A fenti szerkezet képe az utóbbi hetekben szinte minden nap felbukkant a falamon. Megosztotta boldog-boldogtalan, kattintásgeneráló szándékkal szinte az összes babás fórumon, Facebook-oldalon felbukkant. Jött is rá a sok „hű” meg „ha”, meg „ezek elmebetegek” és egyebek, szóval bejött a dolog. Sokszor észrevettem már, hogy az ilyen futótűzként terjedő irformációk esetében mindenki a Megosztás gombra kattint, ezerszám születnek az egymásra kísértetiesen hasonlító hozzászólások, de szinte senki nem veszi a fáradságot, hogy pár kattintással utánanézzen a dolognak. Én most (is) megtettem.
Nos, a képen látható hasznos és praktikus kis találmány avagy kínzóeszköz (a nem kívántat mindenki törölje hozzáállása és magánvéleménye szerint) egy hoax, azaz internetes beugrasztás, megtévesztés, álhír, kacsa. Az urbanlegends.hu oldal júniusi hoaxokról szóló posztja szerint a kép egy paródiaoldal agyszüleménye, mely korábban is viccelődött már antimaszturbációs ötleteivel. De hogy ezt akárhogy beveszik az emberek, mi sem jelzi jobban, mint hogy a kép már a megjelentetését követő 19 órában több mint 2700 lájkot hozott, majdnem 6000-en kommentálták és több mint 10 ezren terjesztették is ezt az agymenést.
De ha már szóba került a dolog, akkor ez jó alkalom arra, hogy beszéljünk a gyermekkori maszturbációról. Régebben egyszerű lett volna alaposan körüljárni a témát, maszturbálni – ráadásul gyermekkorban – bűnös, beteges dolog, ami mindenféle bajt hoz az illetőre, leszárad a gyerek keze, nem is szólva a fütyijéről. És a gerince is elsorvad. A megoldása egyszerű, ahogy a „klasszikus” mondta: Kezeket a paplan fölé! Azaz tilos és kész. Na de ennél azért bonyolultabb a dolog, és szerencsére nem is ennyire veszélyes.
A pszichológia azt mondja a maszturbálásról, hogy tulajdonképpen a normális pszichoszexuális fejlődés részének tekinthető. A pszichoszexuális fejlődést a korai életkorban három fő szakaszra osztja a klasszikus lélektan, aszerint, hogy a gyermek mely szerveihez, testtájaihoz kapcsolható az örömszerzés, öningerlés legfőbb folyamata. Az első szakasz az orális, ekkor a szájhoz és a száj körüli idegvégződések, a második az anális, ez a végbélnyílás és az annak közelében lévők, végül a harmadik érési fázisban a genitális, azaz a nemi szervek és tájainak ingerléséhez köthető a tevékenység. Természetesen most csak a genitális szakaszról beszélünk. A kisgyermek − a külvilággal való ismerkedése − életének első szakaszában a saját testével és az őt „testközelben” körülvevő tárgyakkal kezdődik. Ennek során − különösen a pelenka nélküli korban - eljut saját nemi szervéhez, majd ennek érintése, dörzsölése, simogatása során egy furcsa, ám nagyon jóleső érzés árad szét a kis testében. Ez az a pillanat, amikor először tapasztalhatja meg a testi örömszerzés lehetőségét − és bár eleinte még nem tudatosan −, de észlelheti, hogy eközben egyéb kellemetlen vagy rossz érzések (fájdalom, elhagyatottság érzése, unalom stb.) is elmúlnak, vagy legalábbis szünetelnek. (Majsai László, Life.hu)
Az önfelfedezés a későbbi egészséges szexualitás alapja. Normális gyakorisággal és keretek között. Van azonban, amikor bajt jelez. No, nem „olyan” bajt, hanem azt, hogy a gyerek érzelmileg hiányt szenved valamiben. Ha az önkielégítés túl gyakorivá, túl intenzívvé, gátlástalanná (bárhol, bármikor, bárki/kik jelenlétében) válik, ez nagyon fontos jelzés arra, hogy gyermekünk hiányt szenved szeretetben, örömben, törődésben, figyelemben, érintésben. A pszichológus azt javasolja, hogy mindig nyíltan, semmiképpen nem elutasítóan, bántóan beszéljünk róla a gyermekünkkel, korának megfelelő szinten magyarázzuk el a „dolog” (higiénés, udvariassági) szabályait. A tiltás vagy megszégyenítés, bűntudat keltése vagy elmélyítése súlyos traumákat is okozhat, sőt, a későbbiekben személyiségzavarokhoz, a szexuális viselkedés problémáihoz is vezethet.
