Egy oxfordi egyetemista lány, bizonyos Lulu Jemimah nemrégiben tartotta az esküvőjét. Az esemény különlegességét az adja, hogy Lulu volt a menyasszony és a vőlegény is egyben. A furcsa esküvő oka: a 32 nő megunta, hogy a szülei folyton azt kérdezgetik, mikor megy már férjhez.
Mert ez az élet rendje, hogy egy nőnek párt kell találni, férjhez menni, gyereket szülni és nevelni. Vagy nem?
További olvasnivaló a témában: A királyi esküvő gyerekszemmel
Az oxfordi egyetem hallgatója, a 32 éves Lulu Jemimah azt elégelte meg, hogy a szülei mindig azzal nyaggatják, mennyire fontos lenne, hogy végre megállapodjon egy megfelelő férfi oldalán. „Csak” az volt a baj, hogy a nő pont a háta közepére kívánta ezt az egész férjkeresősdit és férhezmenősdit. A szingli egyetemista ezért úgy döntött, hogy megszervezi a saját esküvőjét, ahol saját magához megy férjhez, azaz ő volt a menyasszony és a vőlegány is egyben. Ezért elutazott szülőhazájába, Ugandába, hogy ott üsse nyélbe az esküvőt. Sokba nem került neki a dolog, mert a hírek szerint mindössze 2 fontot (700 forintot) fizetett a furcsa esküvőért, ennyibe került a taxi és egy pubban egy kis ünnepség. Ezen kívül minden volt, ami egy rendes esküvőhöz kell: menyasszonyi ruhát bérelt, a nászinduló zenéjére végigvonult a meghívottak sorfala között, és még egy kis beszédet is kanyarított a megjelenteknek arról, miért nincs jelen az eseményen egy árva vőlegény sem.
A menyasszony utóbb elismerte, hogy szülei inencsak megdöbbentek a helyzet ilyenfajta megoldásán, de ő azt mondja, hogy egyelőre esze ágában sincs férjhez menni pláne nem gyereket szülni. Teljesen lefoglalják a tanulmányai (kreatív írást tanul az egyetemen), és tudományos fokozat megszerzését tervezi a későbbiekben. „Élvezem az életet és minden erőmmel azon vagyok, hogy elérjem a célomat, a tudományos fokozat megszerzését – mondja büszkén. – De az egész családom folyton azt kérdezgeti, mikorra tervezem már az esküvőt – ami egyébként rendkívül fontos esemény Ugandában −, ami után a következő lépés a nők számára, hogy gyereket szüljenek és aztán csak a családjunknak éljenek. Az apám már akkor megírta az esküvői beszédemet, amikor még csak 16 éves voltam. Az anyám minden születésnapomon imádkozott értem, és az utóbbi években az imája kiegészült azzal, hogy egy jó férjért is könyörgött számomra. De én nem akarok férjhez menni. Sok dolog izgat az életben, de az esküvő nem tartozik közéjük.”
Ez utóbbit Lulujemimah eddigi szakmai karrierje is igazolni látszik: korábban egy nemzetközi szervezetnél dolgozott szabadúszó újságíróként, majd 2013-ban egy ausztráliai egyetemre kapott ösztöndíjat. Amikor ott lediplomázott, az oxfordi egyetemre jelentkezett mesterképzésre, ahová tavaly felvételt is nyert.
„Soha nem hittem, hogy a szüleim dönthetnek helyettem és erről még most is meg vagyok győződve” – mondja.
A furcsa esküvő történetét azért meséltem el, mert hamarosan arról tervezek posztot írni, hogy méltányolható és elfogadható döntés-e, ha egy nő tervezetten és tudatosan nem szeretne gyereket szülni.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Ti írtátok