Igen, a spermadonor jogilag apának tekintendő. Ja, nem. Ja, de mégis. Nagyjából így foglalhatók össze egy ausztráliai per ítéletei, melyben a legfelsőbb bíróság éppen a közelmúltban hozott döntést. Az eset rávilágít arra, hogy nincs egységes jogi megítélése kérdésben. Azaz arra a kérdésre, hogy apa-e spemadonor, a válasz: az attól függ…

spermadonor spermabank

És az is kiderült, hogy a fű alatt kötött privát megegyezések akár sok évvel később is jogi bonyodalmakat okozhatnak.

 

További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!

Gyártsunk gyereket mindenkinek?

Ha leszbikus vagy, nálunk ugyan nem vacsorázol!

Korábban már írtam itt az Anyavilágon érdekes esetekről, melyekben jócskán található etikai elgondolkodni való. Szó volt például arról a HIV-fertőzött, meleg, egyedülálló apáról, aki béranya segítségével ikergyerekeket „gyártott le” magának, jó sok pénzért. Vagy nemrégiben írtam arról az esetről, melyben a bíróságnak abban kellett dönteni, hogy az orvosok megszakíthatják-e az értelmi fogyatékos fiatal nő terhességét a beteg érdekeire és állapotára hivatkozva, vagy a nagymamának adnak igazat, aki szerint az abortusz Isten ellen való bűn, ezért inkább felneveli az unokáját, de az abortusz szóba sem jöhet.

Itt egy újabb érdekes etikai dilemma: a kérdés az, hogy a spermadonor nak vannak-e apai jogai? Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy a történetben az anya az, aki az apaság kimondását kéri a bíróságtól, míg a férfi menekülne attól, de ne hozzunk elhamarkodott feltevéseket.

A történet még 2006-ban kezdődött, amikor egy nő, nevezzük Susannak, úgy döntött, hogy gyermeket szeretne. Ehhez azonban egy fontos dolog hiányzott: egy olyan férfi, akivel a szó hagyományos értelmében családot tudott volna alapítani. Itt lépett be a képbe Robert, aki Susan régi barátja volt, nem mint férfi és nő, hanem a szó semleges értelmében. Jóbarátként azonnal fel is ajánlotta önzetlen segítségét, magyarán szexuális együttléte(ke)t pusztán gyermeknemzés céljából. A kislány meg is született, Robert azonban ezt követően nem pusztán biológiai spermadonorként viselkedett, jóval inkább apaként vett részt a kislány életében: a gyerek sokszor nála aludt, a férfi részt vett is iskolai koncerteken és más eseményeken, és ami a legfontosabb: a kislány apjaként tekintett rá és Apának is szólította.

Néhány évvel később azonban az anya új párt talált magának, történetesen egy másik nő személyében. Majd úgy döntöttek, hogy Ausztráliából Új-Zélandra költöznek. Ez egyszersmind azt jelentette volna, hogy a kislányt elszakítják az apjától… vagy a spermadonortól… vagy ki tudja már, hányadán állunk. Ezért Robert a bírósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy a bíróság mondja ki, hogy ő nem pusztán spermadonor, hanem apa a szó hagyományos értelmében, ennek megfelelő kötelezettségekkel és természetesen jogokkal is.

Az elsőfokú bíróság ki is mondta, hogy az adott körülmények között Robert apának minősül. Az ítélet azonban nem passzolt az anya és új párja költözési terveihez, ezért fellebbezés nyomán a másodfokú bíróságnak kellett döntenie. Másodfokon az előzővel szöges ellentétben álló ítélet született: a másodfokú bíróság szerint Robert pusztán spermadonor, hiszen annak idején a szexuális együttlét célja a pusztán a gyermeknemzés volt, annak technikai értelmében – az meg nem számít, hogy mi történt azóta az évek folyamán. A döntés ellen most a férfi fellebbezett, így az ügy a legfelsőbb bíróságra került.

A legfelsőbb bírák szerint a kérdés eldöntésekor elsősorban a gyermek érdekeit kell figyelembe venni. Éppen ezért nagyon bölcsen az alapján döntötték el, hogy Robert pusztán spermadonor vagy valódi apa, hogy a kislány apjának tekinti-e. És mivel a válasz a kérdésre egyértelmű igen, a legfelsőbb bíróság most már jogerős döntése szerint Robert nem pusztán spermadonor, hanem apa.

Ez persze nem a hagyományos spermabankos megtermékenyítős történet, ahol értelemszerűen sokkal jobban körül vannak jogilag bástyázva az egyes lépések, hanem egy privát szóbeli megállapodáson nyugvó „spermaadományozás”. Így tehát a szokványos spermabankos eljárások után eztán sem kell tartaniuk a spermát adományozó férfiaknak attól, hogy egyszer csak felbukkan a gyerek és követeli az anyagi jussát az apai örökségből. Vagy az anyáknak sem kell számítaniuk arra, hogy megjelenik spermabankból kapott „anyag” gazdája és apai igényekkel lép fel a gyerek életében.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Saját spermáját adta a meddőségi doktor

Értelmi sérült nőnek ne legyen gyereke... vagy mégis

Ha leszbikus vagy, nálunk ugyan nem vacsorázol!

Gyártsunk gyereket mindenkinek?

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!