A múltkor megosztottam egy táblázatot az Anyavilág Facebook-oldalán, mely életkoronként feltünteti, hogy miben számítsunk a gyerek részvételére a házimunkákban. A poszt alatti beszélgetésből idézek most néhány jellemző véleményt.

házimunka gyerek

Tehát: várhatunk-e segítséget a 2-3 éves gyerektől, vagy ő még legyen gyerek, ráér elpakolni maga után, ha iskolás lesz?

További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!

 

A múlt héten szembejött velem a neten egy gyereknevelős oldal ábrája, melyen szép kék oszlopokba rendezve fel van tüntetve, milyen munkában kérhetjük/várhatjuk a gyerek részvételét a házimunkákban. Egy 2-3 éves például már bőven érett arra, hogy a saját evőeszközét és tányérját evés után a mosogatóhoz vigye, vagy hogy feltörölje a kilöttyent kakaót. A lehetséges feladatok köre az életkor előrehaladtával fokozatosan bővül, míg a táblázat szerint 10 éves kor felett nyugodtan rábízhatjuk az autó lemosását vagy a szemét kivitelét is.

Érdekes beszélgetés alakult ki a poszt alatt. Többen írták, hogy náluk már egészen kis gyerekeknél működik a dolog, valaki írta például, hogy a 1,5 évese már önállóan dobja a használt pelust a szemetesbe, de a 2,5 éves ikrek is sok mindent megcsinálnak már. A legtöbben a példamutatás erejét hangsúlyozták, ami szerintem is a legfontosabb, de a magam részéről azt sem tartom ördögtől valónak, ha már az egészen kicsi gyerekeknél is van valamifajta „elvárás”, jelzés a gyerek felé, hogy ez bizony a te dolgod, és nem anya a családi mindenes cseléd – mindezt természetesen nem erőszakkal, és mindenképpen a gyerek életkora szerinti értelmi szintnek megfelelően. „A gyerekek ilyen pici korban kifejezetten szeretnek segíteni. Nekik ez is játék, mintakövetés, óriási sikerélménnyel. Az önbizalmuknak kifejezetten jót tesz. Persze minőséget elvárni nem lehet rögtön és nem is mindenben. De én például nem veszem el tőle a lehetőséget” – írta az Anyavilág egyik kedves olvasója, és ezzel én is maximálisan egyet tudok érteni.

Voltak persze többen is, akik azon a határozott véleményen vannak, hogy a kisgyerekeknek semmi közük a házimunkához, ráérnek majd később. „Végülis is akkor anya mit csinál? Persze nem árt, ha a gyerek mindezt tudja, de rendszert nem kell belőle csinálni, hisz lesz rá elég ideje az életében” – írta egyikük. És erre rímelt egy másik vélemény is: „Ugyan már, egy 2−5 éves gyereknek miért kellene házimunkát végeznie? A kicsi gyerek dolga, hogy játsszon és hogy gyerek legyen.” Aztán a további hozzászólásaiból kiderült, hogy ez a kommentelő valahol 7-8 éves korban húzná meg a határt, ahonnan a gyereket egyáltalán jogos bevonni a házimunkákba. Kérdés persze, hogy miért éppen ott, miért nem előbb vagy később. De még ennél is izgalmasabb kérdés, hogyan vezetné elő annak a gyereknek, aki helyett addig mindig mindent megcsináltak a szülei, hogy eztán bizony neki is ki kell vennie a részét a feladatokból.

A szakemberek szerint hasznos, ha a gyereket is bevonjuk a házimunkába

Hiszen ezzel ő is a család tagjának érzi magát, és felelősségérzetet is tanul. Mindig az életkorában megfelelő munkát kapjon, de ha ezeket szívesen végzi, időnként nagy sikerélményt adhat, ha olyan munkával is megbízzuk, ami rendesen csak kicsit idősebb korban lenne a feladata – természetesen hangsúlyozva, hogy ha sikerrel veszi az akadályt, az nagyon klassz, de ha nem, azzal sincs semmi baj. Egy nem kevesebb mint 75 évvel ezelőtt a Harvard Egyetem által készített tanulmány azokat a pszichoszociális és biológiai tényezőket elemezte, melyek meghatározzák az egyén testi és szellemi jólélét élete későbbi szakaszaiban. Azt találták, hogy azok a gyerekek, akik már korán feladatokat kaptak az otthoni teendőkben, később függetlenebb, önállóbb felnőtteké cseperedtek. Azt is hangsúlyozták, hogy az eredményt nem befolyásolja, hogy a gyerekeket pontosan milyen típusú házimunkákba vonták be – a lényeg az, hogy ők is részt vettek a családi munkamegosztásban.

Úgy tűnik, hogy a szülők nagy része ezzel nemigen van tisztában. Egy háztartási gépeket gyártó cég felmérése szerint a szülők mindössze 28 százaléka bízza meg rendszeres házimunkával a gyereket, noha 82 százalékuk válaszolta azt, hogy gyermekkorában neki magának részt kellett vennie az otthoni feladatokban. Ez persze nem feltétlenül csak azzal függ össze, hogy a mai gyerekek lustábbak, kényelmesebbek, kevésbé hajlandóak felelősséget vállalni – bár szerintem biztosan benne van az is, hogy agyonféltjük a gyerekeinket és mindent megcsinálunk helyettük. De benne van az is, hogy a mai gyerekek napirendje feszesebb, több helyen helyt kell állniuk az iskolai kötelezettségekben. Az a gyerek például, aki már alsó tagozatban azt hallja, hogy örökre megpecsételi az életét, ha nem sikerül bejutnia a szülők által kiszemelt elit gimnáziumba, nyilvánvalóan kevésbé engedi meg magának, hogy focizzon, a barátokkal találkozzon – vagy bármi mást csináljon, ami eredménycentrikus tanulmányaitól veszi el az időt. És persze vannak szülők, akik önként mondanak le a gyerek házimunkába való bevonásától – mondván: legyen gyerek, inkább tanuljon vagy játsszon. Mintha a kettő kizárná egymást. Végül valljuk be azt is, hogy sokan vagyunk ezzel úgy, hogy gyerek nélkül megcsinálni fele annyi idő és energia, mint a gyerek „segítségével”, ilyenkor inkább nem is kérjük a gyereket, hogy vegyen részt a munkában.

Azoknak pedig, akik szerint az egész kis gyerekeket békén kell hagyni és inkább csak a nagyobb gyerekeket kérni a segítségre: a Minnesota Egyetem 20 éves tanulmányát idézem, mely szerint a felnőttkori sikeresség legjobb előrejelzője, hogy a gyereket már igen korán – már akár 3-4 éves korban! – bevontuk-e a házimunkába. Minél előbb, annál jobb.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!