Egy kanadai iskolában érdekes projektbe vonták be a diákokat. A 11. osztályosoknak van egy olyan tantárgyuk, ahol a gyereknevelés körüli teendőkről tanulnak. Ennek az órának a keretében egy hétvégére egy, a valódira megszólalásig hasonlító játékbabát kellett a diákoknak hazavinniük és arról egész hétvégén gondoskodniuk. Annyi könnyítés volt a dologban, hogy a projekt vezetőjét bármikor elérhették segítségért telefonon vagy üzenetben, ha szükségét érezték.
A projekt vezetője a közösségi oldalon szemezgetett a diákok üzeneteiből. Hát, mit ne mondjak, érdekes üzenetek születtek.
További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!
Egy kanadai iskolában a tizenegyedikesek egy „Raising Healthy Children” projektben vehetnek részt, melynek keretében bepillantást nyerhetnek a gyerekneveléshez szükséges teendőkbe, sőt annak nehézségeibe is, hogy nem mindig fenékig tejfel, ha egy babáról is gondoskodni kell. Leginkább talán arra döbbennek rá a projekt keretében, a szülőnek lenni nem egy nyolctól négyig tartó munka, hanem egy állandó folyamatos szolgálat. Ennek a tantárgynak a keretében egy játékbabát is hazavihettek a diákok, aki megszólalásig hasonlít a valódira. Leginkább például abban hasonlít, hogy etetni, itatni, pelenkázni kell, és bizony sír, ha valami kimarad, vagy éppen csak úgy minden ok nélkül is. A babába épített szenzorok azt is érzékelik, ha rosszul bánnak a „csecsemővel”, elhanyagolják, bántalmazzák, túl hideg vagy túl meleg helyen tartják. Annyi könnyítés volt a dologban, hogy a diákok felhívhatták telefonon a projekt vezetőjét, ha tanácstalanok voltak vagy akár elegünk lett az egészből.
A hétvégi projekt végén a pedagógus a közösségi oldalon szemezgetett a segítségkérő üzenetekből. Azt írta, hogy bizony mozgalmas hétvégén van túl, sűrűn csörgött a telefonja és rengeteg üzenetet – leginkább segélykérő kiáltásokat – kapott. Azzal kezdte, hogy hétfő reggel csupa hullafáradt arc nézett vissza rá az osztályban.
„Betehetem a babát a táskámba?” – szólt az egyik kérdés a tanerőhöz. A nemleges válasz után ezt írta diák: „De hideg lesz neki, ha kézben viszem.” „Talán be kéne takarni valamivel” – jött a jó tanács.
„Már 20 perce ringatom, de még mindig sír. Normális dolog ez egy csecsemőnél?” – kérdezte valaki más.
„Helló, már nagyon szükségem lenne egy kis nyugira, mert megállás nélkül sír valamiért, és nem hagyja abba bármit is csinálok. És ez már egy álló órája így megy” – írta egy diák. Mire a projektvezető „megnyugtatta”, hogy a beprogramozás után már nem lehet „nyugi” módba kapcsolni a játékbabát, ezért igyekezzen kitalálni, mivel tudja megnyugtatni a gyereket.
„Vasárnap is gondoskodnom kell róla, vagy esetleg szombat estétől hétfő reggelig ki lehetne kapcsolni, hogy nekem is legyen egy kis hétvégém?” – kezdett alkudozásba az egyik diák. „Hát sajnos a babát csak hétfőn reggel lehet kikapcsolni először, amikor visszahozod az iskolába” – jött a válasz.
De sokat mondó az alábbi üzenetváltás is:
- Upsz, leejtettem a gyereket a lépcsőn!
- Ajaj, meghalt?
- Még nem tudom, de megnézem. Nos, szerencsére – vagy inkább sajnos – még életben van.
A diákok nem voltak elragadtatva, a felnőttek igen
Úgy tűnik tehát, hogy a babagondozós hétvége nem aratott osztatlan sikert diákok között. Nem úgy a kommentelők körében, akik természetesen azon a kérésen mulattak a legtöbbet, hogy ki lehet-e kapcsolni a gyereket a hétvégére. Valaki azt írta, hogy amikor iskolába járt, nem voltak ilyen órák, pedig nagyon hasznos lett volna. Vélemánye szerint nem baj, ha a diákok már az iskolában szembesülnek azzal, hogy szülőnek lenni, különösen egy újszülöttről gondoskodni nem egy olyan feladat, amit bármikor le lehet tenni, ha megunjuk vagy belefáradunk, hanem az bizony 0-24 órás szolgálatot igényel.
Más azt írta, hogy tényleg jó lenne, ha az igazi hús-vér babákat is ki lehetne kapcsolni és tetszés szerint újraprogramozni, de a valóság nagyon más.
A legviccesebb mégis egy ikres anyuka kommentje volt, aki azt írta, hogy a projektet meg kellene ismételni ikerbabákkal is. Csak hogy még izgalmasabb legyen a dolog.
Fotó: Chippewa Secondary School
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Ti írtátok