Vannak örökzöld (vita)témák az anyaságban, szoptatás vagy tápszer, eldobható vagy textil, babakocsi vagy hordozókendő, oltatni vagy sem (bár ez utóbbi nem vitatéma szerintem, igen és punktum). És igen, örök vitatéma, hogy az ujját szopja-e a gyerek vagy a cumit. Vagy mindkettőt, Vagy egyiket sem. És meddig. És ha nem, akkor miért igen.

cumi ujjszopás

A hétvégét gyanútlanul megosztottam az egyik kedvenc blogom egyik régebbi posztját, lett is belőle nagy csetepaté.

További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!

Az anyák bármiért képesek egymás torkának ugrani

A labdát dobáld, ne a gyereked!

 

Ahogy a bevezetőben is írtam, vannak örök csataterek az anyaságban, ahol szabadon ekézhetik egymást a mom-shaming lelkes harcosai. (Hogy mi a mom-shaming, azt az angolul tudók könnyen kitalálják, akik meg nem, azoknak itt egy kis szöveggyűjtemény a témában.) Ezt elméletben tudom persze, de eszembe sem jutott, hogy darázsfészekbe nyúlok vele, amikor a hétvégén az Anyavilág Facebook-oldalán megosztottam egy ikres anyuka egyik korábbi írását, aki szintén a Reblogon blogol. Lett is belőle nagy vita, amihez persze nagyban hozzájárult az is, hogy az első hozzászóló rögtön nagyon erősen indított, a gyerekek eme szokására konzekvensen az undorító jelzőt használva. Szerepelt még a kommentben a megtiltani, elvenni szóhasználat is. Hogy az utóbbit hogyan is valósítsa meg a szegény anya, az nem derült ki egyértelműen, bár egy későbbi kommentben felmerült, hogy akár attól sem riadna vissza, hogy valami dologgal bekenje a gyerek kezét. Valami undorító dologgal. Undorítóval az undorító ellen. Mert az Anyavilág kedves olvasójának véleménye szerint mind a cumi, mind az ujjszopás helytelen, ezért üldözendő.

Sokan reagáltak erre a markáns véleményre, a cumihívők szerint a cumi előnye, hogy bármikor el lehet venni a gyerektől. Egy olvasó egy kedves történetet is megosztott, amikor a kisfia saját maga ajándékozta egy ponton a cumit a macijának azzal, hogy ő már nagy fiú, nincs rá többé szüksége. Egy másik hozzászóló leírta, hogy az ő babája azonnal megtalálta az ujját megszületés után, a kórházi csecsemősök ezért azt javasolták az anyának, hogy sürgősen szerezzen be egy cumit az ujjszopás helyett.

A kicsi hüvelyujjak hívei pont azt emelték ki, hogy az ujj mindig kéznél van, ha a baba megnyugvásra vágyik, és hát úgyis leszokik róla, hiszen nincs olyan felnőtt, aki az ujját szopná. Ja, de, hiszen valaki más leírta, hogy ő bizony 40pluszosan is az ujjával alszik el. Nem akarattal, hanem reflexesen.

Na, akkor ássuk bele magunkat egy kicsit a témába! Hiszen volt egy szempont, ami szóba sem került a vitában.

Cumi vagy ujjszopás? És mi (lehet) a hátránya mindkettőnek?

Abban mindenki megegyezik, hogy a baba azért cumizik (akár cumit, akár az ujját), mert ezzel nyugtatja magát, ezzel igyekszik komfortérzetet elérni magának. És ezért van az, hogy legtöbbször olyankor keres valamit, amit a szájába vehet, amikor álmos vagy fáradt, ezért aludni szeretne.

A cumi kontra ujjszopás vitában elhangzó érvek és ellenérvek nagyjából megegyeznek azzal, ami a mostani vitában is előkerült, nevezetesen, hogy az ujj kéznél van, bármikor előkapható, ugyanakkor nem is vehető el drasztikusan, ha túlságosan hosszúra nyúlna az ujjszopás. A cumi jobban kontrollálható, így akár el is vehető (egyik pillanatról a másik vagy fokozatosan, minden magyarázat nélkül vagy akár valamilyen mesével körítve), ha a szülő úgy látja, hogy elég volt már a szopizásból.

De nem esett szó például arról az aggodalomról, hogy a cumizás akár a szoptatást is akadályozhatja, ezért sokan azt javasolják, hogy a baba 1-2 hónapos koráig egyáltalán ne adjunk neki cumit.

És nem esett szó arról sem, hogy a hozzáértők szerint akár a beszéd- és fogfejlődést is megzavarhatja, ha állandóan van valami a baba szájában (akár cumi, akár a saját ujja). Erre találták ki élelmes gyártók az úgynevezett „fogszabályozós” cumit, aminek már az elnevezése azért is félrevezető, mert nemhogy azt sugallja, hogy ez a cumi aztán nem befolyásolja a fogfejlődést, hanem hogy egyenesen segíti is azt. Megkérdeztem több, ezzel foglalkozó kollégát is, akik egyhangúan azon a véleményen voltak, hogy az úgynevezett „fogszabályozós” cumik az égvilágon semmire sem jók – legfeljebb a szülő aggodalmainak elaltatására.

Ott van az a szempont is, hogy többen a fülgyulladások gyakoribb előfordulásával hozzák összefüggésbe, ha a baba túl sokat cumizik. Más részről viszont azt is kimutatták, hogy kevesebb az allergiás betegség azok között a gyerekek között, akik babakorukban szopták az ujjukat. A jelenség valószínűleg azzal függ össze, hogy más kontextusban is kimutatták, hogy később védi az allergiás nyavalyákkal szemben a gyereket az, ha már korán találkozik mindenféle „piszokkal”.

Leszoktatni, de mikor?

Kicsit beleástam a témába, és nem is lepődtem meg nagyon, amikor azt tapasztaltam, hogy mindenki mást mond. Azonban úgy egyéves kor körül egy viszonylag határozott életkori ajánlás látszik kirajzolódni, a legtöbben azt mondják, hogy 1 éves kor körül már érdemes elgondolkodni azon, milyen módszerrel vegyük rá a gyereket arra, hogy ne szopja – az ujját vagy a cumit.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Bezzeganya beszól: önző az a szoptató anya, aki iszik

Mellrákom volt, ne kérdezd, hogy szoptatok-e!

Az anyák bármiért képesek egymás torkának ugrani

A labdát dobáld, ne a gyereked!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!