Hogy hogyan kellene viselkednie egy gyereknek nyilvános helyen, eléggé megosztó téma. Annál is inkább, mert sokszor elég nehéz megvonnia a határvonalat a „hagyd, hiszen még gyerek” és a féktelen vadulás között. Egy kávézó tulajdonosa merte kimondani, hogy elege van azokból a gyerekes családokból, akik akkor sem akarják vagy tudják megfékezni neveletlen gyerekeiket, ha ezzel nyilvánvalóan zavarják a többi vendéget.
Meg is kapta a magáét a net népétől, mert milyen dolog már, hogy kizavar egy anyát a kávézóból azért, mert sír a gyerek?
További olvasnivaló a témában: Csakazértis a luxusétterem közepén akarok szoptatni, közöd?
Természetesen minden tulajdonosnak szíve joga eldönteni, kinek a pártjára áll, amikor kiéleződik a helyzet két vendég ellentétes érdekei között. Korábban már írtam arról az étteremről, melynek tulajdonosa szeretettel lát minden speciális igényű, mentálisan vagy testileg sérült vendéget is, és azt ígéri, hogy ha ez valakinek nem tetszik, akkor a reklamálót fogja kitiltani az étterméből. Máskor a nyilvános helyen való szoptatás veri ki a biztosítékot és szül vitát a vendégek között.
Kutya, gyerek és mobiltelefon nem jöhet be!
A Devonban működő Café Onboard tulajdonképpen nem árul zsákbamacskát, hiszen már a belépéskor tábla figyelmeztet, hogy odabenn nem látják szívesen az ugató kutyákat, a síró vagy sikítozó gyerekeket és a hangos mobiltelefonokat. Hiszen az „én hajóm, az én szabályaim”. A kávézó ugyanis egy állóhajón működik.
Egy anya, bizonyos Steph Shaddick mégis a helyi lapnak volt kénytelen elsírni bánatát, miután a tulajdonos állítólag ezt mondta neki: „Fogja és vigye ki a síró gyerekét innen, mert ez nálam nem működik.” Az anya azt mesélte, hogy a csészékkel, a babakocsival és a megrendelt ételekkel ételekkel kellett kievickélnie az étteremből, ahol egy kinti asztalnál fejezhették be az evést és ivást. „Úgy éreztem magam, mint akit kidobtak. A tulajdonos egyszerűen bunkó volt. Rém udvariatlanul a kinti asztalokra mutatott, pedig a gyerekem addig sem volt rossz, csak az ételt akarta. Soha nem tapasztaltam még hasonlót sem sehol.”
A tulaj, Robert ugyanezt viszont úgy mesélte, hogy azután kérte meg a 30 éves nőt, hogy inkább a kinti asztaloknál foglaljanak helyet, hogy a gyerek már 15-20 perce egyfolytában sírt – egyenesen 20 másik vendég fülébe, akik éppen sorukra vártak a kávézóban. És azt is elmondta, hogy elege van azokból az anyákból, akik hagyják a gyerekeiket cirkuszolni. „Az anya abszolút semmit nem tett a helyzet megoldása érdekében, mert teljesen lekötötte a mobiltelefonja, pedig csak ki kellett volna vennie a gyereket a babakocsiból és sétálni vele egy kicsit. A babakocsi éppen a pult mellett volt, és a gyerek annyra hangosan sírt, hogy nem hallottuk, hogy a vendégek mit kérnek. Miközben a gyerek egyre csak jobban belelovalta magát a sírásba.
Az anya „természetesen” egészen másként interpretálta a történteket, hangsúlyozva, hogy soha életében nem találkozott még ilyen rossz ügyfélkezeléssel: „Azt állítják magukról, hogy gyerekbarát hely, és ezt ki is írják, ráadásul az egyik legnagyobb devoni park mellett van a kávézó. Azt várná az ember egy gyerekbarát kávézótól, hogy számítanak rá, hogy a gyerekek gyerekként viselkednek.”
Az anyafórum döntött
Az anya azt mondja, azért tette közzé a közösségi médiában a történetét, mert más lenne a helyzet, ha a tulajdonos bocsánatot kért volna mondván, rossz napja volt. „Elég kemény anya vagyok, nem minden anya reagált volna hasonló módon. A közösségi médiában való posztolás nem feltétlen figyelmeztetés akart lenni, csak el akartam mondani, hogy ez a fickó milyen durva volt velem mint anyával.”
A tulaj, Robert ezt is másként látja: „Sajnálom, de az a véleményem, hogy ez az anya csak pletykálni ment a Facebookra a többi arrogáns anyával, akik elbújnak a telefonjuk billentyűzete mögött és onnan osztják az észt. Az igazat megvallva egy idősebb pár panaszkodott és hagyta el a ricsaj miatt az éttermet, és ők soha nem fognak a Facebookra vagy a TripAdvisorra menni, hogy a saját szemszögükből is megismerhessük a történetet. Mégis potenciális jövőbeni vendégeket veszítettem el bennük, akik soha többé nem térnek vissza amiatt, amit tapasztaltak.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Ti írtátok