Szülés élő egyenes adásban

Egy anya élő egyenes adásban közvetítette hatodik gyermeke születését. Azt mondja, hogy hiszi, hogy erőt adhat az anyáknak szerte a világon azzal, hogy betekintést engedett élete legnehezebb, de egyben leggyönyörűbb perceibe.

szülésvideószüléstörténet otthonszülés

És a szülés helyszíne sem volt mindennapi.

 0
Tovább

Az igazi hősök kórházban szülnek 2. rész

A cikk első része a szülésre vonatkozó új brit irányelveket foglalta össze. De mit gondol minderről egy meggyőződéses és gyakorló otthonszülő?

otthonszülés otthon szülés

A radikálisan módosított NHS irányelveket kommentálva Beverley Turner – aki két gyermekét otthon szülte – így fogalmaz: „Nos, most már hivatalos.  Szülés visszatér a gyökerekhez. A NICE közzétette, hogy az otthonszülés (vagy szülőotthoni szülés) a nők többsége számára biztonságosabb, mint a kórház. (Hát nem megmondtam, hogy mindenki önkényesen (félre)értelmez? A NICE egészen pontosan azt írja, hogy egyformán biztonságos, de azért ez alól is vannak kivételek, lásd először szülő nőket.)

Hogy pontosan mit akar ezzel üzenni nekünk a NHS? Hát, körülbelül ennyit: Nos, hölgyeim, bocsánat a kórházi szülések során az utóbbi 70 évben elszenvedett méltánytalanságokért, úgy tűnik, hogy inkább otthon kell maradnia annak, aki szülni akar. Többé már nem kell a szülőszobán nyomorogniuk, menjenek vissza inkább a konyhába. Vagy a hallba, vagy a hálószobába, vagy a hátsó kertbe. Bárhová, ahová befér a szülőkád. Jelenleg az évi 800 ezer szülés közül mindössze 24 ezer szülés (3 százalék) történik otthon. És hogy miért lett annyira népszerű a kórházi szülés? A kórházi szülések széles körű elterjedése 1948-ig és az újonnan megnyíló csilivili NHS kórházakig vezethető vissza, ami 1970-re elvezetett addig a megállapításig, hogy „véleményünk szerint elegendő férőhelyet kell teremtenünk ahhoz, hogy a szülések 100 százaléka kórházban történhessen”. Ez a tendencia vezetett el oda, melyet Wendy Savage szülészprofesszor, a szabad szüléshez való jog aktivistája „a világ legnagyobb ellenőrizetlen emberkísérletének” nevezett. Ahogyan fogalmaz: „Senki nem kérdezte meg a nőket, hogy valójában akarnak-e kórházban szülni, és semmi bizonyíték nem volt arra nézve, hogy a kórházi szülések javítanák az ellátást vagy csökkentenék az újszülöttkori vagy anyai halálozást.”

A brit kórházakban a szülések 25−30 százaléka császármetszéssel végződik, noha a EHO csak 10−15 százalékos arányt tart elfogadhatónak. A „csak az számít, hogy a baba egészséges legyen” szemlélet eredményeként az anyák mind nagyobb százalékánál fordul elő szülés utáni depresszió és poszttraumás stresszbetegség, és csak a nők fele nyilatkozik úgy, hogy olyan körülmények között hozta világra gyermekét, ahogy szerette volna.

Az otthonszülések aránya eztán fokozatosan csökkent, az 1980-as évek közepére már nem érte el az 1 százalékot sem, majd némi emelkedés mutatkozott, így jutottunk el a mostani 3 százalékig. A kórházakban pedig egyre több lett a beavatkozás, főként akkor, ha a vajúdás üteme lelassul, ilyenkor az orvosok előszeretettel közbeavatkoznak arra hivatkozva, hogy a szülés nem halad előre megfelelően. Túl sokan vannak azok a nők, akik csodálattal tekintenek orvosukra, mondván: „közbelépett és megmentette a gyermekem életét”. Miközben nem tájékoztatják őszintén és becsületesen, hogy mi történt megelőzően, ami magával hozta a dolgok ilyetén menetét. A bábák által vezetett szülések során nem történnek olyan beavatkozások, melyek aztán a dominóelv alapján újabbak sorát vonják maguk után.

