéz feladat elé is állíthatja az anyákat, még akkor is, ha az anyák bizonyos csoportjai ezt tarthatatlannak is tekintik – mondja a szerző. – Ahelyett, hogy hibáztatják őket, nézzük reálisabban, hogy a szoptatás mire jó és mire nem.”

Ez egybecseng a University of California-San Francisco (UCSF) nemrégiben közzétett vizsgálatával, ami felveti, hogy a szoptatási tanácsoknak tudományos tényeken kellene alapulniuk a társadalmi véleményalkotás helyett. Ahogyan korábban már szó esett róla, a szoptatásnak számos egészségi előnye van. A UCSF vizsgálatának vezetője, dr. Valerie Flaherman ugyanakkor megjegyzi, hogy az újabb kutatások – például a Colen által vezetett vizsgálat – arra utalnak, hogy a szoptatásnak talán nincs annyi előnye, mint az eredetileg gondoltuk. Álláspontja szerint egyes társadalmi szervezetek és kampányok azonban továbbra is csak bizonyos tanulmányokat emelnek ki, melyek akkor is a szoptatás egészségi előnyeit sulykolják, amikor azokat nem támasztják alá elégséges bizonyítékok. Ennek oka meglátása szerint az, hogy „ezek a vizsgálatok esnek egybe a társadalmi szervezetek célkitűzéseivel vagy prioritásaival”. „A szoptatásnak valós és igen fontos egészségi előnyei vannak. Egyes társadalmi szervezetek azonban a szoptatást valamifajta minden bajra megfelelő gyógyírként állítják be, ugyanakkor megbélyegzik azokat az anyákat, akik saját döntésük alapján nem szoptatnak – mondja dr. Flaherman, aki azt is hangsúlyozza, hogy a gyermekgyógyászoknak nem szabad beállniuk ebbe a sorba. Minden anya megérdemli az információkat, iránymutatást és támogatást a csecsemőtáplálásról hozott döntéséhez.

A szoptatás hosszú távú egészségi előnyeire vonatkozón nyilvánosságra hozott, gyakran egymásnak ellentmondó adatok ellenére kétségtelen, hogy „breast is best” (vagyis a mell a legjobb) a csecsemő táplálására. De dr. Lee ezt is kiemeli: „Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szoptatásról hozott döntés egy személyes döntés, és az anyában nem szabad bűntudatot kelteni, ha nem a szoptatás mellett dönt. A nőket el kell látni a megfelelő információkkal. Minden anya megérdemli az információkat, iránymutatást és támogatást – bárhogyan is dönt.”

Fotó forrása: foodandnutrition.org

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!