A múltkor már írtam arról, hogy a szülők kiakadtak arra, hogy egy amerikai tinimagazin arra adott tippeket a lányoknak, hogyan tudnak úgy abortuszra menni, hogy még a szüleik se tudjanak róla. Különösen akkor, ha ráadásul „megátalkodott” abortuszellenesek. Sokaknak tetszett, de a legtöbben felháborodtak azon, hogy a szerkesztők hazugságra, trükközésre, képmutatásra buzdítják a gyerekeinket ahelyett, hogy azt tanítanák, hogy elsősorban a szüleik azok, akiktől segítséget remélhetnek, ha megtörtént a „baj”.

prostitúció tinimagazin teen vogue

De az ominózus tinimagazinnak nem ez volt az egyetlen megosztó tartalma.

További tartalmakért kattints az Anyavilág főoldalára!

 

Már nagyon sokszor volt szó arról, hogy nagyon nem minden, mit látnak, találnak a gyerekeink a neten. És erre sajnos elég kevés befolyásunk van bizonyos életkor felett. Több technikai lehetőség is van az elérhető tartalmak korlátozására, ám mégis az tűnik a leginkább célravezetőnek, ha őszinteségre, a dolgok megbeszélésére neveljük a gyerekeket, hogy egy-egy „rizikósabb” tartalomra bukkanva merjenek kérdezni, beszélgetést kezdeményezni.

Ezt a bizalmat látszott aláásni a múltkor a Vogue tinikiadása, a Teen Vogue. Ami azért is váratlanul érheti a szülőket, mert mit várunk egy átlagos tinimagazintól? Smink- és ruhaötleteket, melyik a legjobb alapozó (bár ennek szükségességéről is megoszlanak a vélemények), tippeket az ismerkedéshez. Úgy tűnik azonban, hogy a Vogue Teen szerkesztői minden erejükkel igyekeznek kilépni ebből a szerepből – a témáikat látva mindenki döntse el, hogy ez jó irány vagy rossz.

Nyáron egy vezető anyagukban arra adtak iránymutatást, hogy lehet úgy kijátszani a rendszert, hogy olyan államokban is abortuszhoz juthassanak a még nem nagykorú fiatalok, ahol ez szülői beleegyezéshez között. „Az abortuszhoz akkor is jogod van, ha a szüleid erről másként gondolkodnak” – írták akkor.

De ezen kívül sem mentes a Teen Vogue a rázós tartalmaktól. Nemrégiben – ugyancsak vezető anyagkét – jelentették meg „Miért reális mnkalehetőség prostituáltnak lenni?” című cikküket, melyben egy dr. Tlaleng Mokofeng nevű szerző azt fejtegeti, hogy le kéne már szedni a szexmunkáról a kriminalizáció bélyegét. „Orvos vagyok, a nemi egészség szakértője, de amikor a téma eszembe jut, mindig azt kérdezem magamtól: nem vagyok-e én is szexmunkásnő? Nem vagyunk-e prostituáltak mindannyian?”

Azt gondolják az újságírók, hogy ez jó irány?

A nagy port kavart cikkel a konzervatív hírportál, a Fox News is foglalkozott, akik rögtön választ is adtak a kérdésre. „Mofokeng doktornő kérdésére az a válaszunk, hogy nem tudjuk, hogyan végzi a munkáját és milyen szolgáltatásokat nyújt, de nem, kedves doktornő, ön nem szexmunkásnő. És mi mindannyian sem vagyunk azok. Ha megkérdezi bármelyik szülőt, hogy milyen karriert szán-e a lányának, ha az felnő, egészen biztosan nem talál egyetlen egyet sem, aki azt fogja válaszolni, hogy „örülnél, ha prostituált lenne a kislányomból” – írták. Majd így folytatták: „Még ha el is vonatkoztatunk attól, hogy a szűken vett téma a prostitúció dekriminalizálása, nem mehetünk el szó nélkül az a tendencia mellett, hogy a prostitúciót taglalja egy olyan weboldal, mely neve szerint is célirányosan és deklaráltan a tizenéveseknek szól, de minden bizonnyal olvassák ennél kisebbek, kiskamaszok is. Ha egy orvos a prostitúció reális karrierlehetőségként promotálja és azt sugallja, hogy nem különbözik más foglalkozásoktól az sem, ha valaki a testét bocsátja áruba, ez nemcsak hogy nagyon rossz irány, hanem ízléstelen is. Van valami perverz dolog abban hogy nem volt a szerkesztőségben egy szerkesztő vagy újságíró vagy bárki, aki megálljt parancsolt volna ennek az anyagnak, és azt gondolják a kiadóban, hogy ilyen anyagokat kell a tinilányok orra elé tolni?

Hirdessük azt a lányoknak, hogy lehetnek bármik, amik szeretnének, feltalálók, orvosok, űrhajósok, bármi. De ne azt, hogy a testüket és a bájaikat árulni is csak ugyanolyan munka, mint bármi más.”

Ezzel nehéz nem egyetérteni. És nem, ne mossuk össze a témát a szexuális felvilágosítás kérdésével, ami valóban nagyon fontos. De nem mindegy mikor, nem mindegy hogyan. Azt mondani a lányoknak, hogy a szexmunka teljesen rendben van, NEM szexuális felvilágosítás.

Fotó: Tofros.com from Pexels

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Ferenc pápa esete az utcalányokkal

Miért engedi Isten a gyermekprostitúciót?

A kamasz márpedig pornót néz – ha tetszik neked, ha ne

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!