Azok a nők, akik nem hívei az otthonszülésnek, természetesen aggódnak amiatt, hogy hozzájutnak-e az epidurális érzéstelenítéshez. De az otthonszülés kevésbé féj. Én tudom, mert kétszer is kipróbáltam. A félelem feszültséget kelt, a feszültség fájdalmat okoz. A feszültség elnyomja a természetes fájdalomcsillapító endorfinokat, amikor kiterítve fekszel a fényesen kivilágított kórházi helyiségben lábaidat széttárva, miközben vadidegenek jönnek-mennek a csapóajtón keresztül, és az epidurális érzéstelenítés – természetesen – az egyetlen lehetőséged. (Ugye mondtam a bevezetőben, hogy a kórházi szülésekkel riogatva nem ér népszerűsíteni az otthonszülést?)

Aki otthon szül, annak gyakran a fejéhez vágják: Wow, nagyon bátor vagy.

Amire az otthonszülés hívei azt felelik: Ugye viccelsz: TE vagy a bátor!”

Tetszett? Lájkolj a Facebookon!

 0
Tovább

Az igazi hősök kórházban szülnek 1. rész

Kórházban vagy otthon? Mindkét oldal mellett érvelnek tudmományos vizsgálatokkal. Amelyekből persze mindenki csak a maga megdönthetetlen álláspontját erősítő megállapításokat emeli ki – ha nincsenek ilyenek, akkor kellő rugalmassággal értelmezi a leírtakat, esetleg módszertanilag elhibázottnak minősíti az összes olyan vizsgálatot, ami nem az ő meggyőződését erősíti. Mert a frontvonalak már régóta megmerevedtek kórház kontra otthon ügyben.

otthon szülés otthonszülés

Még mielőtt továbbmennék, szeretném leszögezni, hogy kórháziszülés-párti vagyok, nem mennék vissza a kukoricaföldre, ha nem muszáj. De ez persze nálam nem jelenti azt, hogy agyonhallgatom azt, aki más állít. Mindazonáltal azt gondolom, hogy szüljön mindenki ott, ahol szeretne – és amit a józan ész az adott körülmények között még megenged.

Akárhol is, de pontosan szabályozott körülmények között. És nem utolsósorban szeretnék egy olyan világban élni, ahol az otthonszülés marketingje nem a kórházi szülés horrorizálására épül (van ilyen szó egyáltalán?). No de akkor vissza a mondanivalóm apropójához.

Az angol állami ellátást biztosító NHS új irányelveket adott közre, melyekben arra buzdítják azokat a nőket, akiknek terhessége kis kockázatúnak minősül, hogy inkább maradjanak otthon szülni, ne menjenek kórházba. Ez a statisztikákat nézve azt jelentené, hogy a nők körülbelül fele otthon szülne, ha mindenki megfogadja az NHS javaslatát.

A brit egészségügyben alkalmazott protokollok kidolgozásáért felelős testület, a NICE álláspontja szerint a várandósok 45 százalékának tökéletesen biztonságos lenne, ha otthon vagy bábák vezette szülőotthonokban szülnének. E javaslatukat arra alapozták, hogy a bábák által vezetett szülések esetében ritkábban történik gátmetszés, császármetszés vagy fogóműtét. Susan Bewley, a londoni King’s College szülészprofesszora, a NICE tanácsadó testületének elnöke azt is kiemeli, hogy a kórházi szülések kapcsán gyakoribbak a fertőzések.

