Egy anya élő egyenes adásban közvetítette hatodik gyermeke születését. Azt mondja, hogy hiszi, hogy erőt adhat az anyáknak szerte a világon azzal, hogy betekintést engedett élete legnehezebb, de egyben leggyönyörűbb perceibe.
És a szülés helyszíne sem volt mindennapi.
A 36 éves Sarah Schmid a legnagyobb videómegosztóra töltötte fel a szüléséről készült videót. Volt már ilyen többször is – mondhatnánk, azokra a felvételekre gondolva, amikor a szülőszobában az apa vagy egy kifejezetten erre a feladatra felkért személy rögzítette a történteket, ami aztán kikerült a világhálóra.
Ez esetben azonban az anya saját otthona hátsó kertjében hozta a világra a babát, mert állítása szerint a szabadban tud a legjobban relaxálni, ahol fel tud nézni az égre és ahol érzi a gyepet a talpa alatt. Azt mondja, hogy ezzel erőt akart adni minden anyának a Földön ehhez a legnehezebb és legszebb eseményhez.
Eddig már közel másfél millióan látták a Youtube-csatornájára feltöltött videót, melyen jól látszik, hogy az eredetileg a volt szocialista Németország, a korábbi Német Demokratikus Köztársaság egyik kikötővárosából, Halléból származó Sarah egy franciaországi ház kertjében vajúdik nagyobb gyerekei játékai között. Annyit lehet még róla tudni, hogy egyik gyermekének sem kórházi körülmények között adott életet, illetve hogy korábbi szülései között is volt olyan, aminek a felvételét megosztotta a világhálón.
„Nézegettem videókat kórházi szülésekről és azt gondoltan, én ezt nem tudom végigcsinálni. Ott nem tudnám úgy elengedni magam, ahogyan szeretném” – mondta.
Szüléstörténet mint szabad préda?
A videót nem olyan szándékkal töltöttem fel, hogy az otthonszülés vs. kórházi szülés kérdésről elmélkedjek, bár tehettem volna ezért is. De ha már szóba hoztam, akik ismernek, tudják, mit gondolok erről. Szüljön mindenki ott, ahol szeretne, de ha otthon szül, akkor se a zavarosban halászó segítők közreműködésével, hanem az otthonszülés szabályait szigorúan betartva, a szabályokat megszegőket szigorúan számon kérve. Ezen kívül nem gondolom szerencsésnek az otthonszülési biznisz marketingstratégiáját sem, mely többnyire a kórházi szülés „borzalmaival” való riogatásra épül. Plusz világossá téve, hogy az otthonszülés kísérése sem irgalmas szamaritánusok szabadidős elfoglaltsága színtiszta altruizmusból, hanem üzlet. Mint minden más.
De mondom, nem ez volt az eredeti szándékom a poszttal. Hanem azt szeretném leírni, ami nagyon sokszor kikívánkozik belőlem, amikor szülésvideókat látok vagy szüléstörténeteket olvasok. Számomra oly furcsa, ahogy sokan – még akár név és arc nélkül is – odadobják életük legszebb pillanatainak minden részletét vadidegeneknek, akik aztán kommentben szakértik meg, hogy jogos volt-e a „dokitól” az oxitocin, vagy gáz-e, ha apuka éppen a célegyenesben menekült ki a szülőszobáról, mert nem bírja látni a vért.
Szerintem a történet, ahogyan a gyerekeink ide érkeztek közénk, minden családnak legbensőségesebb és legintimebb pillanatai, közös családi kincs és titok, amit legfeljebb a legcsodálatosabb esti meseként mesélünk el valamelyik gyereknek az ébrenlét és az álom határán egyensúlyozva.
Légy szíves, mielőtt úton-útfélen meséled a kollégáknak, pláne megosztod a neten boldog-boldogtalannak, gondolkodj el egy pillanatra: ez valóban csak annyit ér, mint amikor manci476-tal megvitatod egy babamama fórumon, hogy mennyi banánból készüljön a bébipapi vagy hogy mik a legdivatosabb babakocsitrendek.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Ti írtátok