Egy felmérés szerint a megkérdezett szülők többsége azon a véleményen van, hogy a szoptatás nehézségei és a szoptatás körüli hercehurca nagyban hozzájárul a szülés utáni depresszióhoz. Ebből logikusan következik, hogy a szoptatás támogatásával, hatékony szoptatási tanácsadással eredményesen vehetjük fel a harcot a szülés utáni depresszióval szemben.

szoptatás depresszió szülés utáni depresszió

Lássuk így van-e!

 

A depresszió nem rossz hangulat, hanem lelki betegség

Kevés dologgal lehet annyira felbosszantani, amikor valaki hossz hangulatát ecsetelendő azt mondja, hogy „jaj, de depis vagyok ma”. Ennek kistestvére, amikor valaki szerint az időjárás „depis”. Mindjárt az elején szögezzük le, hogy a depresszió nem pillanatnyi rossz hangulat, pláne nem olyasmi, amit egyéni indíttatás alapján, saját akaratunkból le lehetne győzni. Pedig a depressziós betegek sokszor megkapják a környezetüktől, hogy „szedd már össze magad, nem igaz, hogy ennyi akaraterő nincs benned, csak akarni kell”. Nem, a depresszió komoly mentális betegség, saját tünettannal, saját betegségkóddal. Aminek a legyőzésében mindenképpen kell az orvosi segítség.

A depresszió egyik fontos válfaja a szülés utáni (úgynevezett poszt partum) depresszió. A szülés utáni hangulatzavar enyhébb formája a gyermekágyi lehangoltság vagy más nével baby blues, súlyosabb formája a depresszió. Fontos észrevenni a figyelmeztető jeleket, mert kezelés nélkül a betegségnek súlyos következményei lehetnek, az anya könnyen önmaga és babája ellen fordulhat. A betegség nem ritka, a nemrég szült nők közül minden tizediket fenyegeti; az USA-beli adatok még ennél is kedvezőtlenebb képet festenek, ott minden kilencedik nő mutatja a poszt partum depresszió tüneteit.

A szoptatás erőszakos propagálása inkább árt, mint használ

Nem vitatja senki, hogy az újszülött körüli teendők hatalmas testi és lelki terhet rónak az anyára, különösen az első gyerek esetében. A bizonytalanságok egyik fő forrása a szoptatás, különösen manapság, amikor sokszor óriási nyomás nehezedik az anyára, azt sugallva, hogy nem is igazi anya az, aki nem kizárólagoson szoptatja a babáját, ráadásul jó sokáig. Ilyen körülmények között különösen nagy jelentőséget nyer a szoptatási tanácsadás, ami a legfrissebb adatok szerint akár a szülés utáni depresszió kivédésében is segíthet.

Egy brit felmérésben több mint 1000 szülő véleményét kérték ki a témában. A válaszadók többsége úgy véli, hogy a szoptatási nehézségek elősegítik a szülés utáni depresszió kialakulását. A megkérdezettek 80 százaléka válaszolta azt, hogy szerinte a sikertelen vagy fájdalmas szoptatás alapvető tényező az újdonsült anyákat fenyegető depresszió létrejöttében. A felmérést végző szervezet pszichiáter szaktanácsadója szerint nagyon fontos, hogy az anyák pontosan feltárjanak magukban minden olyan okot, melyek a szoptatás sikertelenségéhez vezetnek. „Az egészségügyi személyzet és az anyatársak felől érkező nyomás – még ha jó szándékú is – inkább árt, mint használ” – figyelmeztet.

A felmérés azt mutatja, hogy a szoptatást segítő gyakorlati és lelki tanácsok kapcsán az anya prioritásainak kell irányadóknak lenniük. A szoptatást körüllengő lila köd ellenére a szoptatás meglehetősen sok stresszt tartogathat az anyák számára, emiatt a nők gyakran a javasolt egy évnél korábban felhagynak a szoptatással vagy el sem kezdik azt. Amerikai adatok szerint az anyák csupán 81 százaléka szoptatja gyermekét, és ennél is kevesebb, mindössze 22 százalék azok aránya, akik legalább a baba 6 hónapos koráig kitartanak a kizárólagos anyatejes szoptatás mellett.

Semmi meglepő nincs a statisztikákban

Egyáltalán nem váratlanok ezek az adatok. Számos ok állhat amögött, ha egy nő hamar felhagy a szoptatással vagy bele se vág abba. Előfordulhat, hogy a szoptatás fájdalmat okoz, a baba nem szíív megfelelően, nem termelődik elegendő anyatej, nincs elég idő a nyugodt szoptatásra, vagy a baba túlságosan gyakran vagy túlságosan ritkán kéri a mellett – mondják a szakértők. Mindezek oda vezetnek, hogy a nők jelentős része kudarcként éli meg a szoptatást, magára pedig egy csődtömegként tekint, aki nem is érdemli meg, hogy anyának nevezzék. Innen pedig egyenes az út a depresszióhoz.

„Meg vagyok győződve arról, hogy az anyák többsége boldogan és sokáig szoptatná csecsemőjét, ha már nagyon korán professzionális segítséget kapna a szoptatáshoz az egészségügyi szakembrektől és a többi anyától” – mondja a szakember.

És végül azokról sem szabad megfeledkezni, akik nem tudják vagy nem akarják szoptatni babájukat. Őket ugyanúgy megilleti a gyakorlati és lelki támogatás. Azaz csak megilletné, mert a tapasztalatok szerint nagyjából teljesen magukra vannak hagyva azok az anyák, akik a tápszer mellett döntenek. Pedig a tápszeres táplálásnak is megvannak a maga szabályai, azt is lehet rosszul csinálni.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!