És aki még mindig nem unja a témát, annak egy kis érdekes olvasnivaló a maszturbálás történetéről – mert ilyen is van ám, bizony.
Az önkielégítés kérdése már ősidők óta foglalkoztatja az embereket, viszont annak szükségességét, létjogosultságát, és azt, hogy nem bűn, hanem egészséges ösztönszükséglet-kielégítés, még napjainkban sem látja be nagyon sok ember. „Az ókorban nevetség tárgya volt, ha valaki maszturbált, úgy vélték, annak, aki magához nyúl, nincs elég pénze rabszolgára vagy prostituáltra. Ezzel szemben azonban az Istenek önkielégítését mágikus erejűnek tartották, az egyiptomiak például azt hitték, Atum isten maszturbálással teremtette meg az univerzumot.” – olvashattuk a Velvet hasábjain. A Bibliában megtaláljuk szegény pórul járt Onan történetét is, aki Júda és egy kánaáni lány fia volt. Onant megölte Jahve (Isten), amiért ő nem volt hajlandó sógorházasságot véghezvinni halott bátyja gyermektelen özvegyével, Támárral. Onan nem akarta megörökölni elhunyt fivére vagyonát, ezért „ontotta földre a magját”, amiért Isten halállal büntette. Azt azonban kevesen tudják, hogy az önkielégítést tévesen nevezik onanizálásnak, hiszen Onan ténylegesen szeretkezett fivére özvegyével, ám megszakított közösüléssel védekezett a nem kívánt terhesség ellen. A megvetés, a büntetés napjainkig jól bejáratott, és természetesen hiányos ismertekből származó reakció az önkielégítésére. Például Bienville szerint a maszturbálás megbetegíti az embert, szerinte egész biztosan elsorvad a gerince, és/vagy elmebeteg lesz az, aki maszturbál. Az 1800-as évek végén a nyíltan antiszemita Richard Wagner a maszturbálást a zsidókkal azonosította, mivel azok szerinte komolytalan dolgokkal foglalkoztak, és a maszturbálást is ide sorolta. Majd amikor Wagner és Nietzsche összeveszett, Wagner levelet írt a filozófus orvosának, amiben azt taglalta, véleménye szerint a maszturbálástól betegedett meg addigi kebelbarátja. Thomas Laqueur kultúrtörténész Making Sex: Body and Gender from the Greeks to Freud című könyve megjelenése kapcsán készült interjúban Laqueur elmondta, hogy az önkielégítésnek a XVIII. századig nem volt morális tartalma. „A maszturbáció akkor vált fontossá, amikor e külső megszorítások kezdtek fellazulni. Mindez szorosan összefüggött a képzelet felértékelődésével, ami elsősorban a regény megjelenésében és népszerűvé válásában mutatkozott meg”– hangsúlyozza Laqueur. 1712-ben jelent meg egy könyv John Martentől Onania címmel, melyben leírja Onan történetét, majd hozzáteszi, ma már nem Isten sújt le a maszturbálókra, hanem a természet, amitől a bűnös tevékenységet folytatók megbetegednek, és erre Marten kitűnő orvosságokat ajánlott. Szemléletbeli változás a maszturbációról csak Freud tevékenykedése után észlelhető, de ő is írt a témában ma már túlhaladottnak számító tényt: véleménye szerint ahhoz, hogy egy nő normális felnőtté váljon, el kell hagynia a klitorális élvezeteket, és a nemi örömöket csak férfiakkal létesített szexuális kapcsolatban szabad megélnie. (Forrás: Poronty.hu)
A végkonklúzió, hogy a gyermekkori maszturbációt megakadályozó kis segédeszközről szóló hoaxot megosztani éppen nem tilos, de nincs sok értelme. Viszont megvásárolni akkor sem kéne, ha nem csak pihent emberek agyában létezne.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Ti írtátok