Anyavilág

Durva kijelentés? Mindenképpen. És hogy még durvább legyen a szituáció, a fenti mondat egy iskolában hangzott el, elszenvedője pedig egy 12 éves kislá… hmmm, vagy kisfiú. Hiszen Maddie „bűne” éppen az, hogy transznemű, és egyes szülőknél éppen az verte ki a biztosítékot, hogy transzneműként a lány WC-t használta.

A fenti kijelentés egy fészbukos beszélgetésfolyam egyik ékes darabja volt, melyet az iskola diákjainak szülei folytattak a közösségi oldalon.

További olvasnivaló a témában: A fiam lila tüllszoknyát hord, közöd?

A kést pedig a 12 éves Maddienek szánták, aki transznemű, de amióta iskolába jár, lányként éli az életét. Korábbi iskolájában a személyzeti mosdót használta, hetedik osztályban középiskolába kerülve azonban a lánymosdót kereste fel az első tanítási napon. Nos, ez nagy hiba volt – mint hamarosan kiderült.

Az egyre durvább vitát az egyik szülő, bizonyos Jamie Crenshaw indította el, amikor ezt írta egy azóta már törölt posztban az amerikai kisváros középiskolájának Facebook-oldalára (a szövegben Maddie-re utalva következetesen mindig a „he” hímnemű személyes névmást, használva, noha – mint írtam is – Maddie lányként éli az életét): „Figyelem, 5−7. osztályos gyerekek szülei! A transznemű megint a lány WC-t használja! Már mondtam az iskola vezetésének, hogy gondoskodjanak számára saját mosdóról, de nem történt semmi, ez még mindig a lánymosdóba jár. Tavaly tartottunk egy iskolai gyűlést a helyzetről, de semmi nem változott. Ez ugyanaz a gyerek, aki a lánymosdóban leselkedett. Ami sok, az sok, elég volt.”

Ötlet ötlet hátán

Nos, erre indult be a kommentáradat, melyek közül a bevezetőben idézett késes fenyegetés volt a legdurvább („Ha nő akar lenni, hát legyen nő, egy jó éles kés gyorsan megoldja a problémát.”), de ezen kívül is születtek cifra hozzászólások, például: „Csak annyit mondjatok a gyerekeiteknek, hogy jól rúgják seggbe, majd elmegy a kedve a lánymosdó használatától.” Vagy: „Nagyszerű gyerekeink vannak, de ez a féreg állandóan problémát okoz.” Vagy: „Miért engedi a szülő, hogy a gyereke transznemű legyen?” Ami visszatérő a hozzászólásokban, hogy Maddie-t csak ekként emlegetik: ez, féreg, valami.

A történtek hatására az iskola vezetése úgy döntött, hogy két napra tanítási szünetet rendel el, és rendőri segítséget is kértek, mert demonstrációtól tartottak. Az iskola igazgatója őszintén megdöbbent a durva reakciókon: „Minden diák biztonsága fontos számunkra. Közösségünkben a diákok és szüleik kivétel nélkül mind nagyon-nagyon jó emberek, akik nyitottak minden kisebbségre és nemzetre, és akik szeretik és tisztelik egymást.” Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy azok a jelenségek, melyek most a konfliktust kirobbantották az iskolában, 20-30-40 éve még nem is léteztek – vagy nem beszéltek róluk −, ezért nagyon fontos, hogy a szülők megfelelő tájékoztatást kapjanak a transzneműségről. „Hiszen amit nem ismerünk, attól félünk” – fejezte be az igazgató.

Mi a transzneműség?

A transzneműség az egyik leginkább elfogadott és legkönnyebben érthető meghatározás szerint „transzneműek azok az emberek, akiket valamilyen neműnek soroltak be – legtöbbször születéskor és a nemi szerveik alapján –, de akik ezt a nemi szerepet magukra nézve téves vagy hiányos megjelölésnek találják”. A nyugati kultúrától eltérő kultúrákban több helyen (például az amerikai indiánok, a thaiok (ladyboy), a kínaiak, dél-ázsiaiak, a zapotékok körében vagy az iszlám országokban) régóta számon tartanak olyanokat embereket, akik valamilyen módon kívül esnek a két társadalmi nem szerinti férfi-nő felosztás klasszikus kettősségén, és úgymond a „harmadik nemhez” tartoznak: őket modern kifejezéssel leginkább transzneműnek hívhatnánk.

A transzneműség jelensége csak az utóbbi években kapott nagyobb figyelmet – és jó, hogy beszélünk róla. Bár a jelenségnek vannak túlhajtásai is. Néhány évvel ezelőtt azzal hívta fel magára a figyelmet az Egalia nevű svéd óvoda (aminek már a neve is sokat sejtet), hogy náluk a „fiú” és „lány” szó tabunak számít, és a nemek közötti különbség eltüntetésének szellemében választják ki a játékokat, a meséskönyveket, de még a színeket is. Nem használják a hím- és nőnemű személyes névmásokat („han” és „hon”), helyette bevezették a mindkét nem megjelölésére alkalmas „hen” névmást, ami eredetileg ugyan még csak nem is létezik a svéd nyelvben, de egyes feminista és homoszexuális körökben eddig is használatos volt.

Ha többet szeretnél tudni a transzneműségről, akkor a Transvanilla Transznemű Egyesület honlapját ajánlom.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

A fiam lila tüllszoknyát hord, közöd?

… és akkor a királyfi elnyerte a királyfi kezét

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!