Egy indiai tartományban az egészségügyi szolgálat kampányt indított a szoptatás népszerűsítésére, melynek célja, hogy kissé feljebb tornázzák az indiai körülmények között is gyalázatos gyermekhalandósági adatokat. Indiában évszázados tradíciók is felelősek azért, hogy az anyák elfeledkeztek legősibb képességükről, a szoptatásról.

india szoptatás csecsemőhalandóság

Egy kis kitekintés következik a világba, a szoptatás fényében.

További olvasnivaló a témában: Stigma a homlokon – tudnék szoptatni, de nem akarok!

 

Rajasthan egy indiai tartomány a hatalmas és népes ország északkeleti részén. A tartományi egészségügyi vezetők most kampányt kezdtek, melyben a szoptatás előnyeire kívánják felhívni a nők figyelmét, és ezen belül is különösen arra összpontosítanak, mennyire fontos ebből a szempontból a baba életének legelső órája. Az ok: javítani akarják a tartomány csecsemőhaladósági statisztikáját, ami még indiai viszonylatban sem túl rózsás, hiszen míg az egész országot tekintve 1000 élve születésre 34 csecsemőkori halál jut, addig ez a szám Rajasthanban 41. Az egészségügyi kormányzatnak annyit már sikerült elérnie, hogy a szülések nagy többsége kórházban történik, az összes szülés 84 százaléka.

Az első óra nem a szoptatás, hanem a mézes vízé és az ünneplésé

A szoptatás népszerűsítésében azonban nem dicsekedhetnek ilyen sikerekkel. A tartományban elő anyák körülbelül 58 százaléka, azaz alig több mint fele szoptatja kizárólagosan a babát 6 hónapos koráig, és csak 28 százalékuk teszi mellre a babát a megszületés utáni első órában. Pedig az előtejnek, azaz a kolosztrumnak pótolhatatlan a jelentősége például a fertőzések elleni védelem szempontjából, ami az indiai higiénés körülmények ismeretében különösen nem hagyható figyelmen kívül.

Az, hogy az értékes első óra kiesik a szoptatás szempontjából, elsősorban az indiai hagyományokkal magyarázható. Indiában ugyanis a szülés utáni első óra a családi ünneplésé, amikor a család legnagyobb tiszteletnek örvendő tagjai meglátogatják az újszülöttet és egy csepp mézes vagy cukros vizet cseppentenek a szájába; ezt az üdvözlést nevezik ghuttinak. Azaz valószínűleg ez az első dolog, ami az újszülött gyomrába jut.

A felvilágosító kampánytól most azt várják, hogy az anyák a szülés után azonnal átkerülnek a korai szoptatást támogató osztályra ahelyett, hogy a szülőszobában várnák be az ünneplő rokonság érkezését. Ezeket a szoptatási részlegeknek nevezett osztályokat minden nagyobb kórházban létrehozták, ahol a szoptatás sikere szempontjából kulcsfontosságú első órában is szakképzett személyzet segíti az anyát a szoptatásban. A mama és a baba csak ezt követően kerül a hagyományos gyermekágyas osztályra.

„Azt akarjuk, hogy ez év végére elérje a 90 százalékot azoknak az anyáknak az aránya, akik már az első órában szoptatják újszülöttjüket” – nyilatkozta a tartomány egyik egészségügyi vezetője. Az UNICEF jaipuri képviselője, Minakshi Singh abban látja a legnagyobb problémát, hogy az anyák jelentős része 18-19 éves, aki első gyermeküket szülik, tehát duplán is hiányzik belőlük a magabiztosság és tudatosság az újszülött körüli teendők és ezen belül a szoptatás terén. Ráadásul azt tapasztalja, hogy sok nő nincs tisztában a szoptatás fontosságával, és sokszor fogalmuk sincs a szoptatás helyes módjától. Bizonytalanok abban, hogyan kell tartani a babát, és mi a szoptatás helyes módja. Még a szoptatáshoz legjobb testhelyzetet is meg kell nekik mutatni – mondja az UNICEF-szakember.

Pedig egy sikeres kampány jól jönne

A nehézségek és ősi hagyományok ellenére jó lenne, ha a modern kampány elérné a célját, hiszen az első órában megkezdett szoptatás 22 százalékkal csökkenthetné a csecsemőhalálozást. Az előtej ugyanis gazdag olyan anyagokban (úgynevezett antigénekben), melyek segítik az újszülöttet a fertőzések elleni harcban. A korábbi kampányok kudarcában többek között az is közrejátszott, hogy sokan szinte semmit nem tudnak a korai szoptatás fontosságáról – jobb esetben, mert rosszabb esetben még előítéletek és babonák is súlyosbítják a helyzetet. A tévhitekről sokat elmond például az, hogy az előtejet, a kolosztrumot sok társadalomban boszorkánytejnek is szokás nevezni – csodálkozunk-e hát, hogy nem sietnek ellátni vele az újszülött babát? Indiai vidéki régióiban ráadásul továbbra is tartja magát az a vélekedés, hogy a tápszer korszerűbb, ennél fogva jobb a babának, ezért rögtön a tápszerre való áttérésre sürgetik a kismamát a családtagok is, amint a legkisebb akadály felmerül a szoptatás terén. További nehézség, hogy nincsenek kialakítva szoptatásra alkalmas helyiségek a nyilvános helyeken, buszállomásokon, bevásárlóközpontokban stb. És ha még ez sem elég, az indiai nők felé elvárás, hogy állandóan fedjék a testüket, ami ugyancsak nem kedvez a szoptatásnak.

Így a végére érve bevallom, csak azért választottam mai témának a szoptatás helyzetét Indiában, hogy megmutassam nektek a fenti fotót. Hát nem gyönyörű?

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Nem szoptatsz? Szaranya vagy!

A halál az anyatejből érkezik

Te etetnéd netről vett anyatejjel a gyereked?

Szoptatni, nem megfojtani – avagy kell-e tanulni a szoptatást?

Ne kérdezd, hogy szoptatok-e!

Nemcsak tápszerlobbi van, hanem szoptatáslobbi is?

Csakazértis a luxusétterem közepén akarok szoptatni, közöd?

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!