„A hely nem olyan, mint az Esőemberben és az Észvesztőben. Itt nincs zöld gyep meg szépen metszett sövények. Sem széles folyosók és három méter magas ajtók, mint a Száll a kakukk fészkére filmben. Itt fertőtlenítő- és rágógumiszag terjeng, mivel rágóillatot kevertek a fertőtlenítőhöz. Fénycsövek világítanak, és mindig rosszak a vécék.”

vakság brady krimi könyvajánló olvasás

Könyvajánló – mert ilyen alig van az Anyavilágon, pedig nagyon szeretek olvasni.

További olvasnivaló a témában: Candy – egy cukorbeteg tini szemével a világ

 

Az olyan krimiket szeretem, ahol az író minden infót megoszt az olvasóval ahhoz, hogy ha akarja, találja ki maga a történet megfejtését. A krimi nagyasszonyát, Agatha Christie-t például éppen az „…és akkor megpillantott a felügyelő valamit a fűben…” típusú mondataiért nem olvasom szívesen, legyen bármilyen lebilincselő is a történetszövés, mert így esélyem sincs okosabb – vagy legalább olyan okos – lenni, mint a zseniális detektív, aki persze a fontos megfigyelés birtokában pikkpakk megoldja az ügyet – helyettem is.

Brady Vakság című könyve nem ilyen. Ráadásul megvan az az előnye, hogy az írója maga is pszichiáter, így a meglehetősen speciális környezetben – egy pszichiátriai intézetben – látszódó történetben a szakkifejezések is nagyjából a helyükön vannak. Számomra ez is fontos, mert aki az egészségügyben dolgozik, annak a legnagyobb beleélést is el tudja rontani például a Vészhelyzetben a folyton fordítva tartott röntgenkép, amit a nagy tudású orvosok oly komolyan tanulmányoznak.

vakság brady krimi könyvajánló olvasásA könyv egy különösen nehéz esetekre szakosodott elmegyógyintézetben, a Typhlos Pszichiátriai Központban játszódik. Itt dolgozik a pszichológus, Sam, akinek a neve kicsit megtévesztő, mert igazából Samantha, aki a nehéz esetek közül is mindig a legnehezebb eseteket kapja – és oldja – meg. Mert szakmai szempontból ő az egyik legjobb, és a magánélete is annyira nagyon rendben van. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, úgy kezd felfesleni a tökéletesség szövete: alkoholproblémák, egy bántalmazó férfi, aki ráadásul még drogozik is, alkalmi partner alkalmi partner után. Aztán jönnek sorban a szakmai baklövések, de rögtön az elején egy munkaalkalmassági pszichológiai teszt leleplezi Sam nagy titkát, amit addig talán még magának sem mert bevallani, de mindenesetre elrejteni igyekszik a kollégák elől.

Ebbe a keszekuszaságba érkezik a rejtélyes beteg, aki a szóbeszéd szerint megölte a korábbi terapeutáját. Vagy mégsem, de ezt senki nem tudhatja biztosan, mert az aktája teljesen üres. És nem beszél. A terápiás ülésekre egy köteg újsággal érkezik a férfi, amit szótlanul végigolvas, majd a meglehetősen egyoldalú „beszélgetés” – a pszichológus kérdez, ő nem válaszol − végén a szobájába távozik.

Aztán lassan repedezni kezd a jégpáncél, és Sam egyre több fogódzót talál a férfi múltjának a kibogozásához. „Nem biztos, hogy minden tetszeni fog, amit talál” – zakatol közben folyton a fülében a furcsa beteg figyelmeztetése.

A Vakság nem krimi abban a klasszikus értelemben, hogy a történet elejétől a végéig nem történik benne gyilkosság – bár meghalnak egy páran. De melyik kórházban nem? Mégis izgalmas könyv, különösen azoknak, akik szeretik az ilyen pszicho… még azt sem írhatom, hogy thrillereket, mert végül is még hátborzongató dolgok sem nagyon történnek benne, ezért aki egy kis jóleső borzongásra vágyik, annak nem ez a krimi a legmegfelelőbb olvasmány. Ennek ellenére számomra még úgy is mindvégig izgalmas és lebilincselő volt a történet, hogy a vége nekem picit sablonos, nagyjából a könyv kétharmadánál-háromnegyedénél kitaláltam, ki is a rejtélyes beteg és mit keres a Typhlosban.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!