Tudnunk kell-e minden pillanatban, merre jár éppen a gyerekünk? Akik szerint igen, azok ma már remek GPS nyomkövetőkkel szerelhetik fel szemük fényét. A pszichológusok szerint azonban ez az álladó kontroll aláássa a szülő és a gyerek közötti kapcsolatot, ellenállást szül, és hátrányos az önállósodás szempontjából is.

nyomkövetés digitális nyomkövetés kamaszok life 360 autonómia önállóság bizalom

Ha valami igazán parázs vitát szeretnél szítani egy szülői beszélgetésben, dobd be azt a témát, mit szólnak a többiek azokhoz a technológiai megoldásokhoz, melyek segítségével a szülők minden pillanatban nyomon tudják követni tizenéves gyerekük mozgását.

További olvasnivaló a témában: A kamasz márpedig pornót néz – ha tetszik neked, ha nem

 

Sok szülő úgy gondolja, joga, sőt kötelessége távolról figyelemmel kísérni gyereke minden lépését, míg mások szerint bízni kell a szülőkben. Megint mások némileg köztes véleményen vannak, amikor azt mondják, hogy ha egyszer van rá lehetőség, akkor miért is ne?

Léteznek ilyen alkalmazások, például a Life 360 nevű program, mely térképen jeleníti meg, hogy a „követett” személyek hol tartózkodnak éppen. De amit lehet, azt kell-e vagy szabad-e megtenni?

A hívei szerint ez csak a gyerek biztonságát szolgálja, az ellenzők szerint azonban önállótlanságra nevel és aláássa a gyerek és a szülő közötti jó kapcsolatot, bizalmat. Van-e a gyereknek joga privát életre és autonómiára? Meddig terjed annak a közösségi oldalakon előszeretettel megosztott „okosságnak” a hatalma, miszerint: „A szülő az, akinek a testén kívül is dobog a szíve”.

Hány szülő kötne digitális pórázt a gyerekre?

Aki azt gondolja, hogy marginális problémáról van szó, az nagyon téved. A Pew Research Center 2016-ban hozta nyilvánosságra egyik felmérésének eredményét. Bár ebben nagyrészt azt vizsgálták, hogy a szülő miként kontrollálja gyereke tevékenységét a virtuális világban, az is kiderült belőle, hogy bár a szülők többségének nincs igénye arra, hogy a modern technológia segítségével nyomon kövesse 13 és 17 év közötti gyereke minden lépését, a szülők 16 százaléka igenis megteszi ezt.

A Carnegie Mellon University professzorának, Lorrie Faith Cranornak speciális kutatási területe, a gyerekek privát szférájának és biztonságának elemzése a modern technológia függvényében, érdemes hát meghallgatni, ő mit mond ebben a témában. Ő egyértelműen az ellen foglal állást, hogy figyelemmel kísérjük kamaszgyerekünk minden lépését: „Az, hogy késztetést érzünk, hogy ezt megtegyük, abból fakad, hogy mindannyian féltjük a gyerekeinket. Ha azonban nyomkövetőt szerelünk a gyerekre, ezzel azt az érzést keltjük benne, hogy minden percben a nyomában vagyunk és mindent látunk és hallunk, amit csinál vagy amit mond.” A digitális „pórázt” elvető szülőkkel együtt ő is azon a véleményen van, hogy a felnőtté válás folyamatának része az is, hogy a gyerek szülői felügyelet nélkül is képes elboldogulni az élete dolgaiban.

Ha állandóan figyeled, lázadni fog

Emellett a nyomkövetés kétségkívül rombolja a szülők és a gyerekek közötti kapcsolatot. A vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik azt érzik, hogy a szüleik folyamatosan behatolnak privát szférájukba, gyakrabban keverednek otthoni konfliktusokba. A technológia segítségével állandóan nyomon követett kamaszok igazoltan hajlamosak arra, hogy kikapcsolják a nyomkövető alkalmazást, félrevezető információkat küldenek a szüleiknek vagy éppen akarattal a barátaiknál „felejtik” a mobiltelefonjukat. Ez pedig kétségkívül veszélyes helyzeteket képes teremteni, akár még veszélyesebbeket is, mint ha nem tudjuk ugyan minden másodpercben, hogy éppen milyen GPS koordináták alatt tartózkodik a gyerekünk, de – egy bizalmi kapcsolatra épülve – nagy vonalakban mindig tisztában vagyunk a mozgásával.

Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, ha a szülő ráadásul titokban telepít nyomkövető alkalmazást a gyerek mobiljára. Bár erre lehetőség van, a szakemberek nem ajánlják az ilyen titkos partizánakciókat, hiszen a gyerekek előbb-utóbb észreveszik a turpisságot, és ez aztán tényleg sokat árt a szülő−gyerek viszonynak.

A GPS koordináták zavart szülnek a felelősség kérdésében is

A pszichológus szerint a digitális nyomonkövetés azért is aggályos, mert zavart hoz abban a kérdésben, hogy valójában ki a felelős a városban mozgó kamaszgyerek tetteiért és döntéseiért. A szülő vagy maga a gyerek? Ha a szülő a nyomkövetés ellen van, mindenképpen meg kell beszélni a helyzetet a gyerekkel, tisztázva, hogy bár nem lehet mindig vele, de megbízik benne, hogy tud magára vigyázni és jó döntéseket hoz, de ha mégis bajba kerül, a szülő mindig elérhető, és a gyerek mindig számíthat a segítségére és tanácsaira.

Ritka esetekben jól jöhet

A fentiek alól kivételt képezhetnek például a speciális egészségi problémában szenvedő gyerekek, amikor akár életet is menthet, ha a szülő minden pillanatban tudja, hogy szükség esetén hová kell küldenie a szakszerű segítséget, de most nem ezekről a helyzetekről van szó.

A másik helyzet az lehet a nyomkövetés ideiglenes (még egyszer mondom: ideiglenes!) használatára, amikor a kamaszodó gyerek hirtelen nagyobb autonómiát szeretne, mint amire a szülők megítélése szerint érett. Ilyenkor be lehet iktatni egy 1-2 hónapos időszakot, amikor a gyerek már önállóan próbálgatja a szárnyait, de a szülőnek is megvan a gyerek feletti kontroll megnyugtató érzése. Persze nem titokban, hanem a gyerekkel egyetértésben.

Forrás: Pew Research Center

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!