Március 26-án kezdődött és április másodikán ért véget az Autizmus Világhét. Ebből az alkalomból a brit autisták szövetsége kisfilmet készített, mely egy autista szemével mutatja be, milyen megpróbáltatásokat kell kiállnia egy autizmussal élőnek, ha tömegközlekedési eszközre merészkedik. Zajok, fények, lökdösődés. De mi hogyan segíthetünk nekik?

 

autizmus autista utazás tömegközlekedés kampány

A buszon vagy villamoson lökdösődés mindannyiunk számára stresszes időtöltés, de egy autista számára egyenesen rémálom.

 

A brit autisták szövetsége (National Autistic Society) nemrégiben egy rövid videót készített Diverted (Eltérítve) címmel, melyen egy fiatal autista nőt látunk, amint éppen igyekszik megőrizni nyugalmát, miközben a zsúfolt vonaton utazik.

A filmet te is megnézheted a videólinkre kattintva. Aztán görgess lejjebb, mert a poszt folytatódik.

A kisfilm remekül illusztrálja, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy autistának, amikor másokkal együtt utazik egy tömegközlekedési eszközön: hangos zajok, villódzó fények, az utastársak lökdösődése − ezek mind fokozott emóciókat váltanak ki egy autista gyerekből vagy felnőttből.

Érdekesség, hogy a kisfilm főszereplője Saskia Lupin, egy 21 éves brightoni színésznő. Lupin maga is autista, így személyesen is nap mint nap megtapasztalhatja a tömegközlekedéssel járó speciális nehézségeket. „Rengeteget küzdök a váratlan változásokkal, melyekre nem tudok felkészülni. Ezek szorongóvá tesznek, könnyen pánikba esek, dühössé válok, de összességében leginkább összezavarnak, ilyenkor tehetetlen vagyok és elveszítem a valóságérzékemet. De ha ez nem elég, akkor az idegenkedésemet tovább fokozza, hogy attól is szorongok, miként fog reagálni a többi utas, ha egy számomra nehéz szituációban másként viselkedem, mint ahogyan ők megszokták” − mesélt tömegközlekedési tapasztalatairól a fiatal autista színésznő.

Vagy ahogyan a kisfilm végén mondja: „Autista vagyok, és a váratlan dolgoktól való félelem lehetetlenné teszi számomra, hogy kimenjek a lakásból.”

A kisfilmet nagyon sokan megosztották a közösségi oldalakon, és rengeteg pozitív kommentet kapott.

Mi is az autizmus?

Anélkül, hogy belemennénk az autizmus részleteibe − annál is inkább, mert az autizmus egy rendkívül széles spektrumú betegség (autizmus spektrum zavarnak is nevezik), melynek tünetei az alig észrevehetőktől az igen súlyosakig igen sokfélék lehetnek −, az autizmus leginkább azokat a képességeket érinti és zavarja meg, melyek a környezettel való interakciókhoz, illetve a másokkal való kommunikációhoz szükségesek. Ezen kívül egy autista ember másként érzékeli a körülöttünk élő világot, mint a nem autisták.

És én hogyan segíthetek, hogy egy autistának se legyen rémálom a tömegközlekedés?

Sokféle módja van annak, hogy egy autista számára könnyebbé tegyük a tömegközlekedési eszközökön töltött időt. Az egyik legfontosabb, hogy ne tekintsük furcsának, betegesnek, nevetségesnek a reakcióit még akkor sem, ha azok első pillantásra talán szokatlannak, váratlannak tűnnek számunkra.

Lássuk részletesebben!

- Az autista emberek némelyike valamilyen ismétlődő mozgással igyekszik levezetni az utazással kapcsolatos félelmeit és szorongását, például állandóan dobol az ujjaival vagy tenyerét egymáshoz ütögeti. Ez teljesen normális reakció tőle, ezért igyekezzünk ne megbámulni, és viselkedjünk úgy, hogy ne bizonytalanítsuk el még jobban.

- Nagyon fontos, hogy tartsuk tiszteletben személyes terét. Egy autista ember extrém fokban érzékeny lehet arra, ha valaki megérinti vagy hozzáér, a legkisebb érintésre is számunkra túlzónak tűnő mértékben reagálhat.

- Ha kérdést teszünk fel egy autista utastársunknak, aki nem válaszol vagy nehezére esik felvenni a szemkontaktust, reagáljunk kedvesen és türelmesen, és ne helyezzünk rá plusz lelki terhet azzal, hogy sürgetjük a válaszadást.

- Ha szemtanúi vagyunk, amint egy autista kiborul, kérdezgessük, hogy mit tudunk neki segíteni, vagy egyszerűen csak biztosítsuk, hogy megfelelő nagyságú személyes tér legyen körülötte, és legyen elég ideje feldolgozni az adott szituációt és megnyugodni.

- Legyünk tisztában azzal, hogy az autisták másképpen érzékelik a külvilágot. Ne vegyük udvariatlanságnak, ha másik helyre akarnak ülni vagy ki akarják nyitni az ablakot. Előfordulhat, hogy ezt azért teszik, mert valamilyen furcsa szagot éreznek, szokatlan vizuális inger éri őket, vagy a zaj miatt túlfokozott érzelmi állapotba kerülnek.

- Nemcsak a tömegközlekedésre igaz, hogy az autista emberekhez beszéljünk egyszerű, könnyen érthető nyelven, ne használjunk átvitt értelmű kifejezéseket vagy szólásokat, legyünk kellő türelemmel, és lehetőleg ne kérjünk tőlük azt, hogy az utolsó pillanatban változtassanak eredeti terveiken.

Ne feledjük, hogy pusztán azzal, hogy megértéssel és türelemmel fordulunk egy autista ember felé, máris sokat tettünk érte annak érdekében, hogy élhetőbb legyen számára a tömegközlekedés – és az élet.

A poszthoz a National Autistic Society tájékoztató anyagait használtam fel.

Fotó forrása: Medical News Today

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!