Van egy fotó, ami időről-időre elém kerül a neten, és még mindig újra és újra megérint. Első látásra semmi különös, egy kórházi folyosón felsorakozott személyzet. A fotó mögött a történet azonban az, hogy vannak kórházak, ahol az ott dolgozók minden alkalommal sorfalat állva tisztelegnek annak az embernek és családjának, akit éppen azért tolnak a műtőbe, hogy halála után szerveivel más embereknek segítsen.

transzplantáció szervátültetés

És ha már itt tartunk, akkor beszéljünk arról is, melyek a szervadományozás szabályai nálunk.

További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!

 

 

Ajándékba kapott anyaméh, ajándékba kapott anyaság

Gyerek és unoka ugyanabból az anyaméhből

transzplantáció szervátültetésA fenti fotót egy Carrie Schneiders nevű háromgyerekes anya osztotta meg. Férje, Clete tavaly nyáron halt meg úgy, hogy egy húsdarab a torkán akadt, és emiatt megfulladt. A mentő gyorsan érkezett, de hiába tettek meg mindent, a fiatal apa agya több mint 30 percen keresztül nem jutott oxigénhez, így a visszafordíthatatlan károsodás miatt beállt az agyhalál. A feleség belegyezésével Clete szervdonor lett, veséivel és májával több betegen segített.

A feleség akkor készítette a fotót, amikor a férjét a műtőbe tolták, hogy eltávolítsák azokat a szerveit, melyek más betegeknek az életet jelentik. A fotót aztán megosztotta a Facebookon, és – saját bevallása szerint – nagyon meglepődött, amikor azt látta hogy több millió lájk, komment és egyéb reakció érkezik rá.

Feltételezett beleegyezés: a hallgatás igennek számít

Milyen szabályok érvényesek a szervadományozás a nálunk? Fontos tudni, hogy amiket most leírok, azok az úgynevezett halott donoros szervadományozásra vonatkoznak, vagyis arra a helyzetre, amikor halála után távolítják el a donorból az átültetésre alkalmas szerveit. Nálunk erre az úgynevezett feltételezett beleegyezés elve vonatkozik, ami azt jelenti, hogy nincs szükség formális beleegyező nyilatkozatra. Ennek éppen az ellenkezője igaz: ha valaki már életében nem tiltakozott a szervei eltávolítása ellen, ez azt jelenti, hogy halála után a szervei átültethetők.

Fontos kivételt képeznek ez alól a gyermekek, mert kiskorúak esetén a szülőnek vagy gondviselőnek az írásos beleegyezése is szükséges a szervek ki vételéhez. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy amennyiben valakinél beáll az agyhalál, akkor az erre kiképzett dolgozók keresik az elhunyt holmija között a tiltakozó nyilatkozatot, illetve a transzplantációs regiszterben is megnézik, hogy az illető életében hivatalosan tiltakozott-e a szervei kivétele ellen. Ha ilyet nem találnak, ez azt jelenti, hogy az illető szervei eltávolíthatók és átültethetők.

Természetesen problémát jelenthet a hozzátartozók tiltakozása, noha hivatalosan ilyen jog nem illeti meg őket. A jogszabályi csak utólagos tájékoztatási kötelezettséget ír elő az egészségügyi intézmény számára, azaz a hozzátartozókat utólag tájékoztatni kell arról, hogy az elhunytat szervdonorként kezelik.

Bár az erre vonatkozó jogi szabályozás fekete-fehér, ezek a gyakorlatban mégis mindig nagyon nehéz helyzetek. A transzplantációval foglalkozó szakemberek azt tartják a legfontosabbnak, hogy − többek között a vitás kérdések megelőzésére is − már életünkben beszéljünk a családtagjainkkal arról, mi az álláspontunk a kérdésben. Így adott esetben van mire visszaemlékezniük, ami felszabadítja őket egy hatalmas döntési kényszer alól − egy olyan döntési kényszer alól, ami − ahogyan az előbb már írtam is − jogilag valójában nem is létezik, de a mindennapi életben azért nem lehet mellette elmenni szó nélkül. A napi szinten ezzel foglalkozó transzplantációs szakemberek a hozzátartozók tiltakozása legtöbbször félreértésből, információhiányból fakadó, és megfelelő tájékoztatással a tiltakozás, az ellenérzés legyőzhető. Az egyik fontos félreértés, hogy a halál − a filmekben, regényekben sugallt képpel ellentétben − nem egy pillanatszerű esemény, ha nem egy időben hosszabban elhúzódó folyamat. Sokan nem értik az agyhalál fogalmát sem, tehát azt a helyzetet, amikor a szív még dobog, a szervek még működnek, „olyan, mintha élne”, ám az agyban már olyan visszafordíthatatlan károsodások következtek be, melyek az élettel nem összeegyeztethetők.

Annak eldöntésére, hogy adott esetben beállt az agyhalál, illetve a károsodás valóban visszafordíthatatlan, szigorú szabályok vonatkoznak, és az erre szolgáló orvosi bizottság csak hosszas, több órás megfigyelés után mondhatja ki az agyhalál tényét.

Ha tehát életében nem tiltakozik valaki, a szervei átültethetők. Vannak országok, ahol másfajta szabályozás működik, azaz csak annak a személynek a szervei ültethetők át halála után, aki életében írásban, hivatalosan hozzájárult a szervei kivételéhez. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy bármi is legyen a jogi háttere a szervkivételnek, nagyjából azonos arányban vannak átültethető szervek. Ami sajnos azt jelenti, hogy a világon mindenhol egyformán jóval kevesebb átültethető szerv van, mint ahányan várnak az életmentő műtétre.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Megszületett az első baba átültetett méhből

Ajándékba kapott anyaméh, ajándékba kapott anyaság

Gyerek és unoka ugyanabból az anyaméhből

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!