Az új irányelvek javaslatokat fogalmaznak meg a bábák számára is, többek között azt, hogy sima lefolyású szülések esetében a baba világra jötte után legalább egy percet várjanak a köldökzsinór lefogásával. Ez éppen ellentétes a NHS 2007-es álláspontjával, mely szerint a köldökzsinór korai lefogását és átvágását tartották üdvösnek. Azóta azonban úgy tűnik, hogy kedvezőbb, ha csak később történik meg a köldökzsinór lefogása.

Egy önálló irányelvet is közzétettek a szülés utáni ellátással kapcsolatban, melyben a NICE szakemberei fontosnak tartják, hogy a szülők már korán tájékoztatást kapjanak arról, hogy a baba 12 hónapos koráig ügyeljenek arra, hogy fokozott a bölcsőhalál esélye akkor, ha egy ágyban, heverőn vagy fotelban alszik a felnőtt a csecsemővel. Különösen nagy a veszély akkor, ha a felnőtt előzőleg alkoholt vagy drogot fogyasztott, vagy a baba koraszülöttként vagy kis súllyal jött a világra.

Visszatérve az otthonszülés kérdésére: bár nálunk az otthonszülés hívei előszeretettel példálóznak a külfölddel, köztük az angolokkal, az angol és walesi statisztikák szerint minden 10 nő közül 9-en inkább a kórházi szülést választják szülészorvos felügyelete mellett – noha erre a jelek szerint nem presszionálja őket a rendszer.

Hogy ez miért van így, erre Mark Baker professzor, a NICE klinikai gyakorlatért felelős igazgatója a következő választ adja: „nagyon nehéz megmagyarázni, miért alakult ez így, de minél közelebb van valaki a kórházhoz (vagy éppen a kórházban van), annál nagyobb annak esélye, hogy kórházi körülmények között szül, ahol gyakoribbak a beavatkozások. Ezek pedig nagyon drágák, ezért gazdaságosabb pénzfelhasználást jelent a bábák által nyújtott ellátás.” Az otthonszülés a legolcsóbb, ezt a szülőotthon követi, a legnagyobb költséget pedig a kórházi szülések jelentik.

Adatokat idéz, melyek szerint a baba szempontjából szülések kimenetel nem különbözik jelentősen attól függően, hogy arra otthon, szülőotthonban vagy kórházban kerül-e sor. Az egyetlen – ámde jelentős – kivételt – az először szülő nők képezik, akiknél otthonszülések kapcsán valamivel gyakrabban fordulnak elő súlyos szövődmények. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy 1000 szülésre kórházban 5, otthon 9 ilyen súlyos komplikáció jut.

Ennyi a dolgok jelenlegi állása. Ha kíváncsi vagy, mit gondol erről egy olyan anya, aki két gyermekét is otthon szülte, gyere vissza holnap a cikk következő részéért.

Tetszett? Lájkolj a Facebookon!

 0
Tovább

Anyavilág-gyerekvilág

blogavatar

Dr. Simonfalvi Ildikó vagyok, két gyönyörű és okos felnőtt nagylány egyáltalán nem elfogulatlan édesanyja. Gyakorló orvosként (radiológusként) dolgozom, emellett már lassan húsz éve foglalkozom orvosi szakfordítással és egészségügyi szakújságírással. Az írás a hivatásom és hobbim is egyben. Vallom, hogy orvosként, szakmabeliként szülőknek, laikusoknak írni hatalmas felelősség. Ennek szellemében születnek az Anyavilágon megjelenő írások - nem kívülállóként, hiszen anyaként, szülőként én megélem mindazt, amiről itt olvashatsz. Célom a hiteles és megbízható egészségügyi tájékoztatás, máskor "csak" az igényes szórakoztatás, elgondolkodtatás. Kérlek, ne feledd, hogy bár az egészségügyi témájú írásaimat a legnagyobb gonddal és utánajárással készítem, az Anyavilág cikkei mégsem helyettesíthetik az orvosi szakvéleményt! Ha írni szeretnél nekem, itt megteheted: noblogszerkeszto@gmail.com

Kövess a Facebookon!