Egy anya dühösen számolt be arról egy mamaoldalon, hogy a párja az anyját – a nő anyósát – is meghívta, legyen ott a szülőszobában, amikor az unokája megszületik. A nő most úgy érzi, élete legszemélyesebb és egyben legfájdalmasabb élményét kénytelen megosztani valakivel, akivel nem akarta.

szülés biztonságos szülés komplikációk anyós szülőszoba

De ha kicsit túllépünk a konkrét sztorin, miért baj az, ha a leendő apa az anyóssal stresszeli a kismamát?

További olvasnivaló a témában: A szülés márpedig nem lóverseny

 

A mindenórás kismama – saját elmondása szerint – dühös és ideges lett, miután a párja közölte vele, hogy az anyját is elhívta, nézze végig, hogyan szüli meg a menye a kisunokát. A Danielle néven posztoló anya a NetMums oldalon számolt be a történtekről: „Ritkán találkozunk a párom családjával, a rokonai többsége azt sem tudja, hogy gyermeket várok, pedig már a 38. hétben járok” – meséli, majd azzal folytatja, nincsen túl jó kapcsolatban az anyósával és a párja családjának más tagjaival sem, bár amikor találkoznak, igyekszik udvarias lenni mindenkivel – erre szerencsére nem túl gyakran kerül sor. „Ezek után a párom egyszerűen elment az anyjához és azt mondta neki, szeretettel látjuk a kórházban, amikor majd szülök. Ettől teljesen kész lettem. Dühöt és idegességet éreztem, csak bámultam a páromra, aztán sírva fakadtam. Azzal vágott vissza, hogy már miért is ne, hiszen az én anyám is ott lesz a szülésemnél. Egyszerűen nem értette meg, hogy az egészen más. A saját anyámat én magam hívtam meg, mert nem probléma, ha kendőzetlenül látja az intimszférámat, nem zavar, ha látja, hogy sikítok a fájdalomtól, nem frusztrál, amikor tanúja, hogy egy élőlény kicsusszan a testemből. De az anyósomat meghívni, na, az egy teljesen más szituáció. Mondtam a páromnak, hogy szó sem lehet róla, de azt mondta, hogy ha már egyszer igent mondott az anyjának, nem fogja ezt megváltoztatni.”

Eztán a nő megpróbálta elmagyarázni a párjának, miért lenne számára frusztráló, ha ezeket a személyes pillanatokat egy számára voltaképpen idegen másik nővel kellene megosztania: „Úgy próbáltam szemléltetni neki, hogy olyasmi érzés, mintha levetkőztetném meztelenre, lefektetném egy ágyra, aztán hagynám, hogy pár órán keresztül az bámulja meg, aki csak akarja.” Sőt azzal is megfenyegette a férfit, hogy kitiltatja a kórházból, ha ennyire nem veszi komolyan, amit mond neki.

A net népe inkább az anya pártjára állt

Talán nem meglepő, hogy a mamaoldal látogatói inkább Danielle véleményét osztották, és sokan tanácsokat próbáltak adni, hogyan lehetne megoldani a valóban nem könnyű helyzetet. Valaki ezt írta: „Ez a te szülésed. Te és a baba a legfontosabb. Tehát a párod jobban teszi, ha előbb elszámol tízig, aztán ezt ő is végiggondolja. Megértem, hogy két malom – az anyja és a párja – között őrlődik, de ha őszinték akarunk lenni, ezt a szituációt ő hozta létre. Soha nem lenen szabad így beszélnie gyermeke anyjával.”

A stressz árt a szülésnek

Ki vitatná, hogy egy olyan személy jelenlétében vajúdni, akit adott pillanatban bárhol máshol szívesebben tudnánk, mint mellettünk a szülőszobán, stresszhelyzet a javából. A stressz és a biztonságos szülés pedig nemigen kompatibilisek egymással. De mit mond a tudomány a biztonságos szülés „kellékeiről”?

A legjobb helyen járunk a Journal of Perinatal Education című lap egyik régebbi cikkénél, hiszen a perinatológia éppen a szülés körüli időszak történéseivel foglalkozó tudományág. A „Biztonságos, egészséges szülés: amit minden várandósnak tudnia kell” című cikk sorra veszi, mely feltételeknek kell teljesülniük, hogy a szülés a lehető legbiztonságosabban folyjon le.

Ebben olyan – többé-kevésbé – jól ismert követelmények vannak, hogy 1) ki kell várni, hogy a szülés magától meginduljon és a maga ütemében haladjon, 2) a vajúdás alatt az anya maga válassza meg a testhelyzetét és akár sétálgathasson is, ha úgy esik neki könnyebben, 3) legyen módja arra, hogy a szülőszobában jelen legyen egy olyan, általa választott személy, akiben megbízik, aki lelki támaszt nyújt számára – legyen férj, anya, barátnő vagy igen, akár az anyós is, de csak szabad döntés alapján, 4) az egészségügyi személyzet ne avatkozzon bele feleslegesen a szülés folyamatába, és kerüljék a szükségtelen, orvosilag nem indokolt beavatkozásokat, 5) a baba világra jötte után legyen biztosított az anya és az újszülött zavartalan együttléte.

És igen, például ez a cikk is külön fejezetet szentel a stressz nem kívánt hatásainak a szülés során. Azt írják, hogy a fájdalom fontos szerepet játszik a szülés előrehaladásában, hiszen ennek hatására nagyobb mennyiségben szabadul fel a fájásokhoz és a táguláshoz szükséges oxitocin. Amikor az oxitocin magas szintet ér a szervezetben, béta-endorfinok is termelődnek, melyeket „természetes narkotikumoknak” is szokás nevezni. A boldogsághormonok néven is emlegetett endorfinok segítik az anyát a fájdalmas időszakok átvészelésében azáltal, hogy egy álomhoz hasonló állapotot hoznak létre, melyben kevésbé tudatosul az agyban a fájdalom. A stresszhormonok azonban megszakítják ezt a folyamatot. Különösen a vajúdás korai szakaszában a stressz és szorongás hatására akár teljesen le is állhat a fájástevékenység, így a szülés folyamata megtorpan. Ahhoz, hogy a stresszhormonok, a katekolaminok szintje mindvégig alacsony legyen és a szülés jó ütemben haladjon előre, az szükséges, hogy a kismama azt érezze, hogy a privátszférája mindvégig biztosítva van, biztonságban és lelkileg védett helyzetben érzi magát.

Ha az hiányzik, akkor nagyobb az esélye, hogy a dolgok nem a tervezett úton haladnak, és valamilyen szövődmény lép fel. Mondhatjuk tehát, hogy a hívatlan anyós kockázati tényező a szülési komplikációk szempontjából.

Forrás: Journal of Perinatal Education

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!