A múltkor olvastam egy anya írását arról, hogy a gyerekkel otthon maradni gyesen igenis unalmas, hiszen oly egyformán peregnek a napok. Ez mégis tabutéma, senki nem beszél róla, mert mindenki attól fél, hogy megbélyegzik azt az anyát, aki nem felhőtlen boldogságként éli meg az anyaság minden pillanatát. No, akkor döntögessünk tabukat és vegyük elő ezt a témát.

szülési szabadság elszigetelődés

Még akkor is, ha személy szerint nem értek egyet azzal, hogy gyerekkel otthon lenni maga lenne az unalom.

 

További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!

Baba mellett 44 nappal kevesebb alvás jut

Segítség, anya vagyok és halálosan fáradt!

De a jelenség mindenesetre létezik. A BBC Radio például tavaly megkérdezte a hallgatóit, amiből az derül ki, hogy az anyák 47 százaléka – tehát majdnem a fele! – magányosnak érzi magát a szülési szabadság alatt. És itt ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy nem magyar, hanem brit anyákról beszélünk, ahol messze nem két, illetve három évig „unatkozhatnak” otthon az anyák, hanem legfeljebb néhány hónapról.

Egy 2017-ben nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint az anyák kétharmada érzi magányosnak magát a gyermeke születése után. A helyzet iróniája, hogy pont abban az időszakban, amikor még akkor sem tudunk egyedül lenni, amikor szeretnénk, hiszen főként az első időszakban az anya szinte szimbiózisban él a babával.

„A gyermek születése után az anyák magányossága többféle forrásból táplálkozhat, de talán a leggyakoribb oka, hogy az anyák azt érzik, hogy megszakadt a kapcsolatuk korábbi életükkel” − mondja például Sophie Beaton, a torontói egyetem joghallgatója, aki „Soha nem egyedül, de mindig magányosan: az újdonsült anyák társadalmi elszigetelődése” címmel írt esszét.

Vannak azonban kipróbált tippek és praktikák arra, hogyan küzdhetnek az anyák a magányosság és az elszigeteltség érzése ellen.

Alakítsunk ki napi rutint!

Ez most kivételesen semmiképpen sem a baba körüli rutint jelenti, bár az is rendkívül fontos. Ez most az anya saját rutinját jelenti, például azt, hogy mindennap rendesen felöltözik akkor is, ha szinte az egész napját otthon tölti – ahelyett, hogy ugyanabba a büfifoltos leggingsbe bújna heteken keresztül minden áldott nap.

Mozduljunk ki otthonról egyedül, amikor csak tudunk!

Kimutatták, hogy kifejezetten jó hatással van az anyák hangulatára, ha időnként ki tudnak szakadni mindennapi környezetükből a négy fal közül, legyen ez csak egy rövid séta, vagy az egyedül végzett bevásárlás „luxusa”.

Beszélgessünk már szülőkkel!

Gondoljunk arra, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek, ezért talán nem annyira nehéz megtalálni a kapcsolatot hasonló cipőben járó más szülőkkel. Ha személyes találkozásra nincs lehetőség, akkor részleges megoldást jelenthetnek a közösségi oldalakon működő szülői csoportok is, de az igazi természetesen a személyes kontaktus lenne. Egyébként is kétélű fegyver, ha egy anya naphosszat a neten lóg virtuális ismerősök társaságában, mert a személyes kapcsolatok illúzióját adja – ugyanakkor messze nem az, de a személyes kapcsolattartástól veszi el az időt és motivációt.

Beszélgessünk olyan emberekkel is, akik nem szülők!

Mert igen, vannak ilyenek mindenki környezetében! És bár a közvélekedés szerint az újdonsült szülők semmi másról nem tudnak beszélni, mint a gyerek körül ügyes-bajos dolgokról, ez koránt sincs így. Keressük meg például a barátainkat, és szervezzünk velük akár csak rövid közös programokat. Igen, ez némi erőfeszítést kíván, de megéri.

Kényeztessük magunkat!

Az anyaság 7/24-es állás, de egy nonstop dolgozó „munkásnő” is megérdemli a kényeztetést. Például készítsük be a hűtőbe a kedvenc nassolni valónkat. Jégkrémet reggeliznénk? Nosza, mi akadálya? Vagy vásároljunk magunknak valami finom szappant, amivel igazi kényeztető fürdőt varázsolhatunk magunknak a fürdőszobából.

Szabaduljunk meg a ránk nehezedő nyomástól!

Sok anya hiszi azt, hogy a szülési szabadság és a gyes ideje alatt valamifajta tervet kell teljesítenie, valamilyen elvárásnak megfelelni, valamilyen mások által előre meghatározott úton haladni. Pedig nehogy is van ez így! És ha ezt felismerjük, máris sokat tettünk azért, hogy enyhítsük a ránk nehezedő vélt vagy valós nyomást.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Diplomásként főállású anya lettem – és nem bánom

Baba mellett 44 nappal kevesebb alvás jut

Segítség, anya vagyok és halálosan fáradt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!