Néhány évvel ezelőtt nagyon sok szó esett a főként Dél-Amerikában dúló zikavírus-fertőzésről, mely leginkább a várandós nőkre veszélyes. Mi közünk hozzá? – kérdezhetnénk, hiszen Dél-Amerika oly messze van. Nos, egyrészt a korszerű, gyors közlekedési eszközök birtokában már semmi nincs túl messze, hiszen akár pár óra alatt el lehet jutni a Föld legtávolabbi pontjára, másrészt – éppen a múltkor olvastam – a globális felmelegedés és a klímaváltozás egyik következmény éppen az lehet, hogy a zikavírust hordozó szúnyogfaj megjelenhet a mi földrészünkön is.

terhesség zikavírus

De úgy tűnik, hogy a betegség fő gócpontjának számító Dél-Amerikában is egyre kevesebbet beszélnének a problémáról. A fertőzés következtében súlyos fejlődési rendellenességgel született babák és az őket nevelő anyák mintha magukra maradtak volna.

 

További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!

A zikavírusról

A zikavírus 2015−2016-ban bukkant fel a dél-amerikai földrészen, amikor is egy bizonyos fejlődési rendellenesség, az orvosi néven mikrokefáliának nevezett „kisfejűség” előfordulásának ugrásszerű megszaporodását észlelték az újszülöttek között, egyik pillanatról a másikra közel 20-szor annyi ilyen baba jött a világra, mint korábban. A jelenség hátterében egy addig nem ismert vírusfertőzésre derült fény, melyet zikavírusnak neveztek el. Az is hamar kiderült, hogy a bajok tárháza nem merül ki a kisfejűségben, hiszen ehhez komoly idegrendszeri, szem- és egyéb fejlődési zavarok is társulhatnak.

A vírus egy bizonyos szúnyogfaj közvetítésével a terjed. A szúnyog teleszívja magát a fertőzött vérrel, majd körülbelül 10 nap múlva válik maga is fertőzőképessé.

A szúnyogok révén történő terjedés megelőzhető a csípésük elleni védekezéssel, szúnyogriasztó és -irtó szerek, illetve szúnyogháló alkalmazásával, hosszú ujjú ruházat viselésével.

A vírus szúnyoggal történő átvitele mellett nagy jelentőségű a szexuális kontaktussal történő terjedés. Az átvitel rendszerint a fertőzött férfiról nőre történik, de dokumentáltak nőről férfira, illetve férfiról férfira történő átvitelt is. Nem endémiás területen a behurcolt megbetegedés továbbadása jórészt ezen az útvonalon történik. Ha a fertőzés nem az anyaméhben, hanem később éri a szervezetet, akkor általában enyhébb tüneteket okoz, míg a magzati életben történő fertőzés a már említett súlyos fejlődési rendellenességeket idézi elő, sőt a baba a méhen belül elhalhat, vagy vetélés is megindulhat.

Bár a 2015-ben Brazíliából kiinduló járvány és járványügyi vészhelyzet az amerikai kontinensen 2016 végére megszűnt, 2017 első negyedévének végéig regisztráltak helyi járványokat. Jelenleg járvány nem zajlik, de szórványos megbetegedések előfordulnak. Az Európához tartozó területek közül Grúzia, Madeira, Törökország és Oroszország esetében magasabb az átlagosnál a fertőzési kockázat amiatt, hogy az átvitelben szerepet játszó szúnyogfaj jelen van, de tömeges megbetegedéseket itt sem regisztráltak.

terhesség zikavírusAnyák és gyermekeik… élnek, ahogy tudnak

És ahogy az új megbetegedések száma csökkent, úgy lanyhult az érdeklődés az áldozatok élete és sorsuk jobbítása iránt. Egy nőjogi aktivista, Debora Diniz még 2017-ben ellátogatott a dél-amerikai kontinense, aki zikavírussal fertőződött terhességekből származó gyermekeket nevelő anyákat keresett fel. Köztük volt Santos da Silva is, aki mindössze 15 éves volt, amikor életet adott beteg gyermekének. Elmondta az aktivistának, hogy kislánya, Mirela születésekor fogalma sem volt arról, hogy a babával valami nagyon nincs rendben. Ezt az eshetőséget egyszer sem vetették fel számára orvosai, még akkor sem, amikor egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a baba szeme nem ép, és az izmok tónusa sem normális. Nála azonban nem volt jelen a zikavírus-fertőzésre tipikusnak tekintett kisfejűség, a mikrokefália – más súlyos fejlődési zavarok azonban igen.

Pedig – emelte ki a nőjogi aktivitása a családnál tett látogatását követően – mindenképpen második kontrollvizsgálatra is szükség lett volna a kórházban, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a baba megfelelően fejlődik. Korai beavatkozásokkal ugyanis nagyban javíthatók ezeknek a gyermekeknek az esélyei későbbi életükre nézve. Ez a kontrollvizsgálat azonban elmaradt.

Ehelyett a szülés után a babát az anyával együtt hazaadták, és az anya és babája is arra a listára került fel, ahová azoknak a neveit gyűjtötték, akik hatalmas szerencsével elkerülték a fertőzést. Mindezek következtében az anya az összes kontrollvizsgálat, gyógyszeres kezelés és korai fejlesztés lehetőségétől elesett.

Egy másik érintett anya, Mayara Santos de Oliveira is nagyon fiatalon, mindössze 16 évesen hozta világra beteg kisfiát, Alejandrót. Bár a várandósság alatt az anya tapasztalt lázat, bőrkiütéseket és izomfájdalmakat, sem ő, sem senki más nem gyanakodott a zikavírusra a tünetek hátterében. Ezt Debora Diniz azzal magyarázza, hogy ezeken a vidékeken az emberek úgy élnek, hogy trópusi betegségek jönnek, trópusi betegségek mennek, ezért a nők az időszakosan jelentkező fájdalmakat és egyéb tüneteket az élet természetes velejárójának tekintik. Dengue-láz, malária vagy éppen zikavírus… nagyjából egyre megy nekik.

Maria José Santos 20 évesen már harmadik gyermekét szülte, ő Melissa Vitória, a zikavírus újabb áldozata. A kislánynál már a fej jellegzetes kis mérete is megfigyelhető. Maria elmondta az aktivistának, hogy fogalma sem volt róla, hogy – ahogy ő mondja – „szúnyogbabát” hordoz a szíve alatt, egészen addig, amíg a szülés után a szülésznő a tudomására nem hozta ezt a rettenetes hírt. és rögtön fel is tette számára a praktikus kérdést: „Hazaviszi a babát vagy itt hagyja a kórházban?”

Ezek a babák egyébként mind Brazília egyik szegény régiójában élnek, ahol ráadásul – vagy éppen ezért – nagy problémát jelentenek a fiatalkori terhességek is – a leírt történetben szereplő három anya is 15-16 éves korában szülte első gyermekét. Ráadásul ezen a vidéken nem ritkák a gyilkosságok, és mindennaposnak számít a drogkereskedelem is.

A civilek nem hisznek a hivatalos statisztikáknak – és jól teszik

A Debora Diniz által vezetett munkacsoport arra is kíváncsi volt, hogy a fertőzések számára vonatkozó hivatalos brazil statisztikák mennyire fedik a valóságot. Nos, ez alapján úgy tűnik, hogy a zikavírus-fertőzés előfordulására megadott hivatalos számok erősen alábecsülik a tényleges helyzetet, hiszen a 49 felkeresett, igazoltan zikavírus-fertőzéssel született gyermeket nevelő nő közül 10-nek nyomát sem találták a hivatalos statisztikákban. Ez alapján joggal eltételezhető, hogy a helyzet a járvány idején sokkal rosszabb volt, mint amire a világ következtethetett a brazilok által közzétett adatok alapján.

Ami pedig a jövőt illeti, ennél is sokkal rosszabb, hogy a felmérés szerint az érintett gyermekek csaknem fele semmilyen kontrollvizsgálatban, kezelésben vagy korai fejlesztésben nem részesül.

Mi közöm hozzá?

Könnyen legyinthetünk a fentiekre, mondván: Dél-Amerika messze van. Ám – ahogy írtam is – nem is olyan messze Európának is vannak olyan tájai, ahol a fertőzés átvitelében szerepet játszó szúnyogfaj felen van. A klímakutatók pedig arra figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás és a globális felmelegedés hatására ezek az alattomos kis ízeltlábúak a Földünk olyan pontján is hamarosan megjelenhetnek, ahol korábban hírük sem volt